A kereszt nem zászló, amelyet politikai célból lengethetnek. Erre emlékeztetett szlovákiai tartózkodása 2. napján a pápa és a lap szerint a kemény hangú üzenet az európai nacionalistáknak szólt, akik saját javukra használják a kereszténység jelképét. Véleményét két nappal azután fejtette ki, hogy megállt Budapesten, ahol Orbán Viktor a politika középpontjába állította az ország keresztény gyökereit és identitását, miközben bevándorlás-ellenes és nacionalista intézkedéseket hoz. Ferencről tudni lehet, hogy szabadabban beszél és kritikusabb hangot üt meg, ha már túlvan a látogatáson valamely országban.
A Hősök terén arra buzdította a magyar püspököket, hogy karolják fel a sokszínűséget. Továbbá hangsúlyozta, hogy az erős keresztény hagyományok jóvoltából a nemzetek kinyújthatják karjukat mindenki felé. Szlovák földön azonban ennél még tovább ment. Azokat megbírálta, akik a keresztény szimbólumokkal és utalásokkal próbálnak lépéselőnyhöz jutni az ún. kulturháborúkban.
Azt kérdezte, mi értelme van keresztet viselni, amikor annak tulajdonosa igazából nincs szoros kapcsolatban Jézussal? A beszámoló felidézi, hogy a Salvini-féle vezetők kampányüzenetek céljára dobnak be vallási jelképeket, miközben az identitás politikát nyomatják. Ugyanakkor a Vatikánban egyes konzervatív bíborosok nem értenek egyet az egyházfővel, viszont rokonszenveznek Orbánnal, illetve a Liga vezérével.
A budapesti út előtt több magyar lelkész is azt szajkózta, amit a miniszterelnök, hogy ti. Magyarország katolikus. Ugyanakkor Ferenc bizalmasai szerint üzenetértéke van annak, hogy a pápa csupán pár órát maradt Magyarországon, Szlovákiában viszont három napot tölt, de hát annak haladó elnöke van, aki szintén nem ért egyet a nacionalizmussal.
A katolikus egyházfő pontosan tudta, hogy Orbán Viktor kapva kap Ferenc budapesti látogatásán és azt saját politikai céljaira aknázza ki, az egyházfő azonban igencsak megalázta a magyar vezetőt, amivel azt tudatta a világgal, hogy ő a nyitott Európa híve és nem kér a jobboldali-nacionalista politikából. Sőt, megveti azt, főként annak magyar változatát. Merthogy ő a szolidaritást, a multikulturális társadalmat szorgalmazza és elutasítja a bezárkózást.
Pontosan ezt akarta érzékeltetni azzal, hogy csupán 7 órát maradt Budapesten és semmiképpen sem volt hajlandó hivatalos látogatásnak feltüntetni az utat, miközben Szlovákiában három napot tölt – nem lelkipásztorként, hanem a katolikus egyház vezetőjeként. Nos, évtizedek óta nem fordult elő ilyen megkülönböztetés, amikor a pápák külföldre utaztak, összesen 171 alkalommal.
A konzervatív francia lap szerint a Szentatya még az is megkockáztatta, hogy összevesszen Orbán Viktorral. Akihez eleve nem szeretett volna közel kerülni, hiszen az nem győzi hangoztatni kereszténységét, ám a határt katonasággal rekesztette el a menekültek előtt. A vatikáni szervezők próbálták persze elkerülni, hogy a miniszterelnök foglyul ejtse a pápát, de nem sikerült: csak meg kell nézni a Fidesz-közeli orgánumokat. Számukra kizárólag az a fontos, amit a kormányfő mondott.
Ugyanakkor egyértelmű, hogy a pápa megalázta az országot, noha tisztában volt vele, hogy a lakosság nagy része ezt nem veszi jó néven tőle. De a félbojkott Orbán miatt volt, amire csak ráerősített, amit Ferenc Szlovákiában megfogalmazott. Az országot példaként állította a földrész elé, Magyarország kapcsán viszont mintha az lett volna a mondandó, hogy így semmiképpen sem szabad politizálni.
A lecke az, hogy a Vatikán hallani sem akar a konzervatív politikai vonalról és jelképnek szánta a budapesti arculcsapást. A pápának jó a politikai érzéke, ezért nem kívánt jelentős játékteret adni az orbáni vonalnak. Még akkor sem, ha bejött, amit eleve gondolt, hogy ti. a miniszterelnök gátlás nélkül meglovagolja az eseményt.
Magyarországon van esély arra, hogy ismét a demokrácia kerekedjen felül – írja kommentárjában Karácsony Gergely. Mint rámutat, a demokrácia lebontása és az állam túszul ejtése mögött mélyebb szerkezeti gondok húzódnak meg, ezek azonban megtalálhatóak a legtöbb demokratikus rendszerben, viszont a civilizáció jövőjét fenyegetik.
Három évtizeddel a szocializmus bukása után ismét antidemokratikus erőkkel kell harcolni Európában. Amit csinálnak, az sokban hasonlít arra, amit egykor a kommunisták műveltek, csak most a tekintélyelvű, nacionalista populizmust használják ugródeszkaként. De ők is külföldi ügynököket emlegetnek, az állam ellenségeiről papolnak. Mindazok ebbe a kategóriába tartoznak náluk, akik más értékeket vagy politikai preferenciákat követnek. Viszont további egybeesés a jogállam régi és új ellenfelei között, hogy nem győzik csepülni a Nyugatot. Sokszor még a szóhasználatuk is ugyanaz.
Lebontották a demokratikus normákat és intézményeket, megsemmisítik a közszférát és hazugságokkal, illetve manipulációval átmossák az emberek agyát. A cél a hatalom és a közvagyon monopolizálása. Orbán Viktor uralmába hajtotta jóformán az egész államot, de még meg lehet fordítani a folyamatot.
Csak fel kell számolni hozzá a kiáltó társadalmi igazságtalanságokat és egyenlőtlenségeket. A feladat óriási, de nem szabad engedni a fatalizmusnak vagy az egykedvűségnek.
Az unió kimutatja foga fehérjét az alapértékek körül zajló egyre élesebb vitában: példátlan módon most már az új költségvetési fegyvert alkalmazza, hogy rákényszerítse Magyarországot és Lengyelországot a jogállamot veszélyeztető lépések visszavonására. Ha nem engednek, akkor búcsút inthetnek sok-sok milliárd eurónak.
De úgy néz ki, hogy nem teljesen hasztalan a sokkterápia: hírek szerint a lengyelek visszakoznak az LMBT-jogok és a bírói függetlenség ügyében. Ugyanakkor Magyarország beássa magát, ezért olyan kemény erőpróba jön most, amely évekre meghatározhatja a szövetség sorsát.
Von der Leyen ma mondja el beszédét az unió helyzetéről, ám előtte az egyik liberális EP-képviselő arra figyelmeztet, hogy az Európai Parlamentnek vissza kell szereznie korábbi mozgásterét, ha azt akarja, hogy a szervezet egyről kettőre jusson és ne rekedjen meg a nemzeti érdekek túlhangsúlyozása miatt. A holland Sophie In’t Veld szerint ebbe beletartozik az is, hogy Strasbourg felelősségre vonja, illetve cselekvésre ösztökélje a Bizottságot.
Merthogy szembetűnő egy sor riasztó jelenség, így pl. a közösségi jogrend rettenetes állapotban van. Magyarországon és Lengyelországban a jogállami gondok kicsúsztak az ellenőrzés alól. Egy csomó ország pedig megy a farvizükön, mert látja, hogy Brüsszel milyen lagymatagon reagál. A jogok kikényszerítése annyira nyögvenyelős, hogy az már kötelezettségszegéssel ér fel.
Persze kemény az alapok befagyasztásával fenyegetőzni, vagy bizalmatlansági indítványt kilátásba helyezni a Bizottság ellen, de ezek teljesen bevett eszközök egy demokráciában. Katasztrófa lenne Európa számára, ha a Parlament ebben a helyzetben nem cselekedne. Hiszen az Európai Tanács minden jogkört magához ragad és a végrehajtó hatalmat is az uszályába vonta. Ily módon azonban az EU nem képes előbbre lépni. Pedig egy csomó dolgot rendbe kéne tenni. Az EP-nek be kell vetnie magát, hogy helyreálljon az egyensúly a három kulcsintézmény között.
Brüsszelnek a sarkára kell állnia a sajtószabadság védelmében. Így foglal állást Misha Glenny, a BBC volt közép-európai tudósítója, miután a Független Újságírók Szövetsége nyilvánosságra hozta európai helyzetfelmérését, amely hajmeresztő megállapításokat tartalmaz a magyar és lengyel állapotokról. A két kormány évek óta gyalázatos dolgokat művel: sugárzási engedélyeket tart vissza, reklámokat von meg, álságosan alkalmazza a külföldi tulajdonosokra vonatkozó szabályokat. Úgy hogy az EU nemes eszméit belülről emésztik fel.
Az unió azonban a kéztördelésnél nemigen jutott többre, pedig itt alapvető jogokról van szó. Hiszen ezek a rendszerek módszeresen korlátozzák a média függetlenségét, saját választási érdekeiknek, illetve az oligarchák üzleti céljainak megfelelően. Ám Brüsszel csak ült és nézte. Viszont ha nem lép fel energikusan a szembeszegülő hatalmak ellen, akkor lemondhat globális vezetői álmairól.
Adam Michnik, a legnagyobb független lengyel lap, a Gazeta Wyborcza alapítója azt írta, hogy a sajtószabadság elleni támadással Varsó átfogó rohamot indít mindazon értékek ellen, amelyekre az EU épül. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyes országokban újságírókat ölnek. meg.
Úgy tűnik, hogy a nyomás eredményeként Lengyelország meghátrál az igazságszolgáltatás önállósága ügyében. Így most az uniónak azok ellen a fővárosok ellen kell eljárnia, amelyek lábbal tapodnak a szabad sajtón. Ha hű akar maradni az elveihez, akkor itt az idő, hogy bekeményítsen.
Merkelnek kétségtelenül vannak érdemei, de három területen is olyan súlyos hibákat követett el az elmúlt 16 évben, hogy az beárnyékolja egész politikai örökségét. Merthogy meggyengítette Németországot és megosztotta Európát, a migránsok befogadásával, az Északi Áramlat 2 megépítésével, valamint az eurozóna válságának kezelésével.
Az újság szerint a kormányfő kancellárságának leghosszabb napja és éjszakája volt, amikor 2015 szeptemberében – igen zsúfolt országjárása kellős közepén – meredten nézte, amint a menekültek megindultak Magyarországról a német határ felé. Orbán Viktor tudni akarta, hogy Ausztria nem próbálja-e feltartóztatni a tömeget, de osztrák kancellár csak úgy szeretett volna válaszolni neki, ha előbb Merkel nyilatkozik neki, hajlandó-e felnyitni a sorompókat.
A német döntés majdnem olyan messzire ható következményekkel járt, mint Brandt keleti nyitása vagy ahogy Kohl intézte az újraegyesülést. Megváltoztatta a politikai térképet, megosztotta a társadalmat, meggyengítette az európai menedékrendszert, országokat fordított szembe egymással. Mégpedig a parlament, a pártok, a tartományi miniszterelnökök megkérdezése nélkül. A tanácsadókra sem tudott támaszkodni, mert azok vagy betegek voltak, vagy külföldön jártak. Vagyis a maga szakállára, hebehurgyán határozott.
Ám ezáltal legalább két évre megbénította a német politikát, további sok tízezer további menekültet vonzott az országba és nagy szerephez juttatta az idegengyűlölő, szélsőjobbos AfD-t. Ez ki nem kényszerített hiba volt, mint ahogy az is, hogy hagyta Németországot stratégiai vákuumba kerülni, minden globális törekvés nélkül. A migrációs válságot sem oldotta meg, csak összekalapált egy egyezséget a törökökkel.
És akkor még ott van, hogy az orosz gázra támaszkodik, pedig tudjuk, mit jelent az, ha valaki a Gazprom lekötelezettje. Ugyanakkor elidegenítette a balti államokat. Ukrajnát pedig magára hagyta. Nem véletlen, hogy az európaiaknak csupán 20 százaléka gondolja úgy: Németország az védi EU érdekeit Moszkvával szemben.
Pedig a földrész azt várta, hogy Berlin álljon a közösség élére. Ám Merkel távozása esélyt ad Marconnak, hogy feljöjjön. Erre érdemes lesz odafigyelni.
A nemzetiségek békés együttélésére és a multikulturalizmusra akar jó példával szolgálni Marosvásárhely polgármestere, a magyar nemzetiségű Soós Zoltán, akinek már a megválasztása is valóságos csoda volt, miután a 130 ezer lakosú települést két évtizeden át egy vad román nacionalista vezette. Ráadásul az utód újonc a politikában, nem tartozik egyik párthoz sem. Korábban régészként a helyi múzeumot vezette, ám úgy néz ki, hogy a helyieknek elegük lett az etnikai megosztottságból, a korrupcióból, a rossz gazdálkodásból, jobb életet akarnak maguknak.
Abban a városban, hogy 1990 majdnem polgárháborús állapotok alakultak ki, a korábbi rezsim tisztségviselői és román nacionalisták miatt. Így futott be Soós, miközben a polgároknak csupán 42 %-a magyar. De ő megbékélést ígért, és páratlan módon két nyelven kampányolt. Romániában a városokban újabban megfigyelhető, hogy az emberek független polgármestert akarnak. Olyat, akinek a tevékenysége nyomon követhető, fellép a visszaélések ellen és tartós megoldást kínál az infrastruktúra, illetve a környezet gondjaira.
Marosvásárhelyen a legmerészebb vállalkozás a városatya részéről, hogy lebontsa az óriási falat a magyarok és románok között. De hát jó 30 éve végignézte az atrocitást, de már akkor meg volt győződve arról, hogy a két népcsoport nem gyűlöli egymást, hanem tudatosan egymásnak ugrasztották őket. Csakhogy a nacionalizmus a mai napig mélyen jelen van a romániai politikai kultúrában. Ezért sok magyar továbbra is idegenkedik a román államtól, ugyanakkor sokan beállnak Orbán Viktor mögé, akinek a retorikája etnocentrikus, viszont milliárdokkal támogatja a magyar kisebbségeket. Soós egyetlen mondattal úgy jellemzi, hogy nagyon markáns a politikus álláspontja.
Az osztrák belügyminiszter azt sürgette Berlinben az európai rendőrségek konferenciáján, hogy az unió következetesen toloncolja ki mindazokat a menedékkérőket, akik fennakadtak a szűrőn. Ugyanakkor változatlanul elutasítja, hogy országa újabb afgánokat fogadjon be. A jobboldali Nehammer arra hivatkozott, hogy Ausztria az idén hozzávetőleg 30 ezer illegális migránsnak kénytelen tartózkodási engedélyt adni, mert azok úgy jutottak el az osztrák határig, hogy előzőleg sehol sem tartóztatták fel őket.
Cáfolta ugyanakkor, hogy az afgán menekültek visszautasításával Bécs megsérti az Emberi Jogi Konvenciót. Mint mondta, csak az idén 2500 afgán kérelmet dolgoztak fel, és további 5000 eljárás még folyamatban van. Ugyanakkor már 44 ezer olyan afgán él az országban, aki illegálisan érkezett. Arról is beszélt, hogy országa azért nem küldhet vissza migránsokat Magyarországra és Görögországba, mert azt az Európai Emberi Jogi Bíróság megtiltotta. Ugyanakkor nyugatról ilyen embereket minden további nélkül átraknak Ausztriába.
