Csak jövő vasárnap, a német parlamenti választások nyomán dől el, tényleg csodatévő lesz-e Olaf Scholz és sikerre vezényli-e a szociáldemokrata pártot. Ugyan az utóbbi másfél hétben megállt a baloldali párt erősödése a felmérésekben, s valamelyest a keresztény uniópártok kancellárjelöltje, Armin Laschet népszerűsége is nőtt, még így is jelentős a különbség a két politikus megítélése között.
Németországban éveken át gúny tárgya volt az SPD tartósan 14-15 százalékos közvélemény-kutatási eredménye. Még a szociáldemokrata párttagok is feltették maguknak a kérdést: szükségük van erre? Hogy mi történt július eleje óta, arra szakértők még sokáig kereshetik a választ. Ennyit számított Laschet nevetése az árvíz sújtotta településen? Így bosszulták meg a választók, hogy a Zöldek jelöltje, Annalena Baerbock megszépítette az életrajt? Ezen múlna egy választás? Ezen is. De a nagy változásokhoz kellett Olaf Scholz profizmusa is.
Az SPD-t sokan már a múlt pártjának tartották, a baloldalon a Zöldek képviselik a jövőt, mondogatták. S most hirtelen megdőlt az elmélet. Hiába tartják az SPD-t az idősek pártjának, most egyre több fiatal sem tartja „gáznak”, hogy az SPD-re voksoljon, bár az ifjak körében még a Zöldek a legnépszerűbbnek. Az is sokatmondó adat, hogy a többség már a szociáldemokratákat tartja a legrátermettebbnek abban, hogy orvosolja az ország problémáit. Angela Merkel irányítása alatt szóba sem jött volna, hogy a szociáldemokraták e mutatóban akár csak megközelítsék a kereszténydemokratákat. Évek óta azonban ez az első alkalom, hogy az SPD bizakodni mer. A színpompás választási kampányokhoz szokott Egyesült Államokban nem is értik, hogy lehet a kancellárjelöltek közül – ahogy a New York Times fogalmazott –, az „unalmas” Scholz a legnépszerűbb, s bár valóban nem kifejezetten érzelmes politikus, azért Angela Merkel sem nevezhető „partiarcnak”.
Bármilyen különös is, Scholz ebben másolta a legjobban Merkelt. Ő képviseli a nyugodt erőt, a stabil átmenetet. A kancellár nemrég ugyan tiltakozott az ellen, hogy az egykori hamburgi polgármester lenne a szellemi örököse, de lehet, hogy már késő, s Scholz visszavonhatatlanul „Merkel II”-vé vált. A polgárok mintegy a fele százaléka tudná az SPD-s politikust elképzelni kancellárként. Ő vezetheti a politikai erőt a kancellári székbe, ahogyan azt legutóbb Gerhard Schröder tette 1998-ban, majd 2002-ben.
Mi Scholz titka? Olyan ember, aki semmit sem bíz a véletlenre, és inkább keveset mond, mint valami rosszat. Ezt a biztonságra való törekvést fejlesztette tökélyre. Esze ágában sincs változtatni a róla kialakult képen. „Kancellárnak indulok, nem cirkuszigazgatónak”, fejtette ki egy ízben.
S bár kétségtelenül nem a legszínesebb egyéniség, mindenkiben megragad valami belőle. Elvégre már húsz éve van a politika élvonalában. Egyesek számára ő az a "Scholzomat", a „robot”, aki Gerhard Schröder kancellársága alatt megvédte a megszorításokkal járó Hartz IV reformokat. Így a megrögzött baloldaliak nem is tartják igazi szociáldemokratának, talán ezért is maradt alul az SPD 2019-es elnökválasztásán. De akar egy másik róla kialakult kép is, a győztesé. Számukra ő az a politikus, aki 2011-ben az SPD-t újra hatalomra vezette Hamburgban, a munkaügyi miniszter, aki a pénzügyi válságban a rövidtávú munkavégzési támogatással sok millió munkahelyet mentett meg. A pénzügyminiszter, aki mintegy ezermilliárd eurót bocsátott rendelkezésre a világjárvány és az évszázad árvizének következményeinek enyhítésére, emlékeztet a Süddeutsche Zeitung. Számukra Scholz a szociáldemokrácia őrzője. Akiben meg lehet bízni. Ezekben a bizonytalan időkben nagy a vágyakozás egy ilyen személyiség iránt.
Bár korai még a választás végkimeneteléről beszélni, egyelőre úgy tűnik, Scholz jósnak sem volt utolsó. Egy éve, a Merkel-éra utolsó előtti esztendejében, az SPD 15 százalékos népszerűségének időszakában, még futurisztikusnak tűnt az a jövendölése, amely szerint a CDU/CSU megítélése 30 százalék alá esik, az SPD-é 20 százalék fölé emelkedik, a Zöldek pedig megrekednek 10-15 százalék között. Az a megállapítása is elképzelhetetlennek tűnt, amely szerint sok CDU szavazó is az SPD-re voksolhat. Scholz legnagyobb taktikai húzása azonban az volt, hogy felismerte, nem valami (azaz a mostani kormány), vagy valaki (Merkel) ellenében kell pozícionálnia magát, hanem épp az a leghatékonyabb, ha azt ígéri: minden a régi, jól bevált mederben halad tovább. És ő ezt garantálja is. Scholz mondhatni a mozdulatlanság királya.
A hamburgiak – 2011-2018 között volt a város polgármestere – még ma is nagyon kedvelik. Teljesítette a tömeges lakásépítésekre tett ígéretét. 2011 óta 100 ezer lakás létesítését hagyták jóvá, amiből 77 ezer el is készült. De azt ígéri, ha kancellárrá választják, országszerte 400 ezret építenek. Hiteles vezetőnek is tartják. A kérdés már csak az: hibázik-e ő is a választásig?
Scholzot már leírták, de túl korán
Olaf Scholz Hamburg-Rahlstedtben nőtt fel, szülei a textiliparban dolgoztak. Két öccse van, Jens aneszteziológus, 2009 óta a Schleswig-Holsteini Egyetemi Kórház igazgatótanácsának elnöke, Ingo pedig egy hamburgi informatikai cég ügyvezető igazgatója. A politikus Scholz a gimnázium után 1978-1984 között a Hamburgi Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, majd katonai polgári szolgálatot teljesített. 1985-ben nyert ügyvédi engedélyt, egy hamburgi ügyvédi iroda partnere volt, a Bundestagba való 1998-as megválasztásáig munkajogi szakjogászként dolgozott és 1990-től 1998-ig a Német Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetségének belső jogászaként ténykedett.
1998-ben vette feleségül az SPD politikusát, Britta Ernstnet. Gyermekük nem született. Scholz tagja volt a hamburgi Több időt a gyermekeknek kezdeményezésnek. 2006 novemberétől pedig ő volt a védnöke az Oktatás a bűnözés ellen nevű projektnek, amely Hamburg egyik szociálisan hátrányos helyzetű kerületében az erőszak megelőzésére és iskolai támogatásra irányult.
Scholz 1975-ben, még középiskolásként lépett be az SPD-be. 1982 és 1988 között az ifjú szociáldemokraták, a Juso szövetségi elnökhelyettese, 1987-1989 között pedig a Szocialista Ifjúság Nemzetközi Szövetségének alelnöke volt. Ekkoriban megjelent cikkeiben még a „kapitalista gazdaság legyőzését” szorgalmazta és bírálta az „agresszív-imperialista" NATO-t.
2000-2004, majd 2009-2018 között a hamburgi SPD elnöke volt. 2001-tól tizennyolc éven át különböző tisztségekben folyamatosan tagja az SPD pártvezetőségének, a szociáldemokrata Gerhard Schröder kormányzása idején, 2002 októberétől másfél éven át párt főtitkára volt. A 2002-es pártkongresszuson a szavazatok 91,3 százalékával választották meg, 2003-as újraválasztásakor azonban csak 52,6 százalékot kapott. Az év tavaszán, Schröder lemondását követően ő is távozott, azonban később visszatért, 2007-2009 között a munkaügyi és szociális tárcát irányította.
2009 novemberében, nem sokkal a 2009-es szövetségi választások után az SPD kongresszusa a szavazatok 85,7 százalékával választotta meg elnökhelyettesnek. 2017-ig rendre újraválasztották, bár 2009-es, 2013-as és 2017-es újraválasztásakor is ő érte el a legrosszabb eredményt az elnökségből. Ez azért is érdekes, mert 2011-től hét éven át Hamburg polgármestere is volt és e funkciójában sikeresnek tartották.
Martin Schulz lemondását követően Scholz 2018. február 13-án a ideiglenesen átvette az SPD elnökségét, mivel ő volt a legrégebben hivatalban lévő elnökhelyettes. 2018. április 22-én aztán Andrea Nahles pártelnökké választásával Scholz megbízott elnöki tisztsége megszűnt. 2019 júniusában, Nahles lemondását követően kezdetben kizárta, hogy jelöltesse magát az elnöki posztra. Mint mondta, időben nem egyeztethető össze a szövetségi pénzügyminiszteri és pártelnöki tevékenység. Augusztusban aztán mégis bejelentette indulását, társelnökének Klara Geywitzet választotta. Be is jutottak a második fordulóba, de ott 45,3 százalékkal alulmaradtak. A vereséget követően Scholz már nem indult újra a szövetségi elnökhelyettesi posztért sem. Ekkor bukott embernek tűnt, a pártjában már aligha terem számára babér.
Ettől függetlenül szövetségi belügyminiszterként, azaz Merkel kancellár közeli munkatársakén Scholz maradt az SPD egyik legbefolyásosabb személyisége a német belpolitikában, tavaly augusztusban pedig ő lett az SPD kancellárjelöltje a 2021-es választásra. Az akkori közvélemény-kutatások szerint Scholz volt az SPD legnépszerűbb politikusa, bár a párt balszárnya körében továbbra sem kedvelték. Ezzel együtt 2021. május 9-én az online tartott pártkongresszuson Scholz kancellárjelöltségét a leadott szavazatok 96,2 százalékával erősítették meg. Akkor még talán senki sem hitt végső győzelmében, de azóta megfordult a tendencia, akár feje tetejére is állhat a papírforma.
