Utólag nehéz megérteni, mire volt a felhajtás. A kedd esti urnazárás után alig egy órára volt szükség, hogy az AP hírügynökség és nyomában a komplett amerikai média bejelentse a Gavin Newsom kaliforniai kormányzó visszahívására kiírt népszavazás kudarcát. Ekkor nagyjából kétharmados többségben voltak a nemleges szavazatok, amit részben az magyaráz, hogy eleinte a korábban levélben feladott és már összeszámolt voksok domináltak. A végeredmény aligha lesz ennyire egyoldalú, de perdöntőnek bizonyult, hogy a kaliforniaiak túlnyomó többsége megfelelőnek vagy még kevésnek is tartja a koronavírus-járvány miatt az államban hozott intézkedéseket, s az ezek ellen lázadozó jobboldal visszahívási kampánya sem tudta megingatni a tudományos módszerekbe vetetett meggyőződését.
Kaliforniában viszonylag egyszerű kieszközölni a kormányzó visszahívásáról szóló népszavazást, ez rendszeresen meg is történik. A referendum azonban csak egyszer, 2003-ban járt sikerrel, amikor a republikánusok Arnold Schwarzenegger személyében ismert, népszerű és centrista ellenjelöltet találtak. Idén ilyen nem akadt a 46 pályázó között. A jobboldal prominense, Larry Elder rádiós műsorvezető gyakorlatilag Donald Trump afrikai-amerikai alteregójaként lépett föl, ami az egyre liberálisabb államban nem bizonyult bölcs választásnak. Bár nyáron egy ideig viszonylag szorosnak tűnt a verseny, szeptember elején már látszott, hogy a Newsom kampányának rendelkezésére álló 83 millió dollár és az államban már 67 ezer emberéletet követelt betegségtől való félelem elég lesz a visszahívási kísérlet visszaverésére. Elder maga is ezt látszott megerősíteni, amikor honlapjára már a szavazás előtt Newsom „csalással elért” győzelméről szóló szöveget tett ki.
Az amerikai sajtó azonnal azt kezdte elemezni, hogy milyen tanulságokkal jár a kaliforniai eredmény a jövő évi közbülső választásokra nézve. Az első és legfontosabb, hogy a lakosság többsége, még ha államonként eltérő mértékben is, de továbbra is jobban tart a járványtól, mint az ellenintézkedésektől. Az is látszik, hogy Trump személye nem csak a jobb-, de a baloldalra is mozgósító erővel hat. Biden elnöknek és a Demokrata Pártnak tehát az az érdeke, hogy továbbra is ezekre irányuljon a figyelem.
