Búcsút intett a pápa Szlovákiának, sokáig nem fogják elfelejteni

Több tízezer ember előtt mondott szentmisét a pápa. Intelmeit nem fogadták lelkesen a helyi főpapok.

Ferenc pápa, háromnapos szlovákiai látogatásának utolsó napján, Sasváron mondott szentmisét. Mint fogalmazott, a mai Szlovákiának olyan prófétákra van szüksége, akik az életükkel megmutatják az Evangélium szépségét, és megteremtik a párbeszédet. A pápa „együttérző hitre”, a rászorulókkal való szolidaritásra kérte a híveket. Rámutatott: Szűz Mária annak a hitnek a jelképe, amelyet „őszinte érzelmek vezérlik”. Úgy vélte, nem szabad engedni a „statikus” hit csábításának, amely megelégszik néhány szertartással, beéri a régi hagyományokkal. „Váljon életetek az Isten és testvéreitek felé vezető szeretet-zarándoklattá” – fejtette ki Ferenc pápa. Rámutatott, nem az ellenségesség, hanem a „kimagaslás” jelét kell követni, főként a keresztényeknek, akiknek küldetése az ellenséges, megosztott társadalom elleni fellépés, valamint akik „őrzik és védik az életet ott, ahol a halál logikája uralkodik”.

A szentmisén magyar nyelven elhangzott könyörgést a pozsonyi Új Szót tájékoztató Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora szerint Vicián Tamás ministráns, pozsonyi egyetemista olvasta fel, akinek zakóján a NEK-kitűző volt látható.

Ferenc pápa a délutáni órákban távozott Szlovákiából. Vizitjének kiemelkedő eseménye volt keddi, a kassai romanegyedben mondott szentmiséje. Nem is csak az számított kivételesnek a szlovák katolikus egyházban, amit elmondott, hanem már a helyszín megválasztását is megdöbbenéssel vették tudomásul a helyi főpapok. Olyan területről van ugyanis szó, ahová püspökök nem teszik be a lábukat, s „Szlovákia szemétdombjának” nevezik. Még azt a három szalézi atyát is megvetik, akik a Lunik IX. gettóban élő romák lelkipásztori gondozását látják el, és szabadidős tevékenységet szerveznek számukra. Ferenc pápa azonban látható örömmel fogadta őket.

Szlovákia függetlenné válása után az országban is olyan témákra koncentrált a helyi egyház, mint az élet védelme, vagyis a viszonylag liberális abortusztörvények elleni küzdelem, a család védelme, tehát nem a hagyományos családmodellt támogatók elleni kiállás. Északi szomszédunknál is fontosnak tartotta az egyház azt a kérdést, mekkora támogatást kapjon az államtól. A helyi egyház az állami jogalkotásba is bele akart szólni. Ugyanakkor a szlovákiai egyházi vezetők soha nem tűntek ki különösebben szociális érzékenységükkel, vagy a menekültek érdekében tett erőfeszítéseikkel.

A helyi püspökök már hétfőn dermedten szemlélték, hogy Ferenc pápa csak röviden üdvözölte őket, miközben láthatóan igen jól megértette magát Zuzana Caputovával. Hírek szerint olyan harmónia alakult ki a szlovák köztársasági elnök és a pápa között tavaly decemberi találkozójukon, hogy Caputová személyének köszönhető a pápa meglepően hosszú ideig tartó szlovákiai vizitje. Maga a pápa is tett utalást arra, milyen nagyra tartja a szlovák államfőt, miközben a 2019-es szlovák választási kampányban egyes papok prédikációikban óvtak Caputová megválasztásától, mondván „keresztényellenes kultúrát” képvisel.

Bizonyára nem szívesen hallgatták a püspökök a pápa azon intelmét sem, miszerint „az egyház nem egy erőd, nem hatalmi képződmény, nem egy hegyre épített vár, amely felülről néz le a világra.” Mint a pápa rámutatott, „alázatos egyházra” van szükség, amely „a világban él”.

A pápa a pozsonyi holokauszt emlékműnél elítélte az antiszemitizmust. A szlovák egyházban ez sem csengett jól. A náci Németország által támogatott szlovák bábállam feje ugyanis a katolikus pap Jozef Tiso volt.