Tízmillióba kerülne egy hajdani tinibálvány? Tulajdonképpen nem is sok. Ennyiért két és fél hónapot kell majd horgásznia Áder Jánosnak, de egy átlagos nyugdíjas is kap ennyit, igaz, öt és fél év alatt.
Ráadásul senki sem mondta, hogy direkt összefüggés van Zalatnay Sarolta EMMI-gyorssegélye és aközött, hogy az énekesnő a kamerák kereszttüzében aláírta a Stop Gyurcsány & Karácsony petíciót. Simán lehet, hogy neki most valóban ez a legfőbb gondja, és mintegy véletlenül Kásler miniszter is a homlokára csapott: az iskolák látogatását már kötelezővé tettem a járvány idejére, a kontaktkutatást megszüntettem, az oltási program prímán halad, az Iparművészeti Múzeum még mindig nem omlott össze, tehát mi hiányzik? Egy koncertturné Cinivel.
Na jó, kezdjük ezt újra. Tudjuk, hogy Zalatnay Sarolta nem egy átlagosan ostoba táncdalénekes, hanem egy igen éles eszű asszony. Bizonyosan tudja, hogy ez a Stop-mozgalom tökéletes abszurditás, hiszen a nevezett urak megállítására a közeli jövőben lesz egy kézenfekvő alkalom, úgy hívják, hogy választás. Ez az aláírósdi egyszerű showbiznisz, abban viszont a művésznő sem mondható kezdőnek. Csak reméljük, hogy mindössze annyi történt: túláradó örömében, hogy állami segítséggel újra a világot jelentő deszkákra állhat, hirtelen aláírhatnékja támadt.
Mert ha nem így volt, akkor a NER szellemi vezetői simán beárazták a művészeket. Vannak, akik havi 410 ezret (azaz évi ötmilliót) érnek azzal, hogy elüldögélnek szépen a Magyar Művészeti Akadémián. Mások ösztöndíjat, megbízást, pozíciót kapnak Demeter Szilárdtól, aki a maga tündökletes fölényességében ezt csak a másik oldalon tartja elítélendő gyakorlatnak. És vannak azok, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy dacosan süvöltsék: „nem leszek sohasem a játékszered”. Különösen, hogy az valaki másnak a dala.