Sokan azt hiszik, hogy 30 éve, 1991-ben járt először honunkban pápa, pedig a mostani, másodiknak hitt vizit előtt érdemes felidéznünk a legkorábbi esetet, amely 1559-ben történt, mikor elég különös módon, de kapcsolatba került a katolikus egyházfő mezőgazdaságunkkal. Mielőtt valaki a világhálót kezdené böngészni, előzetesen annyit elárulhatunk: mindez az első magyar közéleti drámában, Sztárai Mihály Az igaz papságnak tiköre című művében esett meg.
A tükör (tikör) az ókortól a reneszánszig élt műfaj, amely megtanítja, hogyan éljen az, aki jó fejedelem, nemes vagy – mint itt – pap akar lenni. A reformáció térhódításának kezdetén vagyunk, a szerző, a műve keletkezése idején Tolnán tanító Sztárai pedig ennek híve, természetes tehát, hogy a katolikus egyház képviselői húzzák a rövidebbet. Az új hit vallói szemére vetik a régi papnak (aki már reggelire megivott egy palack bort), barátnak, püspöknek: akár pénzért is megvehették tisztüket, „azért tudatlanok és gazdagok”. A reformáció szívügye, hogy „papságra való ifjakat tanítson, és akinek tudománya, jó erkölcse és jámbor híre, neve vagyon, azt pappá tegye, akinek pedig nincsen, azt csépre, kapára igazítsa”. Az utolsó jelenetben a pápa elé mennek. Már kiderült, hogy rosszul ismerik a szent iratokat, s a felháborodott pápa rögtön máglyára küldené a jogait vitatókat. De ők vitába szállnak vele, szemére vetik, hogy (a búcsúcédulákkal) pénzért mérik a kegyelmet, a római püspökből pápát kreáltak, a népnek idegen nyelven miséznek, a közösséget nem építik, hanem élősködnek rajta.
Erre – hallatlan merészség ez – a pápa azt mondja: „Ha az úgy vagyon, hogy még a rossz breviár (katolikus zsolozsma- és imakönyv) is reánk [ellenünk] szól, tehát bizony én felakasztom magamat.” Erről az elkárhozás miatt lebeszéli a protestáns pap: „De én inkább azt mondanám, hogy ne akasztanád, hanem hadnál békét a pápaságnak, és elégednél meg a római pispökséggel, ne foglalnál magadnak a papokon, pispökökön császárságot.” Mire a reneszánsz korban, amikor ilyesmi valóban megeshetett, azt veti oda a pápa: „– Nem tudok ám prédikállanyi, s lám, te azt mondod, hogy néma ebek azok, akik prédikállanyi nem tudnak.” S itt kerül kapcsolatba a mezőgazdasággal… „De ha nem tudsz prédikállanyi, hiszen tudsz kapálnyi, s azzal is elélhetsz. – Hév [forró] ám a kapa nyele. – Megköpjed te, s meghidegedik…”
Mindezek után még végső tanulságul ott áll latinul a jelképes mezőgazdasági hasonlat Máté evangéliumából: „minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik”.
Hát így került kapcsolatba a pápa a magyar mezőgazdasággal…
