Négy választókerületben biztosan kezdeniük kell valamit az előválasztáson szavazni akaróknak azzal a dilemmával, hogy mi alapján súlyozzanak két számukra nagyon fontos dolog között. Az egyik a párthűség, a másik pedig az esély, hogy valóban az mérkőzhessen a tavaszi országgyűlési választásokon a Fidesz emberével, aki képes legyőzni. Az említett négyből két előválasztási párbajplacc Budapesten található, kettő pedig Borsodban – mind a négyben közös, hogy a DK és a Jobbik összeállása után vált kiélezetté a verseny.
Nem automatizmus
Ami a fővárost illeti, ott borzasztó kemény a hajrá, hiszen mindenki úgy számol, hogy a 18 budapesti választókerületből mindegyik behúzható, azaz az előválasztás nyertese lényegében már szaladhat is kosztümöt, öltönyt venni az országgyűlési képviselői eskütételre. Csakhogy a helyzet ennyire nem egyszerű. Egyrészt a jelek szerint nincsenek szavazói automatizmusok, másrészt a bizonytalanok tényleg bizonytalanok, és a pártcsaták könnyen passzivitásba taszíthatják őket.
Itt van például a 13. országos egyéni választókerület (ez lényegében a 16 kerület és Zugló egy kis kisebb darabja), ahol négy képviselő-aspiráns mérkőzik az előválasztók kegyeiért, és ahogy lapunk megírta, egyik sem nevezhető súlytalanak.
Vajda Zoltán (őt támogatja az MSZP, a Párbeszéd, az LMP, a Mindenki Magyarországa Mozgalom, az Új Világ Néppárt és a Marég) majdnem 40 százalékos eredményével kevesebb mint 2 százalékkal sem maradt alul a fideszes Szathmáry Kristóffal szemben a 2018-as országgyűlési választáson. (Miközben a Jobbik külön indult, és majdnem 10 százalékot szerzett.) Két kihívója, a a momentumos Hollai Gábor és a DK-s Nemes Gábor, önkormányzati képviselő, utóbbi az országos politikában is ismert. És itt vissza az ÚJ Kezdet nevű formáció jelöltjeként a politikába Palotás János korábbi nagyvállalkozó.
A Publicus Intézet mérése szerint Vajda és Nemes között dől el a verseny: azok körében akik szavaznának mindkettőjük népszerűsége 25 százalékos. A harmadik helyen 18 százalékkal Palotás áll, majd erősen leszakadva (7 százalékos népszerűséggel) következik Hollai. (Eredményének oka, hogy öt a Momentum támogatónak is mintegy harmada szereti, miközben ebben a körben Vajda támogatottsága is hasonlóan magas, és a momentumosok 20 százalékának pedig Palotás János kedves.)
Hogy végül ki nyeri az előválasztást, azt – közhelyszerűen a szavazni akaró bizonytalanok döntik el. Közöttük – 20 százalékos támogatottsággal – Vajda és Palotás a favorit, de Nemes is 17 százalékot tud. Az előválasztási részvételüket ígérő bizonytalanok 35 százaléka még nem tudja, vagy nem mondja meg, hogy szívének ki a kedves – miközben egy másik kérdésre adott válaszukkal jelzik.
Ugyanis ha az a kérdés, hogy kire szavazna a tavaszi választásokon, ha csak a következő opciók közül választhatna, akkor Vajda Szatmáryt 45-42 százalékos eredménnyel győzne. Ha Hollai állna ki a fideszes jelölt ellen, akkor a momentumos aspiráns 39-44-re veszítene. Egy Nemes-Szatmáry-csörte esetén pedig 42-45 százalékos ellenzéki bukta lenne a végeredmény. Az utóbbi két forgatókönyvnek két üzenete van: egyrészt jelzi, hogy mit gondolnak a bizonytalanok, másrészt rávilágít arra, hogy az előválasztás győztese nem gyűjti be automatikusan az ellenzéki szavazók voksait.
A fejekben maradt a sorrend
Ez az attitűd köszön vissza a 14. választókerületben (lényegében a XVII. kerület), ahol a kormányváltás akarók vannak többségben 47 százalékkal, és csak a lakosok 43 százaléka mondja azt, hogy maradjon a jelenlegi rezsim. Ráadásul az ellenzéki szavazók a Publicus Intézet mérése szerint igen aktívak, 78 százalékuk ígéri biztosra, hogy részt vesz az előválasztáson. Ennél persze a valós részvétel valószínűleg jóval alacsonyabb lesz, de minden szereplő igyekszik csúcsra járatni a mozgósítást.
A kormányváltást akarók és a bizonytalanok körében az MSZP, a Párbeszéd, az LMP emberének Lukoczki Károlynak a támogatottsága 43 százalékos, míg a DK és a Jobbik jelöltjét, Szilágyi Györgyöt 35 százalék látná szívesen az előválasztás győzteseként. (22 százaléknyi előválasztó egyelőre nem tudja, vagy nem mondja, hogy ki az ő embere.) Ez azt jelenti, hogy az utóbbi hetekben tovább nyílt a népszerűségi olló, lásd: cikkünket.
A sorrend egyébként a 2018-as választások fényében nem meglepő: akkor Lukoczki a voksok 37,23 százalékát szerezte meg (és maradt alul mintegy 4 százalékkal a KDNP-s Dunai Mónikával szemben), miközben Szilágyi György 13,4 százaléknyi szavazatot gyűjtött. (Ráadásul versenyben volt még az LMP és a Momentum is, a két párt összesített eredménye majdnem nyolc százalék volt.)
És a jelek szerint a választói fejekben ez maradt az erősor (nemcsak a pártszavazókéban, a bizonytalanokéban is), egy Lukoczki-Donai-mérkőzésen az MSZP, a Párbeszéd és az LMP jelöltje, 47 százalékos eredménnyel győzne (5 százalékkal utasítva maga mögé a kormánypárt jelöltjét). Amennyiben Szilágyi lenne Dunai kihívója, úgy a meccset döntetlenre (43-43 százalék adnák).
Márpedig a Publicus Intézet úgy találta, hogy a kormányváltást akarók 46 százaléka egyetlen szempont alapján dönt: nevezetesen ki tart képesnek arra, hogy kiüsse a Fidesz emberét.
Amikor számít az ember
Ám akad egy hasonlóan fajsúlyos szempont, nevezetesen, hogy mit lehet tudni a jelölt eddigi helyi munkájáról és politikai teljesítményéről – az ellenzék híveinek 38 százaléka ez alapján dönt.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 1 oevk-ban ez a szempont birkózik a párthűséggel. Emlékeztetőül: az MSZP és a DK eredeti mondása szerint itt a Demokratikus Koalíció jelöltje állt volna a startvonalra, míg a megye 2 választókerületében szocialista aspiráns lépett volna a szorítóba. Ám miután a DK és a Jobbik úgy döntött, több mint 31 választókerületben működik együtt, az MSZP is visszatért a Borsod 1-es ringbe. Úgyhogy most Simon Gábor, az MSZP és a Párbeszéd jelöltje birkózik Szilágyi Szabolccsal, a Jobbik, a DK, a Momentum, a Mindenki Magyarországa Mozgalom, és az Új Világ Néppárt jelöltjével, illetve a független Csabalik Zsuzsannával (akit egyébként az LMP támogat).
A sima voks matek alapján a Jobbik emberének állna a zászló, hiszen a 2018 választáson Jakab Péter itt mindössze 0,24 százalékkal kapott ki a fideszes Csöbör Katalintól (miközben a DK és a Momentum összesen majdnem 14 százalékot szedett össze.) A kormányváltást akaró ellenzékiek és bizonytalanok körében azonban azonban Smon Gáborra 35 százalék voksolna egy előválasztáson, Szilágyi Szabolcs 32 százalékot húzna be, és Csabalik Zsuzsanna 5 százalékot produkálna. (20 százalék nem tudja vagy nem mondja, ki kedves a szívének, 8 százalék pedig egyetlen jelöltből sem kér.) A verseny alakulása valószínűleg annak tudható be, hogy Simon Gábor inkumbens jelölt, 1994 óta egyfolytában önkormányzati képviselő (kétszer volt Miskolc országgyűlési képviselője is), illetve számos helyi civil szervezetben aktív.
Hogy a „helyi szín” valóban számít, jól mutatja, hogy egyébként Szilágyiról és Simonról egyaránt elhiszik az emberek, hogy képes megverni a Fidesz jelöltjét, csak éppen az arányok mások. A jobbikos politikus 3 százalékkal (41 százalékos eredménnyel) győzne a Publicus Intézet mérése szerint, az MSZP és a Párbeszéd favoritja viszont 10 százalékkal (45 százalékos végeredménnyel) lépné le fideszes kihívóját. A különbség többek között annak tudható be, hogy a bizonytalanok – akik alapvetően a helyi tevékenység alapján döntenek – nagyobb része sorakozna fel Simon mögött. (Csabalik Zsuzsa egyébként a jelen állás szerint 1 százalékos különbséggel – 39 százalékot szerezve – vesztene Csöbör Katalin ellenében.)
Jobbnak kell lenni a saját pártnál
A borsodi 1 választókerület „újrarendezésének” következtében, ahogy erről szó volt, a megye 2-es választókerületében DK-s és MSZP-s képviselő feszül egymásnak. Annyi biztos, bárki is győz, nem lesz könnyű dolga, hisz a Publicus Intézet úgy találta, az itt élők 46 százaléka továbbra is Fidesz-kormányt szeretne, és csak 44 százalék cserélne rezsimet. Azaz a budapesti választókerületekkel szemben nem egy „hátradőlős”, hanem egy billegő placcot kell megnyerni. 2014-ben ez sikerült Vargának, 2018-ban nem.
Jelenlegi esélyeit, három tényező befolyásolja. Egyrészt az, hogy szavaznak a Jobbik hívei, ebben a választókerületben ugyanis erős a párt, a 2014-es és 2018-as választáson a Jobbik jelöltje alig 1-2 százalékkal maradt le Vargától. (Szóval megint csak a párthűség csatázik a más formációk jelöltjeiről alkotott véleménnyel.) Másrészt sanszot jelenthet, hogy merre mozdulnak a bizonytalanok, és úgy tűnik Vargát kedvelik leginkább. Harmadszor jelen állás szerint az MSZP-s politikus népszerűsége magasabb mint párjáé, míg a fideszes országgyűlési képviselő, Hubay György kedveltsége alulmúlja pártjáét.
Az eredmény mindenesetre az, hogy Vargára a kormányváltást akarók és a bizonytalanok 41 százaléka szavazna egy előválasztáson, míg Hegedűsre 31 százalék. Hasonló aránnyal győzne a miskolciak szerint az MSZP és a Párbeszéd jelöltje a parlamenti voksoláson Hubay György ellenében (47 kontra 37 százalék). A DK-politikusa viszont csak döntetlenre tudná kihozni a meccset, 39-39 százalékos eredménnyel.
