irodalom;Nyitott Műhely;

- Mi egyáltalán az a „magas irodalom”?

Elkezdődött a Késelés villával új szezonja: az első alkalom apropóját Milbacher Róbert a szépirodalom giccsesedéséről írt esszéje adta.

„Az irodalomnak nincs mérhető tömeghatása a társadalomra. Azoknak az embereknek, akik – mondjuk – naponta verik a feleségüket (sic!), fogalmuk sincs arról, hogy [a társadalmi problémák] hogyan jelennek meg az irodalomban. Majd egyszer esetleg, valahogy eljut 300 év múlva oda, ahová ennek valójában el kell jutnia” – fogalmazott a Nyitott Műhely irodalmi beszélgetéssorozatának szerdai szezonnyitóján Milbacher Róbert.

Az író, irodalomtörténész, kritikus júliusban az Élet és Irodalomban megjelent esszéjében a magas irodalom giccsesedését úgy tematizálta, hogy az „megelégszik a politikai-társadalmi közbeszéd szolgálólányának szerepével”, továbbá „nem megteremti, hanem közvetíti és illusztrálja” a közélet problémáit. „Amennyiben nincs újító jellegű magas irodalom, akkor az adott irodalmi kultúra megmerevedik, és a lektűrösödés útjára lép” – állítja Milbacher az írásában, ami a szerdai beszélgetés kiindulópontja volt.

Az est során az irodalmár elmondta: nagyon fontos, hogy a társadalomban is szerepet tölt be ez a „giccs”, ennek meg kell jelennie más területeken. Erre való a lektűr és a ponyva, ami majd elterjeszti ezeket a társadalmi kérdéseket. „Ki nem ért egyet azzal, hogy menjenek a fenébe azok, akik bántják a melegeket?” – tette fel a költői kérdést. „A baj itt az, hogy a kritika még nem jött rá, hogy ez lektűr” – vélekedik.

Kőszeghy Ferenc Irodalomtudományi doktori hallgató és Bocsik Balázs Irodalom- és Kultúratudomány mesterszakos hallgató, költő Milbacher megállapításaira a Mércén válaszoltak cikkükben, valamint az est folyamán is reagáltak. Szerintük az a probléma, hogy mit hívunk egyáltalán „magas irodalomnak”. Ez a kifejezés a használat felől jelöli ki az irodalmat, nem pedig minőségjelző, és így az elitek irodalmát jelenti – vélték. Az érdekes itt az, hogy az egész irodalom autonómiafoka, annak belső értékei annyira lecsúsznak a külső, piaci érdekekkel szemben, hogy maga az irodalmi közeg (írók, kritikusok) veti ki magából az újító szándékot, és ez a tendencia állhat a lektűrösödés mögött – állította Kőszeghy.

„Nincsen értelmezés, csak termelés?” – tette fel végezetül a kérdést Vida Kamilla, a beszélgetés egyik házigazdája. „Csomó kimondatlan logikának kritika tárgyát kéne képeznie, ami uralkodik ebben a közegben” – zárta az estet András Csaba kultúrakutató.

Infó:

Késelés Villával beszélgetéssorozat A Nyitott Műhelyben

A sorozat első estje: Lektűrösödik a magas irodalom?

Szeptember 22., 19:00

A beszélgetés résztvevői: Milbacher Róbert, András Csaba, Kőszeghy Ferenc, Bocsik Balázs

Az estek házigazdái: Csete Soma és Vida Kamilla

A francia kultrendező, François Ozon legújabb, a magyar mozikban most startoló ’85 nyara című művében, Aidan Chambers angol író 1982-es regényét adaptálta. A direktort a Zoomon értük utol.