Ha Magyarország annyira nem is, legalább az előválasztás - ha döcögve, időnként leállva, de - működik: izgalmas diskurzus, részvételi kedv, kampányhangulat és kormánypárti szorongás van az országban. A büszkeség részletkérdés, ez most a magyar társadalomról, az igazi változás lehetőségéről szól. Ugyanakkor annak a vitának a kontextusában, hogy mire jók, milyen tényleges befolyásuk van az elemzőknek, elégedetten mondhatom, hogy 2014 óta hangsúlyozzuk a Republikon Intézetben: a NER lebontásának első lépése az előválasztás lesz.
Világosan látszik, hogy egy megosztott, ideológiai, értékrendbeli alapon sokszínű ellenzék nem tehet mást, mint hogy a választói kezébe adja a döntést. Nincs tehát arról szó, amit az orbáni manipuláció sulykol a saját tábor harci kedvének életben tartása végett. Nincs arról szó, hogy a Gyurcsány vezette baloldal ismét nekiront a nemzetének. Az igazság az, hogy elsősorban a választói akaratot meghallva, annak megfelelően jött létre egy széleskörű nemzeti összefogás, Orbán polarizáló, gyűlöletkeltő rendszere ellen.
A szkeptikusok azon kérdésére, hogy mi az értékrendbeli egység alapja, a válasz egyszerű: a választói követelés demokratikus integrálása a kínálat kialakításába, és egyúttal a társadalom összefogásra és bizalomra való nevelése. Aki részt vesz az előválasztáson, azt köti a megállapodás kötelme: végül a győztest kell támogatni, ez pedig példamutató a szavazónak is. Többről is van szó azonban. Az előválasztás visszaadja a választónak azt az elsöprő élményt, hogy van értelme részt venni a politikában, van remény egy másik Magyarország létrehozására, tőle is, leginkább tőle függ a változás lehetőségének megteremtése. Ezt legutóbb talán a rendszerváltáskor érezhették a politikailag aktív választók. Nincsenek illúzióim, nem arról van szó, hogy az egész ország az előválasztás lázában égne, de a közélet iránt érdeklődő, az orbáni világot alapjaiban rossznak gondoló 1-1,5 millió választó reményt kap az ország megújítására és lehetőséget a közvetlen részvételre.
Saját és mások kutatásai alapján is azt látjuk, hogy nagyjából azonos nagyságú a kormányt mindenáron támogatók és egy másik Magyarországban gondolkodók aránya. Nagyjából két és fél millió kormánypárti választó áll szemben két és fél millió elkötelezett ellenzéki választóval. A Fidesz-árvák többsége már megtalálta a helyét, a választást a bizonytalanok döntik el - akik az utolsó pillanatban határozzák majd el, kinek adnak bizalmat.
De az előválasztást nem ők fogják eldönteni, jelenleg a törzsbázis aktivizálása a feladat. Ami az utóbbit illeti, ebben a kormány sem rest, a különbség csak az, hogy ők mindezt az állami költségvetésből működtetett közmédiában vezénylik le, ami egyértelműen kimeríti a választási csalás fogalmát.
Az is rendkívüli újdonság, hogy az előválasztás kommunikációs teret, tematizációs lehetőséget, médiafelületet ad az ellenzéki pártoknak. Orbán új regnálása alatt, tizenegy év óta most fordul elő első alkalommal, hogy nem a kormány diktál, nem Orbán határozza meg, miről szóljon a közélet. Most ők loholnak az ellenzék után: nem véletlen az egyébként elég bárgyúnak tűnő Stop Gyurcsány, Stop Karácsony projekt, a NER válasza a közéletet, az utcát elfoglaló előválasztásra.
Épp ezért az előválasztásra elköltött minden fillér jó helyre megy, legalább olyan fontos kiadás, mint a majdani kampányfinanszírozás. Megismerik helyben és országosan a jelölteket, lehetősége nyílik az ellenzéki szavazónak a politikusokkal való kapcsolatteremtésre és a valódi befolyás tapasztalatának átélésére. Szintén dicséret illeti az ellenzéket a helyi és országos viták rendszeres megvalósításáért: ez kikényszerítheti a 2022-es választás vitáit, kínossá teszi az érvek ütköztetése elől elzárkózó, csak kinyilatkoztatásban és hatalmi beszédben gondolkodó fideszes hozzáállást. Nehéz és kockázatos most már Orbánnak a vita elől való menekülés, ha pedig sikerül ráerőltetni a miniszterelnökre a diszkussziót, az nagyban befolyásolhatja a bizonytalanokat. Egy ilyen vita lehet a döntő a bizonytalanok választása vonatkozásában. Nem biztos, hogy lesz, de Orbán sokat veszíthet a gyávaságával egy sikeres előválasztás lebonyolítása után.
Egy eredményes előválasztás visszaadhatja az ellenzéki politikusoknak a győzelembe vetett hitét, tapasztalatokat, tanulási lehetőséget biztosít a politikába belépők számára, illetve hitelesíti a választás útján kiválasztott közös jelölteket. Az értékrendbeli különbségeknél pedig fontosabb, hogy az előkészítés és a lebonyolítás során kialakított kapcsolatok megalapozzák a kormányzati és parlamenti együttműködés lehetőségét is.
Szeretném megnyugtatni a szorongó híveket.
Mi van, ha kevesen mennek el? Én kifejezetten nagy sikernek tartanám a négy-ötszázezres részvételt, bármilyen szám efölött rendkívüli lenne. Először van nálunk országos előválasztás, nincsenek a módszernek hagyományai, hiányoznak az eszközei, nem reális elvárás, hogy a teljes ellenzéki tábor ott legyen az urnáknál már tavasz előtt. Szokatlan maga az intézmény, és talán keveset is beszéltünk, beszélünk róla, nem könnyű átadni a részvétel szükségességét, és ez különösen igaz a kistelepülésekre. A szavazás nem a szomszédos iskolában, hanem talán csak a szomszéd faluban lehetséges, ahová naponta csak kétszer jár a busz. Az ugyan nem igaz, hogy a választást csak vidéken lehet megnyerni, de az mindenképpen igaz, hogy a vidék nélkül lehetetlen. Külön öröm ebből a szempontból, hogy végül mind a százhat országos választókerületben lesz előválasztás, ezzel nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé is téve az ellenzéki pártok számára az országjárást és az országos jelenlét megerősítését.
Mi van, ha a vesztesek nem fogadják el az eredményt? Erre nincs esély, ha az adott szóban nem bízunk is, ez senkinek nem volna politikai érdeke. Ráadásul a 2019-es önkormányzati választás tapasztalata is arra mutat, hogy a vesztesek félreállnak, és a közös jelölt támogatására biztatják saját szavazóikat.
Ezért arra kérek minden ellenzéki szavazót, hogy vegyen részt az előválasztáson, és legyen rá büszke, hogy az ő munkája is benne van az új perspektíva felrajzolásában.