Szemészorvos, ügyvéd, grafikus, nyugdíjas házaspár, fekete ruhás, idős asszony, egyetemisták: ottjártunkkor az egri piacon ők álltak sorba az előválasztási sátornál, hogy voksoljanak arra, ki legyen az ellenzéki miniszterelnök-aspiráns és az országgyűlési képviselőjelöltjük. Később is folyamatosan érkeztek a helyiek, s a környékbeli falvakban élők, volt, aki zöldségekkel teli bevásárlókosárral, más egy csokor virággal, összekötve a pénteki piacnapot a voksolással.
– Órákig tudnám sorolni, miért állok itt, talán éjfélre sem érnék végére a számtalan indoknak – mondja Rácz István, egri szemészorvos. A férfi szerint nagyon jó lenne, ha az emberek nem indulatból, hanem észérvek alapján szavaznának, de az elmúlt több, mint egy évtized odavezetett, hogy az előbbi végképp elsöpörte az utóbbit. De talán épp ez az indulat hoz most egyre több embert az előválasztási sátrakhoz, s „mindegy, mi lesz, csak az ne, ami most van” érzése vezet többeket. Rácz István érvei között ott van, hogy miközben az egészségügynek nincs saját minisztériuma, addig a propagandának van, a kereszténység hangzatos zászlaja alatt pedig megtagadjuk az irgalmat a rászorulóktól, például a valóban háború elől menekülőknek. Ő maga minden nap sportol, uszodába jár, ennek ellenére felháborítja, hogy a kormány mennyi pénzt költött stadionokra "esztelenül", s az is hogy menyire leegyszerűsített, lebutított propagandisztikus üzenetekkel próbálják megvezetni az embereket, lásd „sorosozás, migránsozás, gyurcsányozás”.
– A feleségem pedagógus, minden évben új tantervet kapnak, az állami tankönyvekben egyre több a butaság, és még porig is alázzák őket a még mindig nem versenyképes fizetésekkel – mondja egy másik sorban álló. Van, aki a miniszterelnök-jelölteket jellemzi egy-egy szóval, mindegyikről mond jót, de azért érződik, melyikükkel szimpatizál valójában. Egy nyugdíjas házaspár arról beszélt, hogy őket Dobrev Klára személyesen hívta fel, és arra kérte őket, hogy másokat is hozzanak magukkal, ezért vannak itt. Nekik végül senki nem árulta el, hogy valójában egy automata hívást hallgattak végig. Az ősz haját fonatban viselő, egyedül sorban álló fekete ruhás idős asszony elárulja: 85 éves, és a piaci bevásárlást kötötte össze a szavazással. Tanyán nőtt fel, aztán sokáig a vasútnál dolgozott, de már évek óta nyugdíjas, kilencvenéves férjét tavaly vesztette el, hosszú és szép házasság után. Amikor azt kérdezzük, milyen választási eredménnyel lenne elégedett, csak annyit mond: mindegy, lényeg, hogy megváltozzon, ami most van, mert nem bírja a gyűlölködést. Az egyetemisták közül volt, aki azért utazott Budapestről Egerbe, hogy szavazhasson. – Sarudon élek, a fővárosban tanulok, de nem szerettem volna ezt kihagyni, meg aztán jó mindezt élőben is látni az online-szavazás helyett, úgyhogy félig-meddig összekötöttem vele a hazalátogatást - mondja az egyik fiú, hozzátéve, hogy ha falujában is lett volna ilyen szavazósátor, akkor a szülei biztosan elmentek volna oda.
A szocialista Pál György, a sátornál dolgozó önkéntesek egyike később elárulja, hogy az emberi erőforrásaik végesek, így minden faluban nem tudnak előválasztást tartani. Ebben a körzetben Eger több pontján, és Füzesabonyban is lehet szavazni. A voksolás kezdetén volt olyan nap, hogy nyolc aktivista is kevésnek bizonyult, annyian álltak sorban a sátornál, s ez az aktivitás a hét második felére is csak kicsit lanyhult.
Hasonló volt a helyzet a Borsod megyei hetes számú választókerületben, Mezőkövesden, ahol az MSZP helyi irodája volt az állandó előválasztási szavazóhelyiség. A héten több faluba is kitelepültek, s ezt teszik a hétvégén is, hogy így is biztosítsák az embereknek a szavazás lehetőségét. Ebben a városban is tartottak „piacnapot”, vagyis csütörtökön és szombaton a város ilyenkor legforgalmasabb helyén is felállítottak egy sátrat. Az itteni aktivisták is arról számoltak be, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben az emberek egyáltalán nem félnek. Még a piacnapon megforduló hatalmas tömeg előtt is sokan felvállalták, hogy ellenzékinek „bélyegezzék” őket egy olyan fideszes vezetésű városban, amelyet a parlamentben több ciklus óta Tállai András volt NAV-elnök, államtitkár képvisel.
Titokban segítő "csodabogarak"
– Nem várok csodát, de tenni akarok a változásért – mondja a fővárosi Batthyány téri előválasztási stand egyik fiatal civil aktivistája. Az ellenzéki megmérettetésen résztvevő önkéntesek többsége ingyen segít a lebonyolításban. Legalább négy órát dolgoznak, de sokan egész nap kint vannak a sátraknál.
A Batthyány téri aktivista egyébként marketinges egy cégnél, szabadságot vett ki, hogy segíthesse az előválasztást. A főnökei nem tudják, hogy itt van, de két másik beszélgetőtársunk sem reklámozta munkáltatóinak, hogy mivel tölti mostanában a szabadidejét. Amikor azt firtatjuk, hogy miért kell titkolózni, az egyikük azt mondja, ez már beidegződés nála. Korábban ugyanis olyan munkahelyen dolgozott, amelynek kifejezetten NER-közeli a tulajdonosi köre, így ha megtudták volna, hogy besegít egy ellenzéki pártnak, szinte biztosan pórul jár. Most viszont legfeljebb a napi egy-két bekiabálóval akad problémája. Ottjártunkkor is megjelenik egy bácsi, aki az előválasztás indulása óta naponta elmegy a standjuk előtt és rájuk kiabál, hogy „nácik, fasiszták”! Majd tovább megy.
– Minket sokkal jobban zavar, amikor egy harmincéves srác megy el mellettünk úgy, hogy látványosan nem érdekli az egész – mondják. Az aktivisták szerint ha valaki ma nyíltan politizál, csodabogárnak számít. Az egyikük például elmeséli, hogy randevúzni ment egy hölggyel, amikor pedig kiderült, hogy politikai aktivista, a partnere azt próbálta megtudni tőle, hogy valójában mi baja van?
A civil előválasztási aktivisták inkább az idősebb korosztály tagjai közül kerülnek ki, de akadnak egészen fiatal segítők is. A Széll Kálmán téri előválasztási sátor előtt igazi csúcsüzem van: szinte minden reggel a tér közepéig ér a sor, a szavazni akarók 15-20 percet is álldogálnak, hogy leadhassák a voksukat. A választási pont egyik szervezője, Móra Menta huszonéves, külföldön tanuló szociológushallgató szerint volt 18 és 80 év feletti segítőjük is.
Természetesen itt is van, aki nem akar reflektorfénybe kerülni az ellenzéki tevékenységéért. Menta egy ügyvédnőt hoz fel példának, aki csak annyit kért, hogy a tudósításokban ne szerepeljen arccal. Egy ingatlanirodát üzemeltető hölgy pedig „átkérte magát” egy másik kerületbe, hogy az üzletfelei ne kapcsolják össze a nevét és politikai szerepvállalását.
