Hiába ígérte Nancy Pelosi képviselőházi elnök, hogy csütörtökig megszavazzák az infrastruktúra-fejlesztési csomagot, a Demokrata Párt belső vitái miatt végül elnapolták a voksot. A nézeteltérések tárgya egy másik csomag, mely hosszú távon meghonosítaná a jóléti társadalmak számos vívmányát az Egyesült Államokban. A szenátusban a két leginkább középre húzó demokrata, Joe Manchin és Kyrsten Sinema sokallja a 3500 milliárd dollárosra becsült kiadási oldalt. A képviselőházban viszont a párt progresszívabb szárnya addig nem bólint rá az infrastuktúra-fejlesztésre, amíg nincs megállapodás a szociálpolitikai csomagról
Az amerikai elnök tavasszal mutatta be a “Build Back Better” (magyarul: építsük vissza jobban) jelszóval fémjelzett, a világjárvány okozta válságból való kilábalást és korszakváltást célzó programját. A nagyívű, mintegy 6000 milliárd dolláros tervet Biden három különböző csomagra bontotta. Az első rész 1900 milliárd dollár összértékű gazdaságösztönző és kárenyhítő intézkedésekből áll. Ezt a kongresszus már márciusban törvénybe foglalta, miután a törvényhozás mindkét házában szűk többséggel rendelkező Demokrata Párt egy jolly jokernek, egy költségvetési évenként egyszer használható eljárásnak köszönhetően el tudta kerülni, hogy a republikánus ellenzék obstrukcióval megakadályozza a törvény elfogadását.
Biden második, infrastruktúra-fejlesztési csomagjáról hosszas tárgyalások után alkut kötött a két nagy párt, mely az eredeti 2300-ról nagyjából 1200 milliárd dollárra zsugorította a költségeket. A szenátus augusztusban elfogadta a kompromisszumot, ami így kerülhetett a képviselőház elé. Egyes, az eredeti javaslatban szereplő tételek azonban teljesen kimaradtak ebből a verzióból, ilyen sorsa jutottak például a 2 millió szociális lakás építését, a minden család számára ingyenesen elérhető bölcsődei ellátást és az elektromosautó-vásárlás ösztönzését előirányzó rendelkezések.
A demokrata vezetés nem hagyta veszni a kihagyott passzusokat, azok szinte egytől-egyig átkerültek az elnök által harmadikként bemutatott, szociálpolitikai csomagba, mely ezáltal az áprilisban bejelentett 1800-ról 3500 milliárd dollárra nőtt. A vaskos, 2000 oldalasra hízott tervezet új családpolitikai, oktatási, egészségügyi és klímavédelmi intézkedésekhez biztosítana fedezetet, melyet a nagyvállalatok és a magasabb jövedelműek adóinak megemelése fedezne. Alapjaiban alakítaná át az amerikai társadalmat, miközben magyar és európai szemmel nézve olyan természetesnek vett elemeket tartalmaz, mint a családi pótlék intézménye - ezt a Biden-kormányzat a járvány idejére már ideiglenes bevezette. A republikánusok azonban hevesen ellenzik a jóléti kiadásokat, amelyet a szocialista álom megvalósulásaként tekintenek.
A demokraták ezért ismét kijátszották a jolly jokert, augusztusban a szociálpolitikai csomag esetében is kezdeményezték a költségvetési évenként egyszer használható eljárást, a 2022-es büdzsére vonatkozóan. Csakhogy a törvényhozás mindkét házában szűk többséggel rendelkező kormánypártnak így is szinte teljes egységre lenne szüksége lenne a program elfogadásához. Ez egyelőre hiányzik. Míg a centrista Joe Machin szenátor 1500 milliárd dollárra kurtítaná a tervezetet, addig képviselőház progresszívebb tagjai nem akarnak engedni a 3500 milliárdból - még a kétpárti infrastruktúra-fejlesztési törvényt elgáncsolását is kilátásba helyezték, hogy ne kelljen kompromisszumot kötniük. A két ellenpólus a nyilvánosság előtt vív szócsatákat és az egymás iránti bizalom megrendüléséről beszél, miközben a Fehér Ház és a pártvezetés az egység megteremtésére törekszik - csütörtökön éjszakába nyúlóan folytak az egyeztetések.
A demokrata belviszály közepette sovány vigasz Biden számára, hogy az utolsó pillanatban aláírhatta a kormányzati leállást elkerülését garantáló törvényt. A jogszabály áthidaló megoldás, december 3-ig biztosítja a szövetségi állam finanszírozását. A végleges változatból azonban a republikánus elzárkozása miatt kimaradt az adósságplafon felfüggesztése 2022 végéig. A két pártnak október közepéig még van lehetősége az állam hitelfelvételi korlátainak megemelésére vagy feloldására, ennek elmaradása esetén az Egyesült Államok - történetében először - fizetésképtelenné válhat. A kompromisszum-kényszer kiváló eszközt ad a túlköltekezésre panaszkodó konzervatív ellenzék kezébe, hogy engedményeket harcoljon ki, akár arra is, hogy megkísérelje elsüllyeszteni a szociálpolitikai csomagot. Ez azonban veszélyes játszma lenne a republikánusok részéről, hiszen ezzel a hazájukra nézve katasztrófális következményekkel fenyegető államcsődöt kockáztatnák.
