Szíj Kamilla a kortárs rajzművészet egyik legjelentősebb megújítója, aki lehetőleg minél egyszerűbb, hagyományos eszközkészlettel dolgozik, és hozza létre törékeny és meditatív képmezőit. Újszerűsége valójában visszatérés a képekben való gondolkodáshoz, az ember ősi kifejezőeszközéhez, a rajzhoz. A Vintage Galériában látható képein általában mellőzi a színeket, azok inkább monokróm művek. A sokszorosított grafika műfajának határait átlépve hoz létre olyan nagyméretű munkákat, amelyek joggal tekinthetőek grafikai installációknak. Grandiózus méretű alkotásainak nem ad címet, nincs narratívájuk, történetük. Kompozícióinak nincsen fix pontja, a vonalaknak szabadon tekeregnek, mozogni látszanak.
Az ugyanaz mégsem cím nélküli, egyedi alkotásait Szíj más-más technikával hozta létre. A hat különálló lap kiindulópontjai ceruzarajzok voltak, míg a másik három munka esetében négy, hagyományosan a fametszés során használt fadúc. Ezekről a dúcokról fotók is készültek, majd szitanyomatok, amelyeken nemcsak a faragott vonalstruktúra, hanem a faanyag organikus mintázata is megjelenik. A sziták különböző variációjú egymásra nyomtatásával készült a két monokróm mű.
A szürke és piros 10x5-ös osztású képmezőkben vastag vonalak sűrű halmaza tekereg. A négyzetrácsokon „futó” vonalak hol keresztezik, hol pontszerűen metszik egymást, hol indaszerűen véget érnek. Ahogy Szíj Kamilla is fogalmaz: „Egy felületet kínálok fel, amiben bóklászni lehet szabadon”. És valóban, a szemünk egy pillanatra sem áll meg, keresi, kutatja az újabb sávokat, az újabb „találkozókat”. Miközben követjük mozgásukat, saját gondolatainkat követjük. Szíj Kamilla munkái eszünkbe juttathatják a hálózatok bonyolult rendszereit is, amelyek éppen úgy szerteágaznak, mint ezek az impozáns, papírra vetett szitanyomatok.
A keretbe foglalt kisebb méretű munkák kevésbé sűrű vonalrajzai jól érzékeltetik a mozgást, a ritmust. A finoman megrajzolt ismétlődő hullámvonalak zsigeri módon hatnak érzékelésünkre, követni kezdjük tekergőzésüket. Ahhoz, hogy észrevegyük, hogy némelyik változatlan, míg a másik nem, hosszabb ideig kell nézni a vonalak játékát. És talán ez Szíj Kamilla műveinek célja: mozgásba lendíteni a gondolatokat, olyan struktúrákat, variációkkal ismétlődő rendszereket létrehozni, amelyekben a vonalak mentén bolyongva szabadon gondolkodhatunk.
„A rajzok a fejemben összeálló gondolatok lenyomatai. Nincs elrontott rajz, hiszen akkor kezdek el dolgozni amikor már kész a kép”- írta az alkotó doktori disszertációjában. Szíj Kamilla kiállított munkái sem elrontott, vagy éppen félkész rajzok, gondolatainak lenyomatai, amelyek megfejtése rendesen feladja a leckét. De lehet, hogy nem is kell megfejtenünk őket.
Infó:
Vintage Galéria
Szíj Kamilla: ugyanaz mégsem
Megtekinthető november 5.-ig
