Az valami egészen elképesztő, ahogy a kormány próbál úgy tenni, mintha már rég magunk mögött hagytuk volna a Covidot. Persze a veszélyhelyzetet meghosszabbították, vagyis továbbra is azt csinálnak, amit akarnak, csak valamiért a járványkezeléssel kapcsolatos intézkedésekkel nem szeretnének bajlódni. Úgy csinálnak, mintha az elmúlt másfél év meg sem történt volna, s mintha annak nem lenne semmiféle hatása a jelenre. Mintha a koronavírus egyszerűen eltűnt volna.
Csakhogy ez nincs így. Ezt mindenki tudja, látja, érzi, tapasztalja. Tudja a kormány is, de azzal érvel, hogy az oltás működik. Ami igaz, de ez nem jelenti azt, hogy végleg el is tüntette volna a vírust a Föld színéről. (A magyar lakosságnak ráadásul még mindig csak kicsivel több mint a fele van beoltva.) Láttunk példákat arra is, hogy azok is lebetegedtek, akik felvették mindkét vakcinát. Persze tudjuk, hogy az oltás a súlyos lefolyást előzi meg, de azért az enyhébb kimenetel sem túl kellemes. Arról nem is beszélve, hogy a beteg ember kiesik a munkájából, vagyis, hogy a kormány is értse: nem tud hozzájárulni a GDP növekedéséhez.
De hogy ne csak statisztikai adat legyen az ember, jómagam is azt tapasztalom a közvetlen környezetemben, hogy a teljes oltottság mellett is sokan kidőltek, az iskolákban pedig egyre több a köhögő, beteg gyerek. Mindezek fényében felvetődik a kérdés: nem kellene elővigyázatosabbnak lennünk? Elég csak ránéznünk a napi járványadatokra, hogy tudjuk, nem áll jól a szénánk.
Már az is mentené a kormány restségét, ha azzal számolna, hogy a korlátozások bevezetésével megvárja Magyarország álompárjának esküvőjét, a Vadászati Világkiállítás végét, meg mondjuk a Békemenetet. Nagyon kínos lenne, de legalább tudnánk a semmittevés okát. De már erre sem utal semmi jel. A kormány egyszerűen elengedte a járványkezelést.
Ha viszont jobban belegondolunk, végül is csak azt csinálják, amit eddig mindig: egyszerűen hagyják, hogy a fél ország belebetegedjen a kormányzásnak csúfolt nemtörődöm, öntelt uralkodásukba.