Döntött a "Bizottság": a Post mortem című horror-produkciót nevezi Magyarország az Oscarra a nemzetközi filmek versenyében. Több elmélet kering, hogyan született ez a professzionalizmusra hivatkozó, valójában felháborító és teljesen szakmaiatlan döntés, de egyetlen indok tűnik észszerűnek: az állami pénzeket mostanában a legaktívabban költő producert valahogy még jobban támogatni kell.
Persze lehet azt mondani, hogy az elmúlt egy évben nem készült olyan kvalitásos film, amelynek esélye lett volna akár az úgynevezett szűkített listára felkerülni. De egy olyan műfaji alkotást nevezni, melyet nem sikerült a három nagy európai fesztivál egyikén sem elindítani, hogy ott az Oscar szempontjából jelentős díjat szerezzen, ezt nem lehet szakmai indokokkal megmagyarázni. Egy iparosmunka esetében ez egy nemlétező megálló – azt pedig, hogy mint film milyen, döntsék el a nézők, akik (majd esetleg) jegyet váltanak rá. De az biztos, hogy egy felnőtt férfi és egy tízéves kislány erős vonzalma mainapság nem a legszexibb téma az Egyesült Államokban, még akkor sem, ha kísértetek is röpködnek a háttérben. A döntés védhetetlen.
A „Bizottság” döntése abból a szempontból sem érthető, hogy közben volt számos olyan alkotás, melynek konkrét hasznot hozott volna a nevezés. Nagy Dénes Természetes fény című háborús drámája, mely a Berlinálén indult és ott rendezői elismerésben részesült; vagy a Karlovy Vary-ban startolt, Kis Hajni jegyezte Külön falka; akár Fabricius Gábor filmje, az Eltörölni Frankot, mely díjat kapott a szeptemberi Velencei Filmfesztiválon. Ezeknek az elsőfilmes alkotóknak sokat jelentett volna, ha látják a művüket a tengerentúlon, szakmabeliek értékelik a produkcióikat, ami segítheti a következő egészestés alkotásuk finanszírozását is. És ez hosszú távon Magyarországnak is jó, hiszen ők azok, akiknek a jövőben valóban lesz esélyük a csúcsra jutni. Elvenni tőlük ezt a lehetőséget: gazság.
Mi történik abban az országban, ahol folyamatosan a tehetségek, a nemzet érdeke ellen dolgoznak?