A Csang'o-5 mintegy 1,7 kilogramm kőzetet gyűjtött a Holdon 2020 decemberében. Négy évtizede ez volt az első minta, amely az égitestről lejutott a Földre, és amit a tudósok megvizsgálhattak. Az utolsó holdkőzet mintákat a szovjet Luna 24-programban gyűjtötték 1976-ban. A Curtin Egyetem (Perth, Ausztrália) tudósai két darabkát, két grammot kaptak az értékes anyagból, és a vizsgálatok alapján arra jutottak, azok kétmilliárd évesek, tehát mintegy egymilliárd évvel fiatalabbak, mint a korábban találtak. A vizsgálatok mindazonáltal széles nemzetközi összefogással Pekingben folytak, mert a köveket a Kínai Nemzeti Csillagászati Obszervatóriumban őrzik. Ezeket az Oceanus Procellarum egy eddig nem feltárt részén gyűjtötték, ahol azért kutattak, mert azt eleve fiatalabb körzetenek vélték, mint a többit: a lehozott kőzet valójában bazalt, ami a láva gyors kihűlésekor keletkezett.
,,A várakozások szerint a kis égitestek gyorsan hűlnek, azután halottá válnak, majd semmi nem történik” - mondta Alexander Nemchin, a Science magazinban megjelent tanulmány egyik szerzője a Guardiannak. A kőzetek abból az időből származnak, amikor az elméletek szerint a Hold már kihűlőben volt és a mágneses mezeje kezdett eltűnni, de a kőzetek azt bizonyítják - legalábbis abban a körzetben -, még létezett egy a hőmérséklet növelő forrás, amikor ezt már nem várták a tudósok. A kőzetek korának pontos meghatározásával jobban megjósolható lesz olyan területek kialakulásának az ideje is, amelyekről nem állnak rendelkezésre minták.
A korbecslés technikája a kráterek számán alapul: a régebben kialakult részeken nagyobbak és sűrűbbek a kráterek, mint a fiatalabbakon. ,,Az arrafelé lévő kráterek számát most már pontosan egy bizonyos korszakhoz tudjuk kapcsolni, majd egy másik területet vizsgálva - ahonnan nincsenek minták - az arányok alapján meg tudjuk mondani az mikori lehet” - magyarázta Nemchin. Eddig ez a módszer azért nem működödött precízen, mert a most begyűjtött minták helyének korát 1 és 3 milliárd év közé tették, ez most pontosabb lett: kétmilliárd év.
Brad Jolliff a Washingtoni Egyetemről, aki szintén társszerzője volt a tanulmánynak, úgy reméli, a következő küldetés, a Csang’o-6 a Déli-Sarki Aitken-kráterben fog mintát gyűjteni, amely a Hold sötét oldalán van, 2500 kilométer átmérőjű, 8 kilométer mély, és a Hold nagyon fiatal korában keletkezett. Méretei alapján a Naprendszer egyik legnagyobb krátere, amely egy idegen test becsapódása révén jött létre. “Még nem tudjuk, egy ilyen becsapódás milyen folyamatokat indított el, de aminták abból a régióból potenciális válaszokat adhatnak a kérdésekre” - fejtette ki a BBC-nek Jollif.
