Örömét fejezte ki Eduard Heger szlovák kormányfő amiatt, hogy a magyar kormány visszavonta a szomszédos országok területén található mezőgazdasági földterületek felvásárlását célzó 400 millió eurós Termőföld Magántőkealap létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Szerinte ez fontos lépés a kölcsönös és tisztességes kapcsolatok kiépítése szempontjából.
Örül Ivan Korcok szlovák külügyminiszter is, mert elmondása szerint a múlt héten megállapodott Szijjártó Péterrel arról, hogy a továbbiakban a szlovák fél részére is átláthatóan, kölcsönös egyeztetés mellett bonyolítja a magyar állam a Szlovákia területére érkező támogatásokat, befektetéseket.
Jó dolog ez a megállapodás cunami, örülünk, hogy ennyi örömöt szerzett a pozsonyi politikában. De még jobban örülnénk, ha a magyar kormány is kinyögne végre valamit, ha miniszterelnökünk és külügyminiszterünk elmagyarázná a magyar adófizetőknek, miért borult ki hirtelen a bili Pozsonyban, miért kellett leállítania sokmilliárdos úgynevezett gazdaságfejlesztési programját Romániában is. Mi lett volna ez a Termőföld Magántőkealap, ha a szlovákok nem lépnek fel ilyen vehemensen, és miért, hogyan lett volna magán, ha az állam hozza létre? Az Orbán-kormány 2014-ben még tagadta, hogy volna ilyen földvásárlási szándék és program, most meg már nyíltan felvásárlási alapot hozott létre. Lehet, hogy tényleg jó terv volt, de nem ártana azoknak is megmagyarázni, akiknek az adójából tervezték a földvásárlásokat.
2014-ben a bukaresti magyar nagykövet még azt is letagadta, hogy beosztottja, a mezőgazdasági attasé interjút adott az erdélyi lapnak, amely beszámolt a tervről. Az újságírónak a romániai magyar újságírószervezet etikai bizottsága előtt kellett bizonyítania igazát – az interjú magnófelvételével meg is tette.
Több mint egy hete zajlik ez a bizarr szlovák-magyar ügy, amelyben látványos meghátrálásra kényszerült Budapest, kormányunk viszont hallgat róla, a nemzeti hírügynökség és a teljes kormánypárti média úgyszintén. Ami arra enged következtetni, hogy nagyon is volna miről beszélni.