Színházi produkció ügyészségi bűnlastromból

Szürke színű, hevenyészett téglafal előtt, hosszú asztalnál ül 6 színész és egy ügyészi jegyzőkönyvből olvas fel. Húsz percen keresztül. Az osztrák nemzeti színház, a Burgtheater produkcióját szombat délelőtt 10 órától lehet látni interneten, a színház és a Der Standard című napilap web oldalain.

Közös produkcióról van szó, az újság által összeállított szöveget Martin Kusej rendező „felvezetésében“ adja elő két nő és négy férfi. Ruházatuk unalmas szürke, ahogy állami bürokratákról elképzelhető, csak a titkárnőt alakító szereplő enged meg magának fehér blúzt illetve a sajtó - egész pontosan az Österreich című bulvárújság és a tekintélyes konzervatív Die Presse főszerkesztőit kellő romlottsággal játszó színész elegánsabban, színesebben öltözött a többieknél.

Der Standard által kezdeményezett - szokatlan - bemutató a gazdasági és korrupciós ügyészség minap nyilvánosságra hozott 104 oldalas jegyzőkönyvéből szemezget. Csupa olyan szöveget olvasnak fel a szereplők, amelyeket ( 2016-17-es mondatok) az akkor a pénzügyminisztérium nagyhatalmú vezetője, Thomas Schmid mobiltelefonjáról szedtek le a nyomozók. Azaz egy chatprotokollt hallunk, valóságos párbeszédeket, amelyek egyik szereplője mindig a karrierista Schmid volt. Azon mesterkedett, hogy az akkor még csak külügyminiszter Sebastian Kurz legyen a kereszténydemokrata párt elnöke, majd pedig Ausztria kancellárja. S ezzel ő is megtalálja a számítását. A skrupulusok nélküli maffiózó hivatalnok - s ez volt a valóság - azt hitte, hogy minden kompromittáló adatot eltüntetett az okos telefonjáról, csupa törvényt vagy jóízlést sértő mondatot, amelyet anno gátlástalanul közölt az ügybe egy hete belebukó Kurzzal és a politikus felemelésére esküdött embereivel.

A felolvasást bevezetve az újságíró és a rendező elmondja, az volt a produkcióval a céljuk, hogy a kiemelt, színészek által - harag és elfogultság nélkül - hangsúlyozott mondatok segítségével mindenki maga tudjon az Ausztriát megrázó legújabb botrányról képet alkotni. “Nem kommentálunk - így Kusej, aki két éve áll a Burgtheater élén- de teret engedünk a vitának.“

A történetet nyitó színésznő először azt a beszélgetést idézi fel, amelyben Schmid lelkendezve hozza Kurz - a valóságban már kirúgott - sajtószóvivőjének a tudomására, hogy megállapodott a bulvárlap tulajdonos-főszerkesztőjével, Wolfgang Fellnerrel. Eszerint a lap jó pénzért folyamatosan közli majd a Kurz-csapat által hamisított közvéleménykutatási számításokat, igazolandó az ifjú politikus nagyszerűségét. „Ilyen messze még sohasem mentem el“ - halljuk a Schmidet alakító, saját bátorságától megrészegült színészt, akinek imponál, hogy a szerkesztő jó pénzért mindenre hajlandó. „Ez a kapitalizmus és ez tetszik nekem.“ Láthatóan tetszik ez a kancellárt alakító színésznek, Nils Strunknak is, aki Kurznál idősebb, s nagyon tekintélyesre veszi a figurát. De azért oldottan rajong Schmid ügyeskedéséért, s alpári szóhasználatát is könnyedén átveszi. Bármikor kész lenne valamelyik osztrák tartomány felheccelésére saját céljai érdekében, de arra is, hogy általa is jónak tartott állami programokat, például a napközi országos bevezetését megfúrja, ha ezért a dicsőséget a konkurencia aratná le. Beszáll a közvéleménykutatást hamisító elemzők beszervezésébe, a sajtó megkenéséhez szükséges állami forrás előkaparásába.

A 15 fejezetre osztott protokollból egyértelműen kihámozható a csalással, hazugsággal, vesztegetésekkel teletűzdelt sztori, a sztárolt politikus jellemtelensége, gondosan rejtegetett kétszínűsége. Az ügyes válogatásnak éppen ez volt az egyik célja: hogy az összeesküvés résztvevői által bonyolultnak, nehezen érthetőnek gondolt történetet a hallgatóság világosan felfoghassa. Az egyre nagyobb cinizmust, romlottságot bemutató előadást a mesélő színésznő zárja le, a vélhetően felizgatott közönséggel tárgyilagos hangon közli, hogy az ügyészség 300 ezer írott beszélgetést gyűjtött be az elkobzott telefonról, ezeknek eddig egyharmadát fejtette meg, de a munkát ő is, s a fejleményekről beszámoló Der Standard is folytatni fogja. A sok a kommentelő között pedig valaki annak a reményének adott hangot, hogy a produkcióért Kurz és Schmid nem fog szerzői honoráriumot követelni.

Az előadást a YouTube-on és a Twitteren több mint százhúszezren látták már.