Önfeledten játszanak egymással az iskolaudvarokon különböző etnikai, kulturális és vallási háttérrel rendelkező gyerekek. A szexuális kisebbségek iránti elfogadást az üzletek kirakataiba ragasztott matricák hirdetik. Sehol nincsenek olyan utcai plakátok, amelyeken a kormány éppen aktuális politikai ellenfeleivel szembeni uszító üzenetek jelennének meg, sőt – ami azt illeti – meglehetősen kevés a köztéri hirdetés. Úgy áraszt sokszínűséget, progresszivitást és bizonyos tekintetben nyugalmat magából a múlt heti holokauszt-emlékkonferenciának otthont adó Malmö, hogy az elképzelhetetlen lenne hazánkban. Svédország harmadik legnépesebb városának azonban szintén megvannak a maga problémái, a társadalmi kohézió korántsem tökéletes, mi több, éppen az antiszemitizmussal vannak komoly problémák: a helyi zsidók egyszerűen nem érzik magukat biztonságban.
„Nem merem bevallani, hogy zsidó vagyok, nagyon félek” – erről beszélt lapunknak Aviva, aki egy környékbeli faluban lakik. „Amikor például a repülőtéren taxiba ülök, akkor olyanokat mondok, hogy Peruból vagy Jugoszláviából származom, rettegek beismerni, hogy Izraelből jöttem” – mesélte a nyugdíjas izraeli nő, aki már 15 éve él Svédországban, gyermekei és unokái is idekötik őt. Avivát személyesen ugyan nem érték atrocitások, de úgy érzi, ha nyíltan felvállalná zsidóságát, akkor sokan meg akarnák ölni. Elsősorban a helyi muszlimoktól tart, de hangsúlyozza, hogy nem a vallási közösség egészével van baja, csak annak bizonyos tagjait ítéli veszélyesek. „A szomszédom libanoni, vele például semmilyen problémám nincsen” – fogalmazott. Aviva üdvözölte, hogy Malmőben tartották meg a holokauszt-emlékkonferenciát, ám úgy vélte: a svéd kormány nem tesz eleget az antiszemitizmus ellen. „Csak beszélnek, de nem cselekednek” – vélekedett a nő.
Svante Weyler, a Svéd Antiszemitizmus-ellenes Bizottság (SKMA) elnöke azonban némileg árnyalta a helyzetet. A Népszavának adott nyilatkozatában kiemelte: európai szinten alacsony a nyilvántartásba vett gyűlölet-bűncselekmények száma, ahogyan a felmérések szerint az antiszemita nézeteket vallók aránya Svédországban és azon belül Malmőben egyaránt. „A statisztikákat nézve egyáltalán nem rosszak az itteni állapotok, ám ha az emberek tapasztalatát és a zsidók benyomásait nézzük, akkor ennél összetettebb a helyzet” – állapította meg Weyler. Szerinte ez egy paradox helyzet, de komolyan kell venni a zsidó közösség félelmeit, és meg kell őket védeni mindenfajta fenyegetéstől.
Az SKMA elnöke kérdésünkre azt is kifejtette, hogy nincs alapja az Orbán-kormány és az európai szélsőjobboldal által hirdetett narratíváknak, amelyek a migrációt és a muszlim bevándorlókat teszik felelőssé az erősödő antiszemitizmusért. „A zsidókkal szembeni előítélet egy olyan probléma, amely Európát több mint kétezer éve sújtja. Magyarországnak nem volt szüksége muszlimokra, hogy elfogadja a numerus clausust” – jegyezte meg. Rámutatott: hazájában a zsidók elleni erőszakért főként a neonácik felelősek, például az úgynevezett Északi Ellenállási Mozgalom (NMR), amely „meg akarja szabadítani” Svédországot és a többi skandináv államot az „idegen elemektől” – ők idesorolják a bevándorlókat és a zsidókat. A szervezet a múlt szerdai emlékkonferenciát is felhasználta az uszításra. „A holokauszt egy átverés” – vetítették ki Malmö legnagyobb zsinagógájának falára, illetve más svéd városok épületeire. A hatóságok gyűlölet-bűncselekmény miatt indítottak nyomozást a felelősök után.
Mindazonáltal a muszlim közösségekben is akadnak radikális elemek, a palesztin–izraeli konfliktus fellángolása mindig képes megzavarni a nagyjából 3 ezer kilométerrel arrébb fekvő Malmö békéjét. A tüntetéseken gyakran előkerülnek antiszemita rigmusok és transzparensek. Weyler maga is elismerte, hogy a közel-keleti és észak-afrikai térségből érkezők palesztinbarát neveltetésükből fakadóan hajlamosak zsidókkal szembeni előítéletekre, de – mint kifejtette – ez a közoktatással orvosolható. „Egy idei felmérés azt mutatta, hogy nincs különbség a svéd és a bevándorló szülők Svédországban született gyermekei között az antiszemitizmus tekintetében. Ennek egyetlen magyarázata az lehet, hogy az iskola segít az ilyen nézetek megszüntetésében” – jelentette ki a bizottság vezetője.
Az antiszemitizmus problémája ugyanakkor nehezíti az oktatást. Az izraeli Háárec című lap felidézte egy a malmői önkormányzat megrendelésére, idén készült jelentés tanulságait, miszerint a helyi iskolák nem biztonságosak a zsidó diákok számára, akik verbális és fizikai atrocitásoknak vannak kitéve. A svéd sajtóra hivatkozva pedig arról is beszámoltak, hogy vannak olyan tanintézmények, amelyek már nem hívnak meg holokauszttúlélőket, mert egyes muszlim tanulók tiszteletlenül bánnak velük.
Középiskolásokkal folytatott beszélgetéseink azt igazolni látszottak, hogy a más kulturális háttérből nem feltétlenül érzik át a holokauszt traumáját. Egy muszlim diáklány például úgy vélte: fontos a svéd társadalom számára, hogy legyenek olyan rendezvények, mint a múlt szerdai malmői nemzetközi fórum, de aktuálisabb kérdésekkel is lehetne foglalkozni. „Nem értem, miért vesznek elő egy 70 évvel ezelőtti témát” – értetlenkedett lapunknak, Layal. Jó néhány jelen lévő társa is helyeselt. Mikor felvetettem neki, hogy Stefan Löfven svéd kormányfő és a konferencia más résztvevői is hangsúlyozták, hogy a rasszizmus minden formájával szemben egyaránt fel kell lépni, azt válaszolta: ezzel ő is egyet tud érteni, de akkor erről kellene fórumot rendezni. Azt is nehezményezte, hogy az eseményre meghívták az izraeli elnököt. „Talán Izrael jó példával jár elöl az emberi jogok terén?” – tette fel a költői kérdést Layal. „Az európaiaknak bűntudatuk van azért, amit a zsidókkal tettek, ezért adtak nekik egy államot, és mindent megtesznek értük, hogy ne érezzék rosszul magukat” – fogalmazott a diáklány.
„Akkor aggódnék igazán, ha azt állította volna: a zsidók irányítják a svéd kormányt, és ezért tartanak Malmőben holokauszt-emlékkonferenciát, mert akkor azt az összeesküvés-elméletet vallaná, hogy a zsidók uralják a világot. Ezzel szemben úgy vélte, hogy az eseményen másról kellett volna beszélni. Ez egy elfogadható érvelés” – reagált Layal nyilatkozataira az SKMA elnöke. Megjegyezte, hogy a svéd társadalom egy jelentős része osztja azt a nézetet, hogy a palesztin területek izraeli megszállása nagyobb problémát jelent a mai világban, mint az antiszemitizmus. „Ha a svéd muszlimok egyenrangú állampolgároknak fogadják el a zsidókat, és nincsenek előítéleteik velük szemben, akkor ennél többet nem lehet elvárni tőlük” – mondta Svante Weyler. Bizakodásának adott hangot, hogy a megszólaló fiatal is rájön majd, hogy az ő közösségének is érdekében áll a holokausztról szóló emlékezés és az antiszemitizmus elleni fellépés. „Az élete során meg fogja tapasztalni, hogy a muszlim- és zsidóellenesség között van összefüggés, és akkor megérti, hogy miért fontos küzdeni az antiszemita néztek ellen” – magyarázta lapunknak a Svéd Antiszemitizmus-ellenes Bizottság vezetője.
