Régóta mérgezi Törökország és a Nyugat kapcsolatát Osman Kavala ügye, ám az ankarai vezetés továbbra is inkább vállalja a külpolitikai konfrontációt, minthogy szabadon bocsássa a politikai aktivizmusáról ismert üzletembert. A török külügyminiszter a héten tíz ország, köztük hét NATO-szövetséges állam diplomatáit kérette be, miután azok közös közleményben szólítottak fel Kavala szabadon bocsátására, az érintett őrizetbevételének negyedik évfordulóján. A Törökországba akkreditált amerikai, dán, francia, finn, holland, német, norvég, svéd és új-zélandi nagykövetek közös nyilatkozatukban finoman felhívták a figyelmet az üzletember ellen indult eljárásokban tapasztalt visszásságokra, és emlékeztettek arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) már 2019 decemberében elrendelte Kavala szabadon engedését. Törökország azonban annak dacára sem hajlandó végrehajtani az ítéletet, hogy a 47 tagállamot tömörítő strasbourgi Európa Tanács már kötelezettségszegési eljárás megindítását helyzete kilátásba, ami a török szavazati jog vagy akár tagság felfüggesztését is eredményezheti.
Kavala 64 éves, a török baloldalon nagy tiszteletnek örvendő üzletember, aki annak szentelte életét, hogy felpezsdítse hazája kulturális életét, támogassa a civil társadalmat és előmozdítsa az emberi jogok helyzetét. Még 2017 októberében vették őrizetbe azzal a gyanúval, hogy ő állt a 2013-as isztambuli Gezi park átalakítása elleni, több hónapon át tartó tiltakozások mögött, és köze volt a 2016-os puccskísérlethez. A hivatalos török olvasatban a heves rendőri fellépés nyomán erőszakba csapó tüntetések célja ugyanúgy a kormány erőszakos megbuktatása volt, mint a későbbi kudarcba fulladt államcsínyé. A hatalomhoz közel álló török ügyészség azonban eddig még azt sem tudta rábizonyítani Kavalára, hogy ő szervezte volna a Gezi parki demonstrációkat. Az isztambuli bíróság tavaly februárban felmentette őt ebben az ügyben, úgy találta, hogy semmilyen hiteles bizonyíték nem támasztja alá a vádakat. Idén januárban a fellebbviteli törvényszék megsemmisítette az ítéletet és az eljárás újrakezdését rendelte el. Azóta - meglehetősen ellentmondásos körülmények között - egyesítették az üzletember ellen indított büntetőpereket, vagyis egyszerre tárgyalják majd a 2013-as tüntetések és 2016-os puccskísérlettel összefüggésben megfogalmazott vádakat.
Emberi jogi szervezetek szerint kirakatperről van szó; politikai foglyot csináltak az Kavalából, hogy elhallgattassák a rezsim egy prominens kritikusát, és ezzel példát statuáljanak másoknak. Különösen az kelt megütközést, hogy az üzletember négy éve sínylődik a börtönben ítélet nélkül, holott a török jogszabályok alapján legfeljebb két évig tartható valaki előzetes letartóztatásban. Elzárása ellen a Nyugat is rendszeresen felszólal, jóllehet az utóbbi időben az Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt visszavett Törökország bírálatából emberi jogi kérdésekben. Kavala ügye viszont olyan emblematikussá vált, az iszlamista Recep Tayyip Erdogan török elnök autoriter törekvéseinek egyik legfőbb jelképévé, hogy a nyugati hatalmak nem maradhatnak némák.
A török kormányzati propaganda mindenesetre - a magyar közvélemény számára ismerős módszerekkel - úgy próbálja beállítani, mintha az üzletember melletti külföldi kiállás valami globális összeesküvés része lenne. Összehangolt lejáratókampánnyal azt a látszatot keltik, mintha a büntetőperekben megfogalmazott vádaknál is több lenne Kavala rovásán, akit a kormánypárti sajtóban csak “Vörös Soros”-ként emlegetnek. A helyi közmédia (TRT) a minap egy hosszú cikkben kapcsolatba hozta az üzletembert az elnök és Törökország különböző vélt vagy valós ellenségeivel: Soros Györggyel, az Izrael-párti lobbival, a CIA-val, az Egyesült Államokkal, a kurdbarát Népek Demokratikus Pártjával (HDP), a kormánnyal szembefordult maffiafőnökkel, Sedat Pekerrel, valamint olyan terrorszervezetté nyilvánított csoportokkal, mint Kurdisztáni Munkáspárt (PKK), a Törökország Kommunista Munkásainak Pártja (DHKP) vagy az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen iszlamista hitszónok mozgalma. Azok a törökök, akik hisznek az Erdogan-rendszerhez hű sajtónak, azt gondolhatják, hogy Osman Kavala Törökország egyik legveszedelmesebb hazaárulója. Számukra éppen ezért érthetetlen, hogy a regnáló hatalomhoz közel álló ügyészségnek hogy nem sikerült elegendő bizonyítékot találni az elítéléséhez. Nyugatról nézve viszont az felfoghatatlan, hogy az igazságszolgáltatásnak miért kell meghurcolnia valakit, akinek minden jel szerint az a legnagyobb bűne, hogy nyíltan kritizálni merte Erdogant.
