Felmérések szerint a lakások nagyjából negyedénél a tulajdonosok szívesen részt vennének vagy megfontolnák a részvételt a lakásügynökségi programban. Ez a piaci árnál alacsonyabb, viszont az önkormányzati bérlakásokénál magasabb összegért biztosítana lakhatást az arra rászorulóknak, miközben a bérbeadók is jól járnak – mondta az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Misetics Bálint szociálpolitikus. Mint mondta, sokan vannak olyanok, akik a piaci lakbérösszegeket nem, de annál 20-30 százalékkal kevesebbet már ki tudnának fizetni, a lakásügynökség éppen ezt a réteget tudná megcélozni.
A lakhatási válság az utóbbi 5-10 évben erősödött fel igazán, aminek fő oka a lakásárak és a lakbérek drasztikus, szélsőséges emelkedése. A 2016 és 2020 közötti időszakban Ljubljanában, Bécsben, Pozsonyban vagy Zágrábban a lakásárak 0 és 20 százalék közötti értékben emelkedtek, esetleg kicsivel 20 százalék fölött, miközben Budapesten 125 százalékkal, ami ráadásul sokkal gyorsabb volt, mint az átlagos háztartási jövedelmek vagy az átlagos keresetek bővülése – mondta Misetics Bálint. Még egy példát hozott: míg a 2010-es évek elején vagy közepén nagyjából 5-5,5 évre volt szüksége egy átlagos jövedelmű háztartásnak ahhoz, hogy egy átlagos áru lakást megvegyen, ez 2019-ben már 9 évre emelkedett, és hasonlóan radikális változás zajlott a lakbéreknél.
A szociálpolitikus szerint a létminimumérték sok szempontból hasznos mutató, de a lakhatási válság értelmezésénél van vele némi gond. Ez az érték feltételezi ugyanis, hogy a háztartásnak van lakástulajdona vagy olyan hely, ahol lakhatnak az egy háztartásban élők, márpedig ez a társadalom egy részére nyilván nem igaz. Ha a létminimumhoz hozzáadjuk az átlagos budapesti lakbéreket, akkor számos olyan foglalkozási csoport van – például a szociális ellátás, az oktatás vagy a kiskereskedelem bizonyos területei –, ahol az átlagos keresetek alulmúlják vagy jóval alulmúlják ezt az átlagos lakbérrel bővített létminimumértéket. Tehát egyre szélesebb rétegek kerülnek abba a helyzetbe, hogy ha nem örökölnek lakást vagy nem tudnak igénybe venni családi segítséget, akkor a jövedelmük legnagyobb részét felemészti a lakhatás megoldása.
Misetics Bálint szerint ahhoz, hogy rendszerszintű változás legyen a lakhatás megfizethetőségében, illetve a lakhatási egyenlőtlenségek csökkentésében, kormányzati, társadalompolitikai beavatkozásra van szükség. A lakhatás megfizethetősége alapvetően két dologtól függ: a lakásáraktól és a jövedelmektől. Így nemcsak a lakásügyi intézkedéseken múlik a megfizethetőség, hanem például a nyugdíjpolitikán, a bérpolitikán, a családpolitikán is.
– Könnyen belátható, hogy a 28.500 forintos nyugdíjminimum, a 22.800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás vagy a 30 ezer forintos rokkantsági ellátás a megélhetésre sem elég, különösen nem ahhoz, hogy valaki akár csak egy kis lakást béreljen. Van tehát feladata a kormánynak; 2020-ban 350 milliárd forintot költött a központi költségvetés a lakhatási helyzet javítására, ennek 85 százaléka a lakástulajdon megszerzéséhez kapcsolódott. Az arányokon változtatni kellene, és például bérlakásépítéssel is lehetne segíteni az önkormányzatok lakáspolitikáját. A szűkre szabott mozgástérben az önkormányzatoknak pedig hatékonyabban és igazságosabban kellene gazdálkodniuk a lakásállományukkal, illetve növelni kellene a megfizethető bérlakásszektort, ami a lakásügynökségi modellt jelentheti. Ez egyszerre kezelhet köztulajdonban és magántulajdonban álló lakásokat. A lakással rendelkező polgárok bevihetik ingatlanjukat a rendszerbe, amely vállalja annak bérbeadását, a bérlővel kapcsolatos terhek átvételét, az adminisztrációt. Cserébe a piaci árnál alacsonyabb bérleti díjat kap a tulajdonos, de kisebb a kockázat és nagyobb a kiszámíthatóság.
Misetics Bálint szerint minél nagyobb méretű a rendszer, azaz minél több lakást kezel, annál több célcsoportot tud beengedni. Képes hiányszakmák, szociális helyzet alapján célozni, és differenciálhatja a támogatás mértékét is. Egy lakásügynökség, amennyiben kellő mértékűre növekszik, piacszabályozóként is felléphet – tette hozzá.