Orbán Viktor őrületes stratégiát eszelt ki a nemzeti ünnepre: azt hiszi, hogy harcban áll az EU-val és arra szólítja fel honfitársait, hogy barikádozzák el házaikat. Merthogy jön Brüsszelből az invázió, az unió el akarja rabolni a magyaroktól a hazájukat és kultúrájukat. A legnagyobb veszély fenyegeti a szabadságot, a családot és a nemzetet.
Azt lehetne gondolni, hogy, ha ez már téboly csúcsa, ám a kormányfő rá tudott tenni még egy lapáttal, amikor gyújtó beszédét pont az oroszok által legázolt forradalom évfordulóján mondta el. Az üzenet az, hogy Brüsszel az új Moszkva, az unió birodalmi uralomra tör. De ha ilyen rettenetes a helyzet, akkor miért nem jelenti be, hogy Magyarország kilép?
A válasz igencsak egyszerű: a pénz miatt. A földrészen egyetlen más politikus sem húz ekkor hasznot a tagságból, mint éppen ő. Ám a kellemes langymeleg alighanem rövidesen véget ér, mert a Bizottság a jelek szerint elszánta magát húsbavágó szankciókra. Úgy hogy Orbán számára itt már nincs visszaút. Ezért a konfrontációval próbálkozik. Pont akkor, amikor megkezdődött a választási hadjárat és a másik oldalon az egységes ellenzék sorakozott fel.
A választási kampány megindításakor Brüsszelt vette célba Orbán Viktor, aki ezúttal egységes ellenzékkel néz farkasszemet. A nacionalista kormányfő számára ehhez az alkalmat 56 évfordulója szolgáltatta. Bízik abban, hogy negyedszer is megszerzi a mandátumot, csak éppen ez minden eddiginél keményebbnek ígérkezik. Egy olyan ellenféllel szemben, amelyet azzal vádol, hogy azt külföldről irányítják: Brüsszelből, Washingtonból, a nemzetközi sajtó segítségével.
A részvevőket buszok százaival vitték a megemlékezés helyszínére, de érkeztek részvevők Lengyelországból és Olaszországból. Utóbbiak igencsak hangosnak bizonyultak, míg a korosabb és engedelmes magyarok szinte néma csendben vonultak, miközben rengeteg nemzeti zászlót lengettek és plakátokon ítélték el az EU-t, illetve a baloldalt.
A kihívó, Márki-Zay Péter jobboldali keresztényként határozza meg magát, továbbá egyértelműen európaiként, ami nagy különbség Orbánhoz képest. Utóbbi az ünnepi beszédben ki nem ejtette a száján a nevét, de ettől még azzal vádolta, hogy a baloldal mozgatja és az unió, illetve Soros érdekeit képviseli.
A beszámoló ugyanakkor hiányolja, hogy az ellenzék jelöltje nem szállt határozottabban szembe a kormányzati politikával olyan súlyos kérdésekben, mint a melegek joga, vagy a bevándorlás, hiszen egy olyan országot kell átállítani, amelyet Orbán keményen a markában tart, a médiára, illetve a propagandagépezetre támaszkodva. Mert Márki-Zay ugyan azt hirdette, hogy a szeretetnek kell győzedelmeskednie a gyűlölet fölött, ám vasárnap a főváros utcáin kifejezetten az utóbbit lehetett tapasztalni.
FAZ
Orbán Viktor, illetve kihívója teljesen eltérő tanulságot vont le 1956-ból. A megemlékezést a közelgő választás határozta meg. A miniszterelnök párhuzamot vont a felkelést a bevonuló szovjet csapatok segítségével leverő egykori kommunista rendszer és a jelen között. Mivel az országot manapság sok kritika éri a korrupció és a jogállam megsértése miatt, azon kívül Brüsszel több eljárást is indított, kifejtette, hogy európai tisztségviselők ezúttal is a magyarok feje fölött igyekeznek döntést hozni, hogy azok liberális álláspontra helyezkedjenek.
Úgy fogalmazott: még a komcsik sem merészkedtek olyan messzire, mint Brüsszel. Azon kívül „Gyuri bácsi” (Soros György) is készülődik. De pont az ilyen külföldi erők miatt tűnik úgy, hogy megerősödött az ellenzék. Ám azon van, hogy nyugtalanságot, gyűlöletet és erőszakot keltsen. A baloldal azonban farkas – báránybőrben.
Az utalás nyilvánvalóan az értékkonzervatív Márki-Zay Péternek szól, aki azt fejtegette a párhuzamos ellenzéki megmozduláson, hogy az embereknek 65 éve is elegük volt, mint ahogy most is. A küzdelem akkor is az egypártrendszer ellen folyt, miután az szegénységet, megfélemlítést, politikai összefonódásokat, fokozódó orosz befolyást és gyűlöletkampányokat hozott. A mai fiatalságnak ihletet kell merítenie az egykori kortásak küzdelméből, de békés, fegyvertelen eszközökkel kell fellépnie. A kérdések kérdése az: Fidesz vagy nem Fidesz.
A kommentár szerint az Európai Unió hatalmas feladatok előtt áll, de közben példát kell mutatnia a világnak olyan alapértékekből, mint a szabadság, demokrácia és emberi jogok, mert ha nem, akkor hamar felmorzsolódik és elemeire esik szét az USA, Kína, valamint és nagyhatalmi álmokat kergető Oroszország fellépése folytán. Ezt nagyon így látják az EU vezető köreiben, csak éppen le kellene vonni belőle a tanulságokat.
A labda most a németeknél van, mármint, hogy az új kormány hajlandó-e ennek érdekében lépni. A Merkel-féle közvetítő diplomácia már hatástalan, bár a távozó kancellár alighanem még szobrot kap, amiért annyi válság során egyben tartotta a szervezetet. Csak éppen az Északi Áramlattal hatalmas vitát hagy az utódokra, viszont soha nem mutatott utat a jövőbe.
Ugyanakkor sokszorosan bizonyította, hogy Berlinnek érdemes Európába beruháznia és nem csupán anyagi értelemben. Merthogy ily módon stabilizálja a kontinens gazdaságát és segíti a megújulást. A keletre áradó milliárdok hozzájárulnak, hogy féken tartsák azokat a kormányokat, amelyek nem tisztelik az európai értékeket. Lengyelország mindaddig várhat a maga részére, amíg nem adja fel az igazságszolgáltatás bedarálásának tervét. Pénz - értékek ellenében, ez éles fegyver, amitől Orbánnak is tartania kell. Ám egyedül ily módon nem lehet fenntartani a szervezetet.
Merkel joggal mondja, hogy nem oldja meg a gondokat, ha megbüntetik Budapestet és Varsót. A keleti populisták meglovagolják a Brüsszellel szembeni szkepszist, azt a feltételezést, hogy a szorosabb integráció szétrombolja a nemzeti értékeket. Ezért jó ötletnek látszik, hogy az új kancellár először ne Párizsba, hanem Varsóba látogasson el.
Scholz ily módon jelezné, hogy ő is tisztában van Németország felelősségével Kelet-Európával szemben. Egyben cáfolná, amit a demagógok hirdetnek, hogy ti.a térség országai csupán másodosztályú tagnak számítanak az unióban. Egyben talán segít ily módon az ellenzéknek is. A PiS-szel folytatandó tárgyalás alkalmat kínál a figyelmeztetésre, valamint a szankciók belengetésére. Ugyanakkor új fejezetet nyitna a német Európa-politikában, ha nem vennék használatba a Putyinhoz vezető Északi Áramlat 1-őt.
A lengyel kormányfő teljesen kikelt magából, mert az EU szanciókra készül országa ellen: Morawiecki azt mondta, úgy nem lehet tárgyalni, hogy a másik fegyvert tart az ember fejéhez. Egyben azzal fenyegetőzött, hogy Varsó minden lehetséges eszközzel védekezni fog, ha Brüsszel visszatartja a támogatásokat és ily módon belevág a „3. világháborúba”.
A politikus a lapnak nyilatkozott és azt sürgette, hogy az unió csak ne fenyegetőzzön, ha rendezni akarja a jogállam ügyében keletkezett válságot. Ugyanakkor a feszültség enyhítésére azt ígérte, hogy legkésőbb az év végéig felszámolják az Európai Bíróság által kifogásolt Fegyelmi Kamarát. Azt mondta, hogy a hamarosan elkészül a törvényjavaslat szövege, de utána még meg kell szerezni az elfogadáshoz a kellő többséget.
A jogvita miatt a Bizottság jegeli 36 milliárd euró folyósítását az újjáépítési alapból, de több tagállam sürgeti, hogy alkalmazzák az új jogállami mechanizmust, mert akkor további jelentős összegeket lehet visszatartani az uniós költségvetésből. Morawiecki szerint azonban Varsó visszavág, ha az EU hozzányúl a felzárkózási forrásokhoz. Hozzátette, hogy a kompromisszum érdekében von der Leyennek vissza kell vonnia a kezdeményezést, mármint hogy a lengyelek fizessenek igen kemény napi büntetéseket - mindaddig, amíg nem hajtják végre az Európai Bíróság döntéseit az igazságügyi reform ügyében.
Azt állította ugyanakkor, hogy a Bizottság jogsértést követett le, mivel a megadott határidőn belül nem mondott véleményt a nemzeti tervről, amely azt tartalmazza, Varsó miként kívánja felhasználni a járvány után létrehozott gazdaságélénkítő alapot. Szerinte azonban előbb vagy utóbb mindenképpen megkapják a pénzt, de minél később, annál világosabb lesz, hogy az unió diszkriminációhoz folyamodik és diktálni próbál.
Úgy fogalmazott, hogy nem adják meg magukat és a nyomás ellenére is ragaszkodnak a szuverenitásukhoz. Ennek érdekében a szabad piacon vesznek fel kölcsönöket. Ugyanakkor cáfolta, hogy komolyan felmerült volna a Polexit, tehát a kilépés lehetősége.
A lengyel miniszterelnök kirohanásához kapcsolódva Európai vezető lapja vezércikkben szögezi le, hogy Varsónak meg kell fizetnie az által elkövetett jogsértés árát, hiszen az egész botrány ő robbantotta ki – rosszhiszeműen. Hozzáfűzi, hogy Morawiecki múlt heti strasbourgi vendégjátéka csak tovább fokozta a feszültséget. De az Alkotmánybíróság határozata, miszerint bizonyos területeken a nemzeti jog felülírja a közösségi normákat, már előtte az EU jogrendjének alapjait találta telibe. Mellesleg az állásfoglalást a kormányfő kérte.
Az óriási tiltakozás láttán Varsó mégis dacosan reagált és mint a fenti interúból kitűnik: üres fenyegetéseket vet be. Morawiecki harcias nyilatkozata egészen rendkívüli, ideértve, hogy Brüsszel megindítja a „3. világháborút”. Hajthatatlansága azt jelzi, hogy Brüsszelnek ki kell tartania a szerződésszegési eljárások mellett, mert azok hatnak. Egyben a lengyelekre kell hárítani a törvénysértések költségeit. Ha a PiS nem hajlandó meghátrálni, akkor nem kaphat pénzt az újjáépítési csomagtól, illetve az jogállami mechanizmus beélesítésével a normál költségvetésből sem.
Elkeserítő, hogy esetleg ilyen anyagi intézkedéseket kell foganatosítani, de azok megteszik a maguk hatását, hiszen több lengyel körzet is visszavonta saját döntését, miszerint LMBT-mentes övezetnek nyilvánította magát. Különben elvesztette volna ugyanis az uniós forrásokat.
Morawiecki ugyanakkor kettős mércével vádolta meg a bírálókat. Ehhez csak annyit, hogy a varsói állításokkal szemben egyetlen más ország alkotmánybírósága sem mondta ki, hogy az alaptörvény ütközik az uniós szerződésekkel. Emellett a dolgot csak súlyosbítja, hogy a lengyel vezetés láthatólag mentesülni igyekszik mindenfajta jogi korlátozás alól, egyaránt értve ezalatt a nemzeti és az európai jogot.
De ha ütközik az közösségi normarendszer és az alkotmány, akkor utóbbin kell változtatni, vagy ki kell lépni. Az anyagi veszteség remélhetőleg jobb belátásra bírja a lengyel felet, de a károk felszámolásához ügyes diplomácia is szükséges a kemény lépések mellett. Több tag attól fél, hogy a viszály a Polexit felé tereli a dolgokat. Lehet, hogy szaván kell fogni Morawieckit és párbeszédet kell kezdeni a rendezésről, és akkor lehetséges az arcmentő kompromisszum. De amit Lengyelország csinál, az általa használt retorikával együtt, csak megnehezíti ezt az utat.
Az elemzés sürgeti, hogy az unió küldjön jelzést, azaz kövesse az amerikai elnök példáját, aki azt üzente a kontinens középső részén útra készülő tömegeknek, hogy ne induljanak be, mert úgy sem engedik be őket az Egyesült Államokba. A lap szerint Európának azt kell tennie, hogy csak azok előtt nyitja fel a sorompót, akiknek megfelelő képzettsége van és így hozzá tudnak járulni a jóléthez, vagy akiket politikai okokból üldöznek.
A földrész külső határain visszaköszön a helyzet: az illigális migránsok megpróbálnak bejutni, az érintett kormányok biztonsági erőket vezényelnek ki és bejelentik, hogy kerítést emelnek, ám ezen az erkölcsös Európa felháborodik. Csak most a roham keletről indul és nem Erdogan, hanem a minszki diktátor, Lukasenko használja politikai zsarolásra. A befogadott menekültek szétosztását pedig pont az a Lengyelország követeli, amely – más kelet-európai államokkal együtt – hallani sem akar a kvótáról.
Európában jelenleg nem élvez többséget a Merkel-féle „Isten hozott” kultúrája. A korábban nagyvonalú Dániában vagy Svédországban már szó sincs ilyesmiről. A francia elnökválasztási hadjárat részvevői pedig egymás licitálják felül, mármint hogy melyikük tart szükségesnek keményebbnél is keményebb lépéseket az illegális bevándorlás ellen.
Ugyanakkor Németországban az eddiginél több lehetőséget kell teremteni a munkaerő utánpótlás törvényes külső csatornáinak bővítésére, hiszen jelenleg 12, millió állás betöltetlen.
