Szertefoszlott szíriai remények Genfben

Bizakodva vágott neki a múlt hétnek Geir Pedersen, az ENSZ szíriai különmegbízottja: arra számított, hogy végre előrelépés történik a sokáig egyhelyben toporgó békefolyamatban.

A diplomata még október 17-én adott hangot optimizmusának a Genfben ülésező Szíriai Alkotmányozó Bizottság munkájával összefüggésben. A 150 fős, a rezsim, az ellenzék és a civil társadalom 50-50-50 delegáltjából álló testület feladata lenne, hogy az új alkotmány megírásával megteremtse a politikai rendezés lehetőségét a polgárháború sújtotta országban. 2019 októberétől idén januárig a küldöttek már ötször ültek össze eredménytelenül. Pedersen mégis jelentős reményeket társított hatodik tárgyalási fordulóhoz, miután a bizottság két társelnöke - az Aszád-rezsimet képviselő Ahmed Kuzbari és az ellenzék delegáltja, Hádi al-Bahra - megállapodtak abban, hogy elkezdik kidolgozni Szíria új alkotmányának bizonyos részeit. A küldöttek öt napon át üléseztek, külön-külön megvitatták a szuverenitással, a biztonsági erőkkel, a jogállamisággal és a terrorizmussal kapcsolatos javaslataikat, ám végül egyik kérdésben sem tudtak közös álláspontot kialakítani. Pedersen pedig nagy csalódásnak minősítette a pénteki záróülést, amelyen semmiben sem született egyezség, még abban sem, hogy a bizottság mikor üljön össze legközelebb.

A felek egymást okolják a kudarcért. Kuzbari a Reutersnek arra panaszkodott, hogy az ellenzék egyes javaslatai “elrugaszkodtak a valóságtól”, “rosszindulatot és agresszív terveket” tükröztek. A kormány főképviselője azzal vádolta meg a másik oldalt, hogy megkísérelték “legitimálni a szíriai területek amerikai és török megszállását.” Bahra viszont úgy vélte, hogy a rezsim nem is törekedett a konszenzusra, mert a jelenlegi alkotmány a diktatúrának, Bassár El-Aszád szír elnök egyszemélyes uralmának kedvez. A nyilatkozatokból kiolvasható: a damaszkuszi vezetés nem érzi úgy, hogy engedményeket kellene tennie, elvégre orosz és iráni segítségével szinte már megnyerték a polgárháborút, s a rezsim egyáltalán nem tűnik érdekeltnek a békefolyamat sikerében.

Aszád nem titkolja, hogy a katonai megoldást részesíti előnyben a politikai rendezéssel szemben. Negyedik elnöki ciklusának kezdetén, a július 17-én tartott ünnepélyes eskütételen újfent ígéretet tett arra, hogy “felszabadítja” hazája azon részeit, amelyek még a felkelők kezén vannak. Az Al-Dzsazíra szerint azóta megszaporodtak a kormányerők véres légi- és tüzérségi csapásai a lázadók uralta északnyugati területek ellen. Szerdán például az Idlib tartománybeli Ariha városát ágyúzták, szemtanúk szerint 12 civilt, köztük négy gyermeket öltek meg. A támadással a feltételezések szerint a hadsereg egy aznapi, Damaszkuszban végrehajtott pokolgépes merényletet kívánt megtorolni, amelyben 14 katona veszítette életét. A hadsereg ugyanakkor egyelőre nem indított a tavaly tavasszal befejeződött offenzívához hasonló, átfogó hadműveletet - a felkelőket támogató Törökország szíriai jelenléte alighanem még mindig visszatartó erővel bír. Mindazonáltal világosan látható, hogy az Aszád-rezsim továbbra is sokkal aktívabb a harctéren, mint a tárgyalóasztalnál.