Nem esélytelen az ellenállás Szudánban

A hadsereg kíméletlenül lépett fel a hétfőn a puccs ellen tüntetőkkel szemben, ám a közelmúltbeli tapasztalatok alapján korántsem biztos, hogy a junta képes lesz megtörni az emberek szabadságvágyát.

Megállt az élet a szudáni fővárosban, Kartúmban a hétfői puccs másnapján - a Reuters beszámolója szerint a boltok nem nyitottak ki, a telefonok nem működtek, a mecsetek hangszórói általános sztrájkra hívó üzeneteket harsogtak. Egyes utakat katonák zárták le, máshol pedig a civilek hatalomba való visszahelyezését követelő tüntetők állítottak fel barikádokat. Feszült a hangulat, miután a hadsereg az előző napon éles lőszert vetett be a felvonuló tömeggel szemben, a hírek szerint legkevesebb 7 tiltakozóval végeztek és további 140-et sebesítettek meg. A hétfői vérontás mindössze egy hosszasnak ígérkező konfliktus előszele volt: az Abdel-Fattah al-Burhan tábornok vezényletével újra felálló katonai junta bebizonyította, hogy vérontásra is hajlandó a hatalom megtartásáért, a szabadságvágyó szudániak pedig a közelmúltban megmutatták, hogy az erőszak nem tántorítja el őket attól, hogy hallassák hangjukat. Ami azt illeti, három éven belül ez a harmadik alkalom, hogy civilek az elnyomás ellen szállnak síkra.

A küzdelem 2018 decemberében kezdődött: Szudán keleti részén a kenyér árának megtriplázódása tüntetéshullámhoz vezetett, ami a fővárosba is begyűrűzött, és rendszerellenes megmozdulásokba csapott át. A biztonsági erők kemény fellépése csak tovább fűtötte a forradalmi hevületet. A tömegdemonstrációk megroppantották a harminc éve hatalmon lévő Omar El-Basír iszlamista rezsimjét, ám a diktátort végül a hadsereg mozdította el helyéről. Felemás győzelem volt ez a demokrácia hívei számára, mivel szinte rögtön ezután következett a második menet.

Habár a Burhan tábornok vezette junta, az úgynevezett Átmeneti Katonai Tanács (TMC) azonnal tárgyalóasztalhoz ült a tiltakozások mögött álló civil koalícióval, a Szabadság és Változás Erőivel (FFC), a hatalommegosztásról szóló egyeztetések hónapokon át sehova sem vezettek. A biztonsági erők viszont közben egyre keményebben léptek fel a civil kormányt követelő tömegekkel szemben. A legdurvább atrocitás 2019. június 3-án történt: a fegyveres erők kegyetlenkedésről hírhedt paramilitáris szárnya, a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) rárontottak a hadsereg főhadiszállása előtt tábort vert tüntetőkre, golyózáport zúdítottak rájuk; 128 embert megöltek, több tucat nőt pedig megerőszakoltak. A tiltakozók válaszul fokozták a nyomást a juntán, az erőszakmentes ellenállás különböző formáival, például általános sztrájkkal kompromisszumra kényszerítették azt. A TMC kiegyezett az FFC-vel, vagyis ez a kör lényegében döntetlennel zárult.

A 2019 augusztusában aláírt megállapodás szerint létrejött egy ideiglenes civil-katonai kormányzat, melynek feladata a demokratikus átmenet végrehajtása lett volna. Az adminisztráció megbízatása eredetileg a 2023-ra kiírt szabad választások lebonyolításáig szólt. A felek arról is alkut kötöttek, hogy ki álljon a legfőbb kormányzati szervnek számító Szuverén Tanács élén - az első 21 hónapban egy tiszt, majd a rákövetkező 18 hónapban egy civil vezette volna a testületet. Csakhogy 20 hónappal később a hadsereg felrúgta az egyezséget, és Barhan tábornok magához ragadta a hatalmat. Ez vezetett a harmadik menethez.

A szudáni hadsereg előre felkészült az államcsínyre, hetek óta agitált a kormányzat civil tagjai ellen, bűnbaknak kiáltották ki őket a siralmas gazdasági helyzetért. Szintén csorbította az FFC tekintélyét, hogy a koalícióból pártok és mozgalmak szakadtak ki, akik a katonaság oldalára álltak és a kabinet leváltását követelő tüntetéseket szerveztek. A civilek megítélésén az is rontott, hogy a bedzsa népcsoport tagjai múlt hónapban blokád alá vonták Szudán legfontosabb kikötőjét, ami újabb csapást jelentett a gyengélkedő gazdaságra. Az akcióban szinte biztos, hogy a tábornokok keze is benne volt, mivel a bedzsák vezetői már hétfőn bejelentették, hogy támogatják a puccsot és feloldják a blokádot. A civilek észrevették, hogy a hadsereg szervezedik ellenük, folyamatosan figyelmeztettek a készülő puccsra; demokráciapárti demonstrációk meghirdetésével és külföldi vezetők segítségével próbálták eltántorítani a fegyveres erőket a hatalomátvételtől, mindhiába.

Szudán jövője ismét az utcán dőlhet el, amennyiben a tiltakozók létszáma és akarata elengedő, akkor komoly esély van a demokratikus átmenet folytatódására, máskülönben Barhan tábornok megszilárdíthatja hatalmát. Kulcskérdés, hogy a hadsereg mekkora erőt hajlandó alkalmazni saját népe ellen. Ez a nemzetközi közösségen is múlik, aminek vannak eszközei arra, hogy megakadályozza a komolyabb vérontást Szudánban. Az Egyesült Államok már tett egy határozott lépést: a puccs hírére felfüggesztette a kelet-afrikai országnak szánt 700 millió dolláros sürgősségi segélyalapból való kifizetéseket. Amerika és öt másik európai ország az ENSZ Biztonsági Tanácsát összehívást is kezdeményezte, a BT magyar idő szerint este tíz órakor tart rendkívüli ülést szudáni krízis ügyében.