Reuters
A Budapest Airport legnagyobb külföldi részvényese megerősítette, hogy a magyar kormány vezette konzorcium javított korábbi ajánlatán, de az AviAlliance arra már nem tért ki, hogy az új vételár valóban 4,44 milliárd euró volna, ahogy a sajtóhírekben szerepel. Csupán annyit közölt, hogy a magyar fél saját akaratából rukkolt ki a javaslattal a Ferihegyet működtető cég koncessziós jogának visszavásárlására. Viszont az új helyzetben német cég a tulajdonostársak érdekében köteles megvizsgálni a kezdeményezést. Azt ugyanakkor ezúttal sem árulta el, hogy a MOL és a Jellinek Dániel-féle Indotek ingatlankezelő csoport is részese lenne a tervezett ügyletnek.
A magyar kormány és az olajcég sem reagált, amikor a hírügynökség megkereste őket, hogy mondjanak már valamit az új fejleményről.
A több mint 200 éves jobboldali lap sértőnek és ostobának minősíti, hogy '56 évfordulója kapcsán Varga Judit egy lapon emlegette Brüsszelt és az egykori Szovjetuniót. Az elemzés ebből a példából is azt a következtetést vonja le, hogy az EU-nak haladéktalanul cselekednie kell Magyarország és Lengyelország ellen, már ha nem szeretné, hogy a két nacionalista vezetés óriási károkat okozzon a szervezetnek és a putyinizmus gyorsan meghonosodjon a földrészen.
Az igazságügyi miniszter alighanem Lengyelország támogatására igyekezett mozgósítani, pedig jól látszik, hogy Varsó erősen halad tovább az autokrácia irányába. Az egyre populistább és nacionalistább Fidesz, illetve Jog és Igazságosság a kisebbségekkel szembeni előítéleteket kívánja meglovagolni, véget vet az igazságszolgáltatás függetlenségének, kezébe kaparintja a sajtót. Nem végez ki senkit és nem is kínoz meg embereket, de az élet kulcsterületeit ő ellenőrzi.
Á la Putyin, tartanak választásokat, de az aduász a két kormánynál van. Orbán úgy állítja be, hogy ő a nemzeti érdekeket oltalmazza a külföldi veszélyekkel szemben, utóbbi mögött minden esetben Soros rejlik. Ebből következik azután, hogy sorra érkeznek Budapestre külföldről szélsőjobbos látogatók. A demokrácia szociális és keresztény változatának hívei ugyanakkor erősen visszafogottan lelkesednek a rezsimért. Elsősorban az északi államok kemény megtorló intézkedéseket követelnek.
A magyar és lengyel kilépés veszélyével riogatni teljes sületlenség, hiszen a két ország az uniós szubvenciók legnagyobb nettó kedvezményezettje. Továbbá a két lakosság egyöntetűen a tagság fenntartására voksol. De ettől még a kormányok nagy zűrzavart képesek előidézni. Így hatalmas a kockázat. Ugyanakkor nagy melléfogást követnek el, akik ezeknek a keleti putyinistáknak a szekerét tolják. Több mint bűn, hiba, ha valaki nem a demokrácia, hanem a tekintélyuralom mellett áll ki.
Gulyás Gergely arra panaszkodott az újságnak, hogy az európai intézmények nem tisztességesen bánnak Magyarországgal, Brüsszel túllépi a hatáskörét, ám érvei meglehetősen általánosak – teszi hozzá a riporter. Az interjú bevezetője úgy mutatja be a kancelláriaminisztert, mint aki a kulturkampf élvonalában hadakozik, ugyanakkor meg akarja védeni a nemzeti szuverenitást a külső beavatkozással szemben.
A kitűnő németséggel megáldott politikus hajthatatlanul képviseli a kormány álláspontját. Hogy íróasztalán ott van Trump könyve, az aligha véletlen, mert szerinte az EU terjeszkedni próbál a tagok rovására. Ha kell, igen kemény is tud lenni: nemrégiben a Szovjetunióhoz hasonlította Brüsszelt. A kormányon belül a leghangosabbak közé tartozik, amikor a földrészt megosztó ellentétek ügyében kell megnyilvánulni.
A nyugati médiát általában ellenségesnek tartja az Orbán-kabinettel szemben, szerinte a támadásokat az Európai Parlament irányítja, a Bizottsággal szemben viszont bizalmatlan. A lengyel Alkotmánybíróság ítéletében nem talál semmi kivetnivalót. Megerősíti, hogy országa továbbra is elfogadja a luxemburgi testület döntéseit, bár szerinte azok értelmezésénél labdába rúghatnak a nemzeti hatóságok. Ugyanakkor jogsértőnek nevezi, hogy az EU visszatart támogatásokat.
De hát Magyarország sokat veszíthet, miközben óriási Orbán és köreinek hatalma, továbbá nagy gond a korrupció. Gulyás szerint azonban alaptalanok a vádak. Bár azt azért elismeri, hogy a Fidesz befolyása rendkívüli, azt mondja, megvan hozzá a kellő felhatalmazás. Az igazságszolgáltatás ugyanakkor független, a hatalmi ágak megosztása érintetlen szerinte. Az Európai Ügyészséghez azért nem csatlakozott az ország, mert büszke a szuverenitására. Viszont úgy gondolja, hogy a Fidesznek jó esélyei vannak az újabb választási győzelemre.
Így viszont megválaszolatlan maradt a kérdés, hogy ellenzéki siker esetén miként lehet visszacsinálni a demokráciaellenes fejleményeket, a jogállamiság kirívó megsértése nélkül.
Egy francia szakértő szerint Le Pen két napja azért zarándokolt el Orbán Viktorhoz, mert bizonyítani akarta, hogy amit javasol, azt meg lehet csinálni. Benjamin Morel, a Párizs II Egyetem közjogi tanszékének vezetője úgy látja, hogy az úttal a Nemzeti Gyűlés elnökjelöltje mindenképpen saját választási esélyeit igyekezett javítani.
Hiszen olyasvalaki oldalán mutatkozott, aki az európai populista áramlat legnépszerűbb és legellenállóbb képviselője. Orbánnak a Néppárt egészen a közelmúltig védelmet nyújtott, ennélfogva sokkal messzebb elmehetett a Brüsszellel szembeni ellenállásban, mint Lengyelország. És nem kellett komoly retorziótól tartania. Rajta keresztül Le Pen azt próbálja igazolni, hogy másutt már megvalósult, amit ő akar Franciaországban.
Ugyanakkor az EU-t és a bevándorlást leszámítva nem sok közös pontot találni a felfogásukban. Azt pl. csupán udvariassági gesztusnak lehet tekinteni, hogy Le Pen nem nyilvánított véleményt a magyar LMBT-ellenes törvényről, mert ő egészen másként látja a nemi kisebbségek ügyét.
Az osztrák kormány bukása nagy csapást mért Európában a konzervatívokra, bár sorsa nem lepett meg jó pár európai illetékest, mert mind nagyobb bizalmatlansággal figyelték, hogy Kurz számára a hatalom fontosabb volt a politikánál. Ugyanakkor sok a párhuzamosság közte és a közép-európai illiberális demokraták között. Lemondása újabb pofon az Európai Néppártnak, ám az most elhatárolhatja magát attól a populista irányvonaltól, amit az osztrák vezető testesített meg, nacionalista és bevándorlás-ellenes retorikával körítve. (Az EPP tavasszal gyakorlatilag kihajította Orbánt)
Az osztrák politikai felfordulás csak rátesz a kontinens középső és keleti felén tapasztalható mozgásokra. Babis vereséget szenvedett a választáson, Lengyelország az uniós jog elsőbbsége, illetve a demokratikus szabályok értelmezése ügyében szembe került az EU-val.
Orbánhoz hasonlóan Kurz is személyre szabott rendszert alakított ki pártjában, majd az államban. De hogy vissza tud-e a térni a hatalomba, az kétséges, mert a közvélemény nagyot csalódott benne. Az európai jobboldal számára most az a feladat, hogy becsatornázza az osztrák vezető által mutatott energiákat, illetve technikai tudást, miközben a korábbi mintadiák nimbusza teljesen odalett.
Sokat megélt újságírók sem emlékeznek arra, hogy az Európai Bíróság egymillió eurós bírsággal sújtott volna egy tagállamot. De hát soha nem is volt ekkora a tét, hiszen a lengyel Alkotmánybíróság a jogállamiság elvét sértette meg, amikor úgy döntött, hogy bizonyos vonatkozásokban nem az uniós, hanem a hazai jogot kell irányadónak tekinteni. Ehhez járul, hogy a hatalom nem hajlandó azonnali hatállyal felszámolni a Fegyelmi Kamarát, most pont ezért csapott keményen oda az EUB.
Morawiecki kormányfő nem nyilvánított véleményt a fejleményről, annál inkább viszont az igazságügyi tárca helyettes vezetője, aki kijelentette, hogy az EU semmi beveszi a lengyel taláros testületet és annak határozatait, ami sérti a jogot és zsarolással ér fel.
Az EUB idáig három esetben folyamodott ehhez az eszközhöz és nem véletlen, hogy mindannyiszor Lengyelország volt a címzett. Az első még négy éve történt, akkor napi 100 ezer euró volt a penzum, de Varsó olyan gyorsan leállította egy középkori erdő kiirtását, hogy az ügy nem került végrehajtási szakaszba.
A következő ítélet öt hete született meg, de a Jog és Igazságosság azóta sem lakatolta le a turow-i lignitbányát, így a napi 500 ezer eurós bírság már 19 millióra hízott. Ha továbbra sem fizet, akkor az összeget levonják az uniós pénzekből. A kettőt együttvéve az már havi 45 millió eurót tesz ki.
Morawiecki ugyan a minap azt ígérte, hogy az év végéig beszünteti működését az említett Kamara, ám az EUB szerint a határidőből nem következik, hogy a lengyel fél komolyan fel akarná számolni az európai jogrendnek okozott súlyos és visszavonhatatlan károkat. A lap úgy értékeli, hogy Lengyelország elmulasztotta a megfelelő pillanatot, így most már veszett fejsze nyelét szorongatja.
FAZ
Kommentárjában arra mutat rá a lap, hogy itt már nincs helye a kompromisszumoknak, miközben Lengyelországnak egyre több pénzébe kerül, hogy szembe megy az unióval. A napi summa immár 1,5 millió euró, amiért nem tesz eleget az Európai Bíróság állásfoglalásának. És Varsó még a támogatásokhoz sem jut hozzá, mégsem valószínű, hogy engedne. Merthogy a PiS kabinet olyan retorikához ragaszkodik, ami egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy arcvesztés nélkül keveredjen ki a konfliktusból.
Most már Morawiecki is azt állítja, hogy az EU 3. világháborút tervez a lengyelek ellen. Ez már nem cirkusz, itt a kormány mentalitását lehet tetten érni. Vagyis hogy nem ismer megegyezést, legfeljebb taktikai viszavonulást tart elképzelhetőnek. Így értelmetlen próbálkozni a megnyerésével, ez a hatalom nem hagy teret a politikai csereügyleteknek. A jogállami vitában az unió alapjai válnak kérdésessé. Ily módon Brüsszel nem engedhet, de ezáltal hosszabb távon jobban szolgálja Lengyelország érdekeit, mint annak jelenlegi vezetése.
A kommentár szinte kétségbeesett próbálkozásnak minősíti, hogy az Európai Bíróság napi egymillió eurós büntetést szabott ki Lengyelországra, amiért az nem hajlandó feloszlatni a Legfelsőbb Bíróság mellett létrehozott Fegyelmi Kamarát. Kétséges ugyanis, hogy a jogállam szétverését meg lehet-e állítani pénzbírsággal. Mindazonáltal ez már az EUB sokadik ítélete Varsó ellen az utóbbi négy évben.
Az azonban logikus, hogy a Bizottság a legfelső európai bírósághoz fordult, mint ahogy az is, hogy utóbbi a pénzen keresztül akarja megfogni Varsót. Hiszen az EU nem veheti csak úgy tudomásul, hogy egy kormány kényének-kedvének rendeljék alá az igazságszolgáltatást. Hogy a jog és a bírósági rendszer működik, az a kölcsönös bizalom alapja, miközben az unión belül egyre nagyobb a széttartás, vesznek el a közös értékek.
Csakhogy aligha jelent megfelelő kiutat a válságból a fegyelmezés, amikor már ilyen szintre jutott a vita. A PiS-kabinet rendületlenül halad a rombolás útján. Lehet persze fokozni a pénzügyi nyomást, de egyre bizonytalanabb, hogy valóban ez a megoldás a viszályban.
Az újság egyértelműen helyesli, hogy az EU keménységet tanúsít Varsóval szemben, de egyúttal emlékeztet arra, hogy Európának szüksége van Lengyelországra, ugyanakkor teljesen értelmetlen folyton a Polexitet pedzegetni. Az Európai Bíróság csak elvétve szab ki ilyen büntetést, viszont a lengyelek esetében öt héten belül ez már a második. (Az első oka az volt, hogy a PiS nem hajlandó bezárni egy környezetszennyező lignitbányát a cseh határon, amit az EUB napi 500 ezer eurós bírsággal „honorált”.) A vita miatt befagyott a gazdasági segélycsomagban előirányzott 36 milliárd eurós támogatás is.
Nem lehet hagyni, hogy Varsó szeszélyeskedjen az igazságszolgáltatás ügyében, viszont sok más gazdasági és külpolitikai kérdésben nagyon is megbízható partner, amikor Brüsszelben dönteni kell. Soha nem fogja elhagyni az uniót, ezért Brüsszelnek erőltetnie kell vele a párbeszédet. De az uniós nyomás nemsokára olyan nagy lesz, hogy Kaczynski kénytelen lesz fokozatosan helyreállítani az igazságszolgáltatás önállóságát.
Az elemzés azt hangsúlyozza, hogy a lengyel vita kiéleződése igen kockázatos mindkét fél számára, mert az ellentéteket nem lehet jogi eszközökkel rendezni. Lengyelország egyértelműen az uniós jogrenden kívül helyezi magát, főleg ha nem hajlandó fizetni. Hiába mondja azt a kormány, hogy nem kíván távozni, létezik gyakorlati értelemben vett kilépés is, ha egy klubtag magára nézve érvénytelennek nyilvánítja a közös szabályokat.
Az EUB számára viszont ott a bökkenő, hogy mi van akkor, ha Varsó nem utalja át a napi egymilliót? Brüsszel nem küldheti a végrehajtót, de a rendőrséget sem. A gyakorlat azt mutatja, hogy a jog csak akkor működhet, ha az érintettek hajlandók betartani. És ha egy bíróság döntését tartósan és következmények nélkül semmibe lehet venni, akkor a testület előbb-utóbb elveszti tekintélyét.
Ily módon a lengyel fél sokat árthat az EUB-nak. Hiszen az úgy jelenhet meg, mint amely ártalmatlan és tehetetlen, ez pedig csak felgyorsítaná az unió felbomlását. Szóval ide politikai eszközök kellenek. Az EU-nak sürgősen meg kell kapnia az eszközöket, hogy el tudjon járni kötekedő bunkókkal szemben. És tagoknak készeknek kell állniuk arra, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák is.
A lap úgy látja, hogy az EU-t nem sürgeti az idő Lengyelországgal szemben, mert ha nem folyósítja a támogatásokat, az önmagában egyfajta büntetésnek számít. Mellesleg az látszik, hogy a Bizottságnak egyelőre nincs kedve bevetni a jogállami mechanizmust. Szóval marad a rutinszerű szerződésszegési eljárás. Ám ez nem jelent okvetlenül győzelmet Varsó számára. Ugyanakkor az EP várhatóan beperli az Európai Bíróságnál von der Leyenéket, amiért a végrehajtó testület nem mozdul. Ám nem valószínű, hogy a lépésnek bármiféle érdemi foganatja lenne.
Brüsszel valószínűleg bevárja az EUB döntését, az meg csak jövőre esedékes. A főügyész előreláthatólag decemberben teszi közzé szakvéleményét. A holtpont azonban sokba fog fájni a lengyeleknek, akik már az idén milliárdokat vehettek volna fel a gazdaság újraindításához. Ráadásul egyelőre eleshetnek a felzárkózási alaptól is és akkor még ott van a kemény napi bírság, amelyet a szubvenciókból vonnak le, ha Varsó nem perkál. Morawiecki fenyegetőzése, hogy ti. országa kulcsfontosságú közös döntéseket vétóz meg megtorlásul, eléggé üresnek hangzik, mivel a fő javaslatok esetében ezt nem teheti meg egyetlen ország. Megpróbálhat persze e célból kellő többséget összehozni, de az sem lesz éppen könnyű futam.
