A múltkor olyan kézműves sört ittam, amitől elállt a szavam. A pesti Népszínház utca egyik pincéjében jártam a Fogl-fivéreknél, Fogl Andrásnál és Fogl Mártonnál, akik mindössze 2016 óta főznek sört, ám az elmúlt öt esztendő alatt oly sokat haladtak előre ebben az ősi diszciplínában, hogy a nehéz munkával és sok-sok kísérletezéssel eltöltött öt év alapján saját hatáskörben felruháztam őket egy-egy MA-sördiplomával.
Nem viccelek, elvégre egy egyetemen öt keserves év alatt komoly tudóssá lehet érni – a Fogl-fivérek azonban az elmúlt években igazi sörfőző mesterekké értek. E tudományukról nemcsak elméleti, hanem gyakorlati bizonyosságot is szereztem azon az estén, amikor abba a bizonyos Népszínház utcai kis pincébe sörkóstolásra ellátogattam.
A kicsiny helyiség dekorációja leginkább egy anarchista klub stílusára hasonlított, semmint két ifjú sörfőző mester boszorkánykonyhájára, ám a két fiatalemberrel iszogatva hamarosan kiderült, hogy a falra festett anarchista csillagok itt nem üres díszítőelemek csupán, hanem valós tartalommal telített szimbólumok. A tizenkét éven át tartó felsőfokú történelmi tanulmányaim során az anarchizmus történetéről és különböző XIX. századi irányzatairól annak idején Vadász Sándor professzortól voltam szerencsés előadásokat hallgatni – most hát különös örömmel töltött el, hogy a közjó szolgálatába állított békés radikalizmus alapelveit két olyan mai fiatal szájából hallhattam visszhangzani, akik világjobbító decentralizációs törekvéseiket sörfőzés közepette szokták megvitatni. Legyenek kedvesek ezt úgy elképzelni, hogy miközben a Fogl-fivérek a Fögel nevű, szűretlen lager sörükből csapoltak nekem, lényegében a munkások kontra tőkés kizsákmányolás témakörében cseréltünk eszmét.
Mintha nem is Budapesten lettünk volna 2021-ben, hanem Párizsban vagy Berlinben 1848-ban.
És a sör is éppen olyan jó volt, mint amilyet Karl Marx ihatott Németországban. Mondom, a Fogl-fivérek söre lager típusú, ám mégis zamatos, aromás, telt ízű volt, méghozzá olyan gyönyörűségesen fehér és kemény habot adott, mintha azt a habot reklámfotózás céljaira tojásfehérjéből verték volna föl azok a ravasz reklámfotósok, akik a minél tökéletesebb végeredmény érdekében nem átallanak különböző cseleket bevetni. Egyes fotósok a reklámokban látható, parádésan tökéletes sörhabot tojásfehérjéből állítják elő, a söröskorsón gyöngyöző párát pedig növények ápolására szolgáló spriccelővel hordják föl a korsó külső felületére. A Fogl-fivérek esetében efféle trükkök szóba sem jöhetnek, az ő sörük a maga nemében mestermunka. Nemcsak szép amúgy a Fögel-sör, hanem kissé erős is: nekem legalábbis megártott, tán azért, mert bizonyos gyógyszerek miatt augusztus közepe óta a sörtől el vagyok tiltva. Kissé kótyagos lettem a második korsó után, ez lehetett az ok annak, hogy a jegyzeteimben Fogl András neve Fogl Tamásként szerepelt, a Fögel sört pedig Vögelnek írtam eredetileg.
Talán nem kellett volna az ifjúság söréből olyan sokat inni éhgyomorra, de hát mit tegyek, ilyen jó kézműves sört ritkán iszik az ember. Az volt benne a legjobb, hogy nem volt túlbonyolítva: a Fogl-fivérek nem adtak hozzá ilyen-olyan ízesítőket, sem gyümölcsaromákat, melyeknek a túlzásba vitt használatától egyes kézműves sörök jobban hasonlítanak a meggyszörpre, mint a sörre.
A testvérpárnak saját sörfőzdéje egyelőre nincsen, csak saját receptje, aminek az elkészítéséhez sörfőző műhelyt bérelnek. Az alapelvük amúgy az, hogy 1. jó minőségű sör csakis jó minőségű alapanyagokból állítható elő, továbbá 2. a közjó előmozdítása érdekében szükséges volna picinyt beleavatkozni a szabadpiaci folyamatokba. Hogy a sör minőségéből, valamint a tőke által elnyomott munkásság felszabadításából engedni nem lehet, abban maximálisan egyetértettünk, miképpen abban is, hogy a sörözést és a proletár-felszabadítást két sör elfogyasztása után felfüggeszteni nem lehet. A sörözést és a harcot igenis folytatni kell – s ezen a ponton kell válaszolnom arra a kérdésre, amely nyájas olvasómat bizonyára élénken foglalkoztatja e cikk kezdőmondata óta. Ez a kérdés pedig az, hogy a Fögelhez, az anarchista ifjúság söréhez vajon hol, miképpen és mennyiért lehet hozzájutni?
Válaszom kiábrándító lesz, de legalább rövid: nagyjából sehogy.
A Fögel ugyanis kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kapható, a Fogl-fivérek sem árulják, ők megfőzik, eltárolják és megisszák. Na jó, bizonyos baráti összejöveteleken örömmel csapolnak belőle másoknak is, pénzt pedig nem fogadnak el érte, vagy ha mégis, akkor azt nem a sörért teszik zsebre, hanem afféle hozzájárulásként azért az ötévnyi tanulásért és munkáért, amit a Fögel nevű sörükbe belefektettek. Abból a fajtából, amiből én kóstoltam, van még nekik úgy 400 liter – meg is egyeztünk abban, hogy ha ezek a sörtárcák, amelyek a Népszava Szép Szó mellékletében megjelennek, valaha kötetbe állnak össze, akkor a könyvbemutatón Fögel-sört fogunk csapolni! Túl sok remény nincs rá, mármint nem a sörre, hanem a kötetre – de ha mégis összejön, akkor mindenki a vendégünk. Egészségükre!
