Megállíthatatlannak tűnnek a zöldség-gyümölcs árak, elsősorban a dízelolaj, illetve a műtrágya alapanyagául szolgáló szénhidrogének drágulása miatt. Ha úgymond normalizálódik a helyzet, és lejjebb mennek az árak, hátradőlhetünk?
Semmiképpen! Rendkívül komplex problémáról beszélünk, az tény, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság jelentős részben a szénhidrogénre épülő ágazat. Gázolajjal működnek a mezőgazdasági gépek, a szállító eszközök. Sok műtrágyát földgázból állítanak elő, a magas élelmiszerárak pedig jórészt annak a következményei, hogy jelenleg már a Föld mezőgazdaságilag hasznosítható területeinek háromnegyedén a nagyüzemi állattartás szükségleteit, illetve a biodízel, bioetanol-gyártás alapanyagigényét elégítik ki. Ha nem is ekkora arányban, de hazánkban is növekszik azoknak a mezőgazdasági területeknek az aránya, ahol nem a lakosságnak termelünk élelmiszer alapanyagot. Emellett az úgynevezett zöld beruházásokkal, lásd a BMW-gyárat Debrecen mellett, a termelésből vonnak ki területeket.
Mi lehet a megoldás?
Ha e kérdéssel ugrunk egyet, és nem az élelmiszerellátási gondokat, hanem a klíma vészhelyzetet nézzük, akkor mindenképpen csökkentenünk kell az energiafelhasználásunkat! Elég, ha csak arra gondolunk, hogy rengeteg autóban csak egy ember utazik! Óriási energiapazarlás. Fejleszteni kellene a tömegközlekedést, vidéken pedig elsősorban a vasutat. Ehelyett leginkább a közúti közlekedés fejlesztésére, útépítésekre látunk példákat. Az alternatív energiatermelést is lehet ésszerűen és „fideszesen” megoldani. Észszerűség alatt azt értem, hogy a napelemeket a családi házak, istállók, ipari létesítmények tetejére kellene telepíteni. Ezzel szemben nálunk, főleg amióta a Fidesz beszállt a napenergia üzletbe, nyakra-főre építenek napelem parkokat például értékes gyepes területekre. Amíg ezek a parkok működnek, azt a területet is kivonják a termelésből. Elméletben ugyan van lakossági támogatás, de olyan csekély összegeket fordítanak erre, hogy egy-két nap alatt elfogy az erre szánt pénz.
Sok szó esik a nagyüzemi állattartás okozta környezeti veszélyekről. Megalapozottak ezek az aggályok?
Sajnos igen! A környezeti veszélyek közé sorolom a klímaválságban játszott szerepét is. A nagyüzemi állattartás a világban annyi üvegház hatású gázt bocsát ki, mint a teljes közlekedési szektor! Ráadásul az élővilág pusztulásában és az emberi egészség szempontjából is rendkívül aggasztó következményekkel kell számolnunk.
Melyek ezek?
Számos civilizációs betegség oka a túlzott húsfogyasztás. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO felmérései szerint Európában átlagosan az egészséges mennyiségnél 75 százalékkal több húst és állati fehérjét fogyasztunk. Ám legalább ilyen súlyos veszélyt jelent az emberi egészségre az antibiotikumok felhasználása az állattenyésztésben. Emiatt egyre több multirezisztens baktériumtörzs alakult ki, ami nagyon megnehezíti a gyógyítást. Magyarország ebben is "jól teljesít", az Unióban a legtöbb antibiotikumot felhasználó országok listáján az élbolyban vagyunk. Néhány éve a WHO felhívást tett közzé a nagy állattartó telepek számára, hogy hagyjanak fel az állatok felpumpálására, növekedésük serkentésére használt szerek túlzott használatával, mert ezzel elősegíthetik világjárványok kialakulását.
Említette, hogy értékes termőföldeken ipari beruházásokat végeznek. Ezzel mennyi termőföld vész el?
Az elmúlt évtizedekben a hazai termőföldek nagysága mintegy 20 százalékkal csökkent. Ez több százezer hektár veszteséget jelent. A zöldmezős beruházások miatt rendkívül értékes mezőgazdásági területeket veszítünk el. A hazai agrár oligarchia is a kialakult nagybirtokokok legtöbbjén monokultúrás növénytermesztést folytat.
Ez milyen következményekkel jár?
Mára a hazai termőföldek alig néhány százalékán termesztenek zöldséget, gyümölcsöt. Egyre több olyan terményt importálunk, amiből Magyarország valaha jelentős exportőr volt. Hogy csak a fokhagymát említsem, aminek nagy részét már Kínából hozzuk be. De ennél is fájdalmasabb, hogy bár lenne bőven hazai, jó minőségű, itthon érett, finom almánk, mégis érthetetlen módon jobban megéri Lengyelországból importálni. Gyakran járok Szatmárban és elfacsarodik a szívem, mikor látom, hogy az elkeseredett gazdák tömegével vágják ki az almafákat. A felvásárlók olyan alacsony árat kínálnak, hogy még leszedni sem érdemes.
Talán a termőterületek beépítésnél is nagyobb veszélyt jelent a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, az egyre gyakoribb aszály. Mi lehet a megoldás?
Rengeteg vizet lehetne megőrizni, ha benntartanánk az országban a bejövő vizeket, ha növelnénk a víztározó kapacitásokat. Emellett a magyar mezőgazdaságban is meg kellene változni a jelenleg uralkodó a szemléletet és gyakorlatot. A nagyüzemi mezőgazdaság a vegyszerezéssel tönkreteszi a talajt, elpusztítják a termőföldben az élővilágot, így nincs ami termelje a humuszt. Márpedig a humusz szivacsként köti meg a vizet. Ahol ez hiányzik, onnan elfolyik az éltető víz. Az őszi szántással, a csupaszon hagyott földet kiszárítja szél. Nincs rajta egy olyan védő, víztároló réteg, mint például az erdőkben az avar. Ha ökológiai gazdálkodást folytatnánk az ország jelentős részén, amely az élővilággal együttműködve termel, és a talajt, valamint a mi egészségünket is védi, akkor ezt a folyamatot meg lehetne fordítani és nem lenne szükség annyi öntözésre.
Sok déligyümölcs és egzotikus termék akár több ezer kilométert is utazik, mire ide ér. Mekkora ennek a környezeti ára, kára?
Óriási károkat okoz az élővilágban és a társadalomban is. Hatalmas területeken égetik el az esőerdőket, hogy avokádót, banánt, kókuszt és olajpálmát illetve egyéb hasonló termékeket termeljenek. Brazíliában, Argentínában a szója termelése miatt irtják az őserdőket, hogy a nagyüzemi állattartás számára termeljenek takarmányt, és emellett például Európába, hazánkba is exportálnak belőle. Ez az ökológiai kár, a társadalmi viszont az, hogy a parasztok már nem önellátásra rendezkednek be, hanem eladásra, és a dömpingárakkal lenyomott felvásárlási árakból nem tudják megvenni a saját élelmiszerüket sem. Emiatt elhagyják, eladják földjeiket és kiüresedik a a vidék. Sajnos a magyar falvakban is egyre kevesebben termelik meg saját szükségletükre a zöldséget, gyümölcsöt, inkább a boltokban vásárolják meg.
De hát nem jó, ha szélesebb palettáról választhatunk "vitamin-bombákat"?
Szó sincs vitamin bombáról! Az egzotikus gyümölcsöket többnyire éretlenül szedik le, hogy az utaztatás alatt érleljék be azokat. Így ki sem alakulnak bennük megfelelő mennyiségben azok az értékes vitaminok, és egyéb anyagok, amelyek a termőhelyükön beérett gyümölcsökben megtalálhatók. Ezért is kellene sokkal jobban támogatni a hazai termelőket, és a vásárlóknak is a hazai terményeket keresni.
Ehhez az uniós támogatási rendszeren is változtatni kellene. Lát ilyen törekvést?
Többször nekifutottak már a közös agrárpolitika reformjának, de az erős nagyüzemi agrárlobbi eddig mindig megakadályozta. Az ökológiai és klímaválság enyhítésére most jelentős zöldítést javasolt az Európai Bizottság. Sajnos már az Európai Parlament frakcióiban is olyan erős pozíciói vannak a nagyüzemi lobbinak, hogy sok fontos előremutató pontot kivettek a javaslatból. Az sem túl biztató, hogy a végső döntést az uniós agrár Miniszterek Tanácsa hozza meg. Többségük, élükön a magyar tárcavezetővel azonban elkötelezett a nagyüzemi mezőgazdaság mellett. Így hazánkban veszélyben van az a döntés, hogy többek között 2030-ig 50 százalékkal csökkenteni kell a növényvédőszer- és műtrágya-felhasználást, és 25 százalékra kell növelni az ökológiailag művelt területek arányát.
Az agrártárca, a kamara, de sok szakember is úgy véli, hogy ez a program tönkretenné a magyar gazdákat, akik ráadásul drágábban és kevesebbet termelnének. Nincs ebben igazság?
Szerintem ez így nem igaz! Például a szomszédos Ausztriában a mezőgazdasági területek több mint 27 százalékán ökogazdálkodást folytatnak, ellentétben a mi 5-7 százalékunkkal, és az ökotermékek nem vagy alig kerülnek többe az úgynevezett hagyományosnál. Ugyanezt el lehetne érni Magyarországon is. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek vizsgálatai is megállapították, hogy több, jobb és egészségesebb élelmiszer állítható elő ezzel a gazdálkodási móddal, mint a nagyüzemi formában. Akár 10-12 milliárd embert is elláthatna a Föld mezőgazdasága, ha kevesebb húst fogyasztana az emberiség, és így hatalmas területek szabadulnának föl a legeltetés és takarmánytermesztés alól. Emellett persze az is kell, hogy helyben termelt élelmiszereket fogyasszunk.
Addig is mivel ösztönözné a hazai bio- és ökotermékek fogyasztását?
Például az áfacsökkentéssel. Miközben minden nagyüzemben termelt húsféleség áfáját a kormány 5 százalékra csökkentette, a zöldség-gyümölcs áfája továbbra is 27 százalék. A helyi termelőket kellene jobban támogatni, hogy ne kelljen kivágni az almafákat és ne kelljen távoli piacokra szállítani a termékeiket. Vissza kellene adni az önkormányzatok önállóságát, anyagi forrásait, és ahol erre lehetőség van az iskolákat, kórházakat, hogy helyi termelőktől vásárolhassanak a közétkeztetésre alapanyagokat. Most éppen ezekben a szegmensekben is 27 százalék az áfa, miközben a vendéglátók kedvezményesen 5 százalékosan adózhatnak. Miért kell büntetni a gyerekeinket vagy a kórházak betegeit a magas áfával?
Egy esetleges kormányváltás gyors változást hozhatna?
Attól tartok, ez nem ilyen egyszerű! Az ellenzékben is megtalálható a nagyüzemi lobbi befolyása, és ezen csak erős társadalmi nyomással lehet változtatni! Éppen ezért szeretnénk elérni, hogy a két ellenzéki miniszterelnök-jelölt vitája után hasonlót szervezzünk Márki-Zay Péter és Orbán Viktor között is a zöld ügyekről. Ebből talán kiderülhetne, hogy ki, mennyire elkötelezett a klímaválság elleni harc, az egészségesebb élelmiszerek és a jövő mellett.
