Boszniában szokássá vált, hogy az egyes választások alkalmával a nacionalista pártok győznek. Ugyanakkor az is látható, hogy helyi szinten nem érzékelhetők annyira a nacionalista tendenciák, a szerbek például könnyebben elfogadják szomszédjuknak a horvátokat vagy bosnyákokat, mint a kilencvenes években. Ettől függetlenül egyre aggasztóbb mindaz, ami az országban történik a három fős boszniai államelnökség szerb tagja, Milorad Dodik kiválási törekvései miatt. A helyzet annyira aggasztóvá vált, hogy Christian Schmidt, a nemzetközi közösség boszniai főképviselője arra figyelmeztetett az ENSZ-nek írt jelentésében: a széthullás veszélye fenyeget, és „nagyon is reális” a konfliktus visszatérésének lehetősége. Schmidt, aki augusztus óta látja el feladatát, úgy véli, hogy Bosznia léte az ottani háború 26 évvel ezelőtti lezárása óta nem forgott ekkora veszélyben. A német politikus arra is támutatott, hogy amennyiben a szerb szeparatisták beváltják fenyegetésüket, miszerint újjáalakítják saját hadseregüket, kettészakítva ezzel a nemzeti fegyveres erőket, akkor nincs más megoldás: sok külföldi békefenntartót vissza kell küldeni az országba, hogy elejét vegyék a vérontásnak.
A békefenntartó feladatokat ellátó EUFOR jelenleg 700 fős, ez a létszám aligha elég egy esetleges fegyveres konfliktus megakadályozására. A NATO formálisan szintén jelen van Boszniában, szarajevói főhadiszállással. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa várhatóan szerdán mindkét erő megbízatását megújítja egy évvel, de Oroszország vétóval fenyegetőzött, hacsak nem törölnek a határozatból minden, a főképviselőre való utalást. Ez pedig alááshatja Schmidt tekintélyét az 1995-ös daytoni békemegállapodás felügyelőjeként.
Oroszország szemében már régóta szálka a főképviselői tisztség. A mostani fenyegetéssel azonban Moszkva először érheti el azt, hogy a poszt jelentősége valóban jóval csekélyebb legyen. A Biztonsági Tanács nyugati tagjai, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország ugyanis teljesíthetik Moszkva követelését, csak hogy megmentsék az EUFOR és a NATO jelenlétét. Másrészt, még ha az EUFOR mandátumát megújítják is, az Európai Unióban csekély a lelkesedés az iránt, hogy felduzzasszák a Boszniában maradt kislétszámú erőt. Ráadásul az EU sem egységes a Bosznia-politikát illetően. A magyar diplomácia például támogatja Dodikot. Ennek az az oka, hogy a boszniai szerb vezető igen jó viszonyt ápol Aleksandar Vucic szerb elnökkel, akiről közismert, hogy közel áll Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Dodikot Boszniában Vucic bábjának tekintik.
Milorad Dodik szeparatista törekvései egyre nagyobb fejtörést okoznak a nemzetközi közösségek számára. Október 8-án közölte, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság kivonja polgárait a közös fegyveres erőkből, majd a legfelsőbb igazságügyi testületből és az adóhatóságból. Október 14-én megismételte a fenyegetést és arra is figyelmeztetett, hogy szankciók bevezetése esetén a Republika Srpska kikiáltja függetlenségét Boszniától. Azt is mondta, hogy a boszniai hadsereget a laktanyák bekerítésével fogja kivonulásra kényszeríteni a Boszniai Szerb Köztársaságból, és ha a Nyugat megpróbálna katonailag beavatkozni, akkor vannak „barátai”, akik megígérték, hogy támogatják a szerb ügyet. Ezzel feltehetően Szerbiára és Oroszországra utalt. A boszniai ügyészség válaszul nyomozást indított ellene „az alkotmányos rend megsértése” miatt.
Komoly riadalmat keltett, hogy a boszniai szerb rendőrség a múlt hónapban „terrorellenes” gyakorlatokat tartott a Jahorina-hegyen, ahonnan a szerb erők 1992-95-ben Szarajevót lőtték az ostrom során.
„Ez felér egy elszakadással, anélkül, hogy azt kimondanák” – fogalmazott Schmidt az ENSZ főtitkárának, António Guterresnek pénteken átadott jelentésében, emlékeztetett a londoni Guardian. A főképviselő szerint Dodik lépései „nemcsak az ország, illetve a régió békéjét és stabilitását veszélyeztetik, hanem – ha a nemzetközi közösség nem ad megfelelő választ –a daytoni békemegállapodásnak a felbontásához vezethetnek.” Azt sem tartotta kizárnak, hogy összecsapások törnek ki a boszniai nemzeti rendvédelmi szervek és a boszniai szerb rendőrség között.
Alida Vracic, a Populari nevű boszniai kutatóintézet vezetője úgy véli, az ország vezetésnek mintha érdekében is állna az állandó feszültség fenntartása. Így ugyanis elterelhetik a figyelmet kormányzásuk kudarcairól. Ugyanakkor a nemzetközi közösségnek is megvan a maga szerepe abban, hogy Boszniában nem sikerült felépíteni a virágzó multikulturális társadalmat. Az állami struktúra rendkívül túlbonyolított, az 1995-ös daytoni egyezmény után – hogy egyenlő jogokat biztosítsanak a nemzetiségeknek – igen összetett államalakulatot hoztak létre három államfővel és 13 regionális kormányzattal. A 3,6 milliós országban 155 miniszter szolgál, a bevételek majdnem kétharmadát az államapparátus fenntartása emészti fel. Ennek a gazdaságban is érzékelhető, 2014-ben például éhséglázadások törtek ki, az emberek akkor nem nemzeti hovatartozásuk, hanem a katasztrofális életszínvonal miatt vonultak az utcára.
Dodik ezt a feszültséget próbálja meg kiaknázni. A Boszniai Szerb Köztársaság gazdasági szempontból szinte teljes mértékben a Szarajevóból és a Belgrádból érkező, egyre gyakoribb pénzügyi támogatásoktól függ. Mindezek alapján valószínűtlen, hogy Dodik fegyveres konfliktust akarna kiprovokálni. Dodik népszerűsége a boszniai szerbek körében is megkopott, másrészt köztársasága végképp belerokkanna egy ilyen háborúba. Célja inkább az, hogy folyamatosan napirenden tartsa az esetleges területcsere lehetőségét, amelynek keretében reményei szerint a szerbek által lakott, de nem Szerbiához tartozó balkáni régiók az „anyaországhoz” kerülnének. Ebben pedig Zágráb támogatását is reméli. Ne feledjük, a kilencvenes évek elején a néhai horvát és (akkor még) jugoszláv elnök, Franjo Tudjman és Slobodan Milosevic megállapodtak Bosznia felosztásáról. A balkáni határok megváltoztatására most nem látszik reális esély, de ki tudja, mi lesz később.