Amikor találkoztunk Kármán Sándor alapítóval, még „csak” az volt a terv, hogy a dobmúzeumról készül cikk. Magával ragadóan elmesélt történetének írásos változatát azonban már nem olvashatta. A néhány hete a dzsesszművészet népszerűsítéséért tett erőfeszítéseiért Pernye András-díjjal jutalmazott Kármán Sándor október 30-án, életének 72. évében váratlanul eltávozott. Egyedülálló életműve azonban megmarad.
Több évtizedes szenvedély eredménye a múzeum, megálmodója és létrehozója az első tárlatát – „A dob története” címmel – 1979-ben állította össze. - Ekkor olyan ménkű okosnak hittem magam, hogy a dekoratőr-kiállításrendező foglalkozásomat és a dobos hobbimat összekapcsolva elkészítettem életem első kiállítását. Kölcsönzött anyagokból tettem mindezt – még nem voltam gyűjtő – emlékezett vissza. Ezután második kiállításával is előrukkolt „Százéves a dzsesszdob 1890-1990” címmel. - Nagy siker volt, de mint minden kiállítás, ez is az enyészeté vált volna. S feltettem magamnak a kérdést: szabad-e másfél évet dolgozni egy időszaki kiállítás sikeréért? S megválaszoltam: nem – idézi fel a döntő pillanatot. 1992-ben meg is nyílt a Dobmúzeum, amely jelenlegi székhelyére 2000 novemberében költözött. A kiállításon 28 dobfelszerelés és 50 lábgép látható – ugyanakkor a teljes gyűjtemény 132 dobfelszerelésből és 410 lábgépből áll. Ez is volt az oka annak, hogy Kármán Sándor arról beszélt, hogy a jelenlegi, 180 négyzetméteres kiállítótér helyett kinézett egy hétszer akkorát.
A múzeum a hangszerek mellett dobosnagyságokat is megidéz. Ilyen az 1910-1944 között élt Weisz József, aki a két világháború közötti időszak egyik legnépszerűbb zenekara, a Chappy jazzdobosa volt. - Az utolsó pár dobverője is megtalálható itt, e köré alakítottam egy emlékhelyet – emlékezett Kármán Sándor. Felnagyítva megtalálható Weisz egyik képeslapja is. - Arról ír, hogy a német őrök megengedték a haverjának, hogy bevigye a tangóharmónikáját. Ő pedig kulacsokon, csajkán és lábasfedőkön kísérte két fakanállal és annak ellenére, hogy kemény munkát végeztettek vele, még jól működött a keze. Ekkor még reménykedett benne, hogy ez a borzalmas időszak szerencsésen ér véget a számára, hiszen így fogalmazott: „Ha megszabadulok, továbbra is ez lesz majd a kenyerem…” Sajnos nem így történt.
A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások következtében másfél éves csúszással idén októberben Cegléd adott otthont a 25. Nemzetközi Dobos és Ütős Gálának. Melynek – mások mellett – a világhírű dzsesszdobos és zeneszerző Peter Erskine volt a sztárfellépője, és akit Kármán Sándorhoz több évtizedes barátság fűzött. - Az egyik barátom szólt 1990-ben, hogy nagyon hasonlítok egy amerikai dzsesszdobosra, Peter Erskine-re. Ezt olyan viccesnek találtam, hogy kiküldtem neki magamról egy fényképet – ebből egy máig tartó barátság alakult ki – mesélte néhány hete Kármán Sándor. Ez a szoros kötelék a múzeumban is megmutatkozik. - 2003-ban járt először a Dobmúzeumban és miközben kikísértem, megkérdeztem tőle, mit szólna hozzá, hogy ha a 40 éves zenei pályafutását bemutató állandó kiállítást én rendezném be? Azt válaszolta, miért ne? Visszautazott az Egyesült Államokba és írt egy e-mailt, miszerint továbbra is mindent ingyen a múzeum rendelkezésére bocsát, viszont szerezzek szponzort a szállításhoz, mivel amit küldeni szeretne, az két kéttonnás konténerbe fog csak elférni. A polgármester segítségével 2010-ben létrejött az életműkiállítás, az az évi dobgála díszvendége volt Peter Erskine, aki azt is elárulta, hogy utoljára akkor volt ilyen jó állapotban az általa felajánlott dob, amikor 1960-ban az American Got Talent tehetségkutató versenyen nyújtott teljesítményéért megkapta azt - mesélte Kármán Sándor.
Aki amellett, hogy gyűjtő volt, egy Harley Davidson motor ihlette dobfelszerelést is készített, amit az 1999-es Nemzetközi Hangszer Világkiállításon „szemfogóként” használtak – és ami a dobmúzeumban látható.
Infó:
Dobmúzeum
Cegléd, Szabadság út 5.
Nyitva: a hét minden napján telefonos bejelentkezés után
