Önkormányzatok mellett sportegyesületek, egyházak közhasznú szervezetek, így akár a nemrég százmilliárdokból létrehozott Fidesz-közeli óriásalapítványok is sportingatlanok tulajdonosaivá válhatnak a jövőben, ha vállalják, hogy 15 évig tovább működtetik az ott zajló sporttevékenységet – derül ki a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter, Mager Andrea által benyújtott törvénymódosító javaslatból. A szöveg egészen pontosan „az ingatlan-nyilvántartásban sporttelepként nyilvántartott állami tulajdonban álló ingatlanokról” rendelkezik. Ez a gyakorlatban jelenthet példáéul stadiont, futballpályát, vízisporttelepet, uszodát vagy sportközpontot. Mindez nagy sportegyesületeket is érinthet, hiszen azok sokszor csak vagyonkezelői az adott ingatlanoknak.
A törvénymódosítónak – amit a Jobbik-közeli Alfahír szúrt ki először – szakmai forrásaink szerint jelenleg több olvasata is lehetséges. Egyfelől az állam így próbál spórolni: az utóbbi évek rohamos – sokszor bírált, közpénzmilliárdokért abszolvált – sportfejlesztései után a létrejött létesítmények többségének fenntartása egy-két kivételtől eltekintve veszteséges. Szakmai becslések szerint az adófizetőknek az országban meglévő összes sportingatlan és létesítmény üzemeltetése mintegy évi 50 milliárd forintjába kerül. Ezt próbálja mérsékelni az állam külső üzemeltetők bevonásával. Ugyanakkor a Mager-féle javaslat ezt úgy tervezi megoldani, hogy tisztán magánbefektetőket továbbra sem enged kapásból és közvetlenül a gyakran kifejezetten nagy értékű sportingatlanok közelébe, hanem csak a vagyontörvényben meghatározott kör szerezhet ingatlant. Mint azt a tárca lapunknak küldött szűkszavú levelében leszögezte, a szabályozás célja a „sportszakmai kontroll erősítése” azzal, hogy arra kötelezi a döntéshozót: a sporttelepként nyilvántartott ingatlanok kizárólag sportcélra legyenek ingyenesen tulajdonba adhatóak.
Ez utóbbi azonban csúsztatás: a sporttörvény jelenlegi verziója is alkalmazza ezt a kikötést, a különbség az, hogy jelenleg csak önkormányzatok kaphatnak a sok tízezer sportlétesítmény tulajdonjogából, most viszont bővül a kör. Kérdés mennyire: lapunk úgy értesült, korábban a kormány felajánlotta a fővárosi sportegyesületeknek, hogy az általuk használt ingatlanok üzemeltetését megkaphatják, saját kézbe vehetik, ami azzal kecsegtet, hogy 15 év múlva e területek a tulajdonukba kerülnek. Információnk szerint azonban a hat nagy klub egyike sem élt a lehetőséggel. Még az egyébiránt igencsak tisztességesen kistafírozott Ferencváros sem. Ezt magyarázhatja, hogy a létesítmények fenntartása olyan irdatlan összegeket emészt fel, ami még a legtőkeerősebb szervezeteket is megrendítheti.
Mindenesetre sportközgazdászok szerint a félig piaci alapú működtetés nem ördögtől való gondolat, illetve szorító szükségszerűség. Muszbek Mihály amondó, a korábbi évek rohamtempóban lezajlott sport-infrastruktúra fejlesztéseit eleve úgy tervezték, hogy azok multifunkciósak lesznek – azaz a sportközpontokat sporton kívül egyéb célra is lehet használni –, ám ezt az idő nem igazolta.mUgyanakkor igencsak szükség lenne erre: egy utánpótlásnevelő sportszervezetnek például 200-300 fiatal oktatására, edzésére alkalmas helyiségre van szüksége, amit azonban csak napi pár órában használ. A többi időben lényegében kihasználatlan az épület – említette a közgazdász, aki szerint szakmai szemmel nézve évek óta teljesen nyilvánvaló volt, hogy például a stadionok tekintetében idehaza a hazai nézőszámhoz képest jócskán eltúlzott fejlesztések történtek. Ebben a helyzetben szerinte érhető, hogy a kormány valamilyen módon megnyitná az állami sportlétesítmények működtetését a magántőke előtt, azaz részben piacosítaná a létesítmény-hasznosítást. A kérdés, hogyan lehet kivitelezni: az új szereplők egyszersmind szolgálják ki a sportklubokat, egyúttal egyensúlyba hozzák a létesítmények jelenleg jócskán veszteséges működtetését és járulnak hozzá a jövőbeni fejlesztésekhez? A közgazdász úgy véli: azt nem lehet tudni, hogy a sok tízezer sportfejlesztés közül melyik lehet majd „piacképes”, ahogy a részletek sem ismertek.
Az ugyanakkor tény, hogy már idehaza is van arra példa, hogy tisztán piaci alapon is lehet sikeres sportberuházást működtetni. Muszbek emiatt arra számít, hogy ha a kormány megnyitja ezt a piacot, úgy kialakul a verseny az üzemeltető cégek között. Ez a fajta irány jótékonyan hatna az egyébként is deficites költségvetésre – tette hozzá Muszbek.
Arra a fölvetésre, hogy mi a garanciája annak, nehogy valami tessék-lássék sporttevékenység örve alatt ingatlanpanamázásba torkolljon a piacnyitás, ő és más kollégája is úgy reagált, ez meglehetősen valószínűtlen. „Eleve: ahol épített sportingatlan van – stadion, vagy bármilyen egyéb létesítmény – ott már van valamilyen infrastruktúra, nem életszerű, hogy oda más célú ingatlant is építenek” – vélekedett Szabados Gábor sportközgazdász. Ő úgy véli, hogy a most tervbe vett változtatás a sportlétesítmények túlnyomó részét nem fogja érinteni. „Bizonyos kiemelt sportingatlanoknál el tudom képzelni, hogy valamilyen, jellemzően sportszervezet elvállalja a 15 éves működtetését” – szögezte le Szabados.
