Európai Unió;USA;világgazdaság;digitalizáció;mesterséges intelligencia;

2021-11-07 16:25:30

NATO a gazdaságban?

Ma már a hálózati gazdaság átfogó nemzetközi szabályozására is szükség lenne. Enélkül ugyanis önálló életre kelhet a digitális technológia és a „bombához” hasonló pusztító eszközzé válhat a mesterséges intelligencia.

A ma ismert nemzetközi szervezetek többsége jó hetven évvel ezelőtt született. Akkoriban is bonyolult volt a világ, de egyes fogalmak (például, hogy kit tekintünk hadban álló félnek) még egyértelműnek tűntek. Az 1949-es NATO-szerződés például csak az államok közötti háborús konfliktusok esetében ígért kölcsönös – ha kell, fegyveres – védelmet. A schengeni szabadság sokáig ismeretlen volt, de a határok garantálták a nemzeti szuverenitást és a virtuális térben nem rejtőzhettek el hackerek. 1945 után a nemzetközi világrend viszonylag stabilnak látszott, bár a civilizációra azóta is árnyékot vetnek a felhalmozott atomfegyverek. A természettudományok művelői azonban idővel új – minden korábbinál hatékonyabb – erőket is felszabadítottak. Ma már a hálózati gazdaság átfogó nemzetközi szabályozására is szükség lenne. Enélkül ugyanis önálló életre kelhet a digitális technológia és a „bombához” hasonló pusztító eszközzé válhat a mesterséges intelligencia.

Vélhetően az Európai Uniót is ez a felismerés vezette, amikor 2021 nyarán az amerikaiakkal közösen egy új védelmi szervezet létrehozását kezdeményezte. A Kereskedelmi és Technológiai Tanács (EU-US Trade and Technology Council – TTC) alakuló ülését 2021. szeptember 29-én Pittsburghben rendezték. A transzatlanti eseményen az EU-t Margrethe Vestager, a versenypolitikáért és a digitalizációért felelős biztos, valamint Valdis Dombrovskis kereskedelempolitikai biztos képviselte. Az USA részéről Antony Blinken külügyminiszter, Gina Raimondo, a kereskedelmi tárca birtokosa és Katherine Tai külkereskedelmi képviselő volt jelen. A kezdeményezés azért különleges, mert a két nagyrégió vezető politikusai – a tíz szakértői csoport mellett – maguk is rendszeres tanácskozásokra készülnek. Bár közös jogszabályok elfogadását nem tervezik, de a koordináció (ha úgy tetszik integráció) területén meglehetősen sokat tehetnek. Megállapodhatnak például abban, hogy a digitális gazdaság szempontjából legfontosabb tíz területen – a szakértők javaslatai alapján – összehangolják a szabályozási erőfeszítéseket.

Transzatlanti védőháló

A szorosabb transzatlanti együttműködés a pandémia miatt is sürgetőnek látszik. Az ellátási láncok világszerte szétestek, a chipek hiánya az amerikai és az európai gazdaságot egyaránt sújtja. A járvány az oltások miatt időlegesen enyhült, ami a globális kereslet gyors felfutásához vezetett. A chipgyártás korábbi, tömeges kiszervezése a centrumokból a profitmaximalizáció szempontjából jó döntésnek látszott. A következmény viszont az lett, hogy a nyugati autógyártók ma a délkelet-ázsiai beszállítók, például a monopolhelyzetű Tajvan jóindulatától függenek. Ezért a TTC egyik prioritása, hogy e stratégiai piacon az EU és az USA együttes fellépéssel elérje, hogy az ellátási láncok ismét zavartalanul működjenek.

Úgy tűnik, hogy a neoliberalizmus korábbi élharcosai már nem csak az önszabályozó piac erejében bíznak.

Az új digitális technológiák közismerten katonai célokat is szolgálnak, miután a mesterséges intelligencia nemcsak az önvezető autók vagy az „okos házak" építésére alkalmas. A katonai szakértők például a drónrajok csapásait (az egyszerre kilőtt, célkövetésre is képes eszközök nagy száma miatt) lényegében elháríthatatlannak tartják. Tehát az Egyesült Államoknak és az Uniónak – a high-tech hardver mellett – a szoftveralapú rendszerek piaci forgalmát is felügyelniük kell. Ehhez pedig a külföldi befektetések szorosabb követése, valamint az export – az Egyesült Államokban nem túl népszerű – ellenőrzése is szükséges. A transzatlanti védőháló kiépítése a két gazdaság méretei és eltérő tradíciói miatt amúgy sem egyszerű feladat. Az EU és az USA szabályozási törekvései akkor sem lehetnek korlátozóbbak a WTO/OECD kereskedelempolitikai elveinél, ha Kína „tisztességtelen” gyakorlatot folytat. Emellett várható, hogy a közös szabályozó hatóságok fellépését az amerikai világcégek profitérdekeltsége is akadályozni fogja. A nemzetközi sajtó néhány éve részletesen beszámolt arról, hogy a sokat bírált kínai arcfelismerő rendszerekhez szükséges keresőmotorokat a „Dragonfly projekt” keretében a Google szállította.

A globális gazdaság mindent elsöprő digitalizációja a nemzetközi szabványok szerepét a korábbiakhoz képest is felértékeli. E jogterület a közvélemény számára talán kevéssé ismert, pedig a populista nemzetmentőkkel folytatott vitákban fontos érvek forrása lehetne. A kulturális-történeti értékeket természetesen a liberálisok sem akarják felszámolni, de a gazdaság digitális átmenete szempontjából a „nemzeti karakter” szinte érdektelen. A globális piacokon az értékesítésre váró javak (legyenek azok árucikkek, szolgáltatások vagy számítógépes programok) csak akkor adhatók el, ha megfelelnek a nemzetközi sztenderdeknek. A TTC már említett tíz munkacsoportja közül az első számú foglalkozik a szabványügyekkel. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a kritikus (digitális) technológiák piacán a versengő nagyhatalmak közül a kínai, vagy éppen a közös amerikai-európai szabványok érvényesülnek-e a jövőben. A dimenziók érzékeltetésére csupán egyetlen adat: a Magyarországon érvényes szabványok leírása mintegy 1,5 millió oldalt tesz ki, és ezek több mint 90 százaléka a meglévő nemzetközi normák adaptációja.

Szellem a palackból: a mesterséges intelligencia

A kézikönyvek szerint a mesterséges intelligencia (AI) a számítógép által vezérelt high-tech eszközök képessége olyan feladatok ellátására (ilyen például az érzékelés, a tanulás vagy a magatartás megtervezése), amelyekre – a korábbi ismeretek szerint – csak az emberek képesek. Bár tartalmilag összefüggenek, de a szakirodalomban általában külön tárgyalják a fizikai eszközök problémáit: ide tartoznak a robotok, a drónok vagy az önvezető autók. A szabályozhatóság szempontjából mindenképpen bonyolultabbnak látszanak a szoftverek. Ezért önálló kategóriát alkotnak például a virtuális asszisztensek, a keresőprogramok vagy a már említett beszéd- és arcfelismerő rendszerek

A mesterséges intelligencia birtoklása a civil gazdaságban és a katonai alkalmazások esetében is világhatalmi tényezővé vált. Köztudott, hogy a keresőprogramokat fejlesztő óriáscégek az internet-használók milliárdjai felett soha nem látott befolyással rendelkeznek. Kína például nemcsak katonai nagyhatalomként terjeszkedik. Mint utaltunk rá, a polgárok tömeges megfigyelését, „büntetését” és „jutalmazását” ma már lehetővé teszik az eredetileg amerikai fejlesztésű intelligens rendszerek.

A jogállami normákat és az emberi jogokat tisztelő nagyhatalmak és nemzetközi szervezetek az AI alkalmazásának kockázatait már évekkel ezelőtt felismerték. Az OECD például 2019-ben adott ki jogilag nem kötelező ajánlásokat (Recommendation of the Council on Artificial Intelligence), és 2021 tavaszán saját rendelettervezetét az Európai Bizottság is közzétette. Brüsszel a „több kockázat – több biztonsági előírás” elvét követné a szabályozásban és ezt a filozófiát a TTC is elfogadja. Az Egyesült Államok és az Európai Unió természetesen elismerik az új technológia világraszóló jelentőségét, ami a gazdaság digitális átalakításában és az életminőség javításában egyaránt nélkülözhetetlen. Ugyanakkor látják annak veszélyeit is, ha az AI-eszközök fejlesztése és telepítése nem felelős módon, sőt, esetenként a demokráciát tudatosan korlátozó céllal történik. Nemcsak Kína, hanem a többi autoriter kormány veszélyes gyakorlatára is felhívják a figyelmet, amikor a XXI. századi csúcstechnológiát a szólásszabadság elfojtására, a gyülekezési jog korlátozására vagy jogsértő megfigyelésekre használják. Jelentős vállalásnak tűnik az is, hogy a felek – a közös szabályozás érdekében – a mesterséges intelligenciának a foglalkoztatási viszonyokra (a munkanélküliségre, a bérekre és a munkaerőpiacok átalakulására) gyakorolt hatását együtt kívánják vizsgálni.

Választani kell

A technológia robbanásszerű fejlődése és a Covid-válság kényszerei mellett Európa egyébként is válaszúthoz érkezett. A Merkel-korszakot sokan hajlamosak „sikersztoriként” elkönyvelni, holott a kancellár meg sem próbált az Uniót szétverő szélsőségesek ellen fellépni. Az Európai Tanács (EiT) populistái visszaélnek a vétójogukkal és az EU-t egyszerű bankautomataként kezelik. Felelősek azért, hogy az EiT – az elvtelen, „kompromisszumos” döntésével – a jogállamisági rendelet alkalmazását lassan egy éve késlelteti. Csak remélni lehet, hogy a jövőre megválasztandó francia elnök és az új német kancellár idővel képesek lesznek újraindítani a mostanában döcögő francia-német tandemet. Az új világgazdasági és világpolitikai helyzetben persze a lengyeleknek és a magyaroknak is választaniuk kell. Legközelebb is szavazhatnak olyan kormányokra, melyeket páriaként kezelnek és – teljesen indokoltan – egyre jobban elszigetelnek Brüsszelben. De talán más lehetőség is lenne. A 2022-re remélt új magyar kormánynak a transzatlanti gazdasági integráció most bontakozó eszméjét feltétlenül támogatnia kellene. A fiatal szavazók legalábbis ebben érdekeltek.