Az elszabaduló gáz- és energiaárak miatt több vezető politikus, így a magyar kormányfő is az uniós klímapolitikát, illetve név szerint Frans Timmermans alelnököt hibáztatta - hívja fel a figyelmet a Másfélfok.hu nevű környezetvédelmi oldalon megjelent pénteki elemzésében Kelemen Ágnes közgazdász, éghajlatpolitikai szakértő. Orbán Viktor, áttételesen vétóval fenyegetőzve, a Fit for 55-nak nevezett, 1990-es alapon 40 százalékról 55 százalékra növelt uniós szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési csomag teljes újragondolását sürgette. Ugyanakkor a különböző nyilatkozatokkal szemben a jelenlegi piaci energiaár-növekedésért nem az európai klímapolitika a felelős - szögezi le a szakértő. Bár az idén nyáron az Európai Bizottság által közzétett javaslatok okozhatnak költségemelkedést, a tagállamok, így Magyarország is elfogadták az 55 százalékos közös uniós csökkentési célt. (A korábbi, 40 százalékos elképzelés elégtelennek bizonyult a világszintű felmelegedés másfél-két fok alatt tartását célzó, 2015-ös Párizsi Megállapodás teljesítéséhez.) A szakértő a kibocsátáscsökkentés megkérdőjelezése helyett tehát inkább az intézkedések hatásvizsgálatát javasolja.
A Fit for 55 elképzeléscsomag jelenleg a szokásos uniós döntéshozatali eljárásrend része, amit így az Európai Parlamentnek, valamint az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsnak is jóvá kell hagynia. A vita még évekig eltarthat. A legégetőbb kérdés, hogy az - elvben - világos célhoz rendelt kibocsátáscsökkentésre milyen arányban kötelezzék úgy az egyes tagállamokat, mint a főbb szennyező ágazatokat, így például az energiatermelést, az ipart, a közlekedést, az épületeket, a mezőgazdaságot vagy a hulladékágazatot. A lehetséges módszerek közé tartozik a megújulók támogatása, az autók vagy az épületek energiafogyasztásának korlátozása, az új, tiszta eljárások fejlesztése, a faültetés, vagy hogy fizettessük meg a szennyezőkkel kibocsátásuk árát. Az Európai Bizottság részletes, nyári javaslatáról decemberben folytatódik a vita.
Bármily hangzatos is, hogy "fizessenek a nagy klímarombolók", a cégek ebbéli többletköltségeiket akár teljes egészében is átháríthatják a fogyasztókra - hívja fel a figyelmet Orbán Viktor szavai kapcsán Kelemen Ágnes. Az EU a kibocsátáscsökkentési terheket ráadásul jórészt eddig is a nagy ipari szennyezőkre - gyárakra, erőművekre - hárította. Ennek egyik fő eszköze az úgynevezett szén-dioxid-kvótavásárlási kötelezettség, vagyis az évről évre csökkenő szennyezési jog a tőzsdén vehető meg. Ez a jövőben sem változna: a bizottsági terv e körre 2030-ig 61 százalékos csökkentést ró. Az 55 százalékos közös célhoz azonban elkerülhetetlen a kibocsátás 36 százalékáért felelős épületek, illetve a körülbelül 20 százalékot képviselő közlekedés szennyezéscsökkentése is. Egy hatásvizsgálat alapján a Bizottság a kvótakereskedelemben jelenleg részt nem vevő ágazatok esetében 2030-ig 40 százalékos mérséklést szorgalmaz. A cél érdekében javasolják a kibocsátás-kereskedelem kiterjesztését az épületekre és a közlekedésre is. Számos uniós politikusnak, így Orbán Viktornak is ez a "mumusa" - fogalmaz a szakértő. Pedig a kvótabevételekből olyan szociális klímaalapot létesítenének, amelynek 45 százaléka az EU-lakosság 21 százalékát képviselő új tagállamokhoz kerülne. Ebből Magyarország 2025 és 2032 között hárommilliárd eurót, vagyis több mint ezermilliárd forintot kapna. A kormányok választhatnának, hogy ezt közvetlen rezsitámogatásra vagy szennyezéscsökkentésre költik.
Az új cél a tagállamoktól is többlet-erőfeszítéseket igényel. A Bizottság a kvótakereskedelmen kívüli ágazatokban Magyarország eddigi, 2030-as, 7 százalékos csökkentési célját 18,7 százalékra növelné. A leggazdagabb államok esetében ugyanez az érték elérheti az 50 százalékot is.
Ha az elképzeléscsomagból egy elemet kiveszünk, a cél változatlansága miatt értelemszerűen a többi erősítése szükséges - szögezi le a közgazdász. A tagállamoknak a célok megkérdőjelezése helyett, azok elérése érdekében inkább kevésbé tehetős állampolgáraikat kellene támogatniuk - véli Kelemen Ágnes.
