A magyar gazdaság nem igazán versenyképes, az unió 27 tagállamából az idei besorolás szerint a 18. helyett sikerült megcsípni – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felméréséből. A versenyképességi jelentés szerint messze az uniós átlag alatt teljesít a magyar egészségügy, az oktatási rendszer, illetve a kutatás-fejlesztés, ezek javítása elengedhetetlen lenne. Igaz, emellett más területeken is lépni kellene, mint a digitalizáció, az energiatakarékosság és a pénzügyek, de javításra szorulnak a kormány által favorizált családbarát politikák is. Ennyi részprobléma láttán, már egyáltalán nem meglepő a stagnálást jelentő 18. helyezés.
A működő egészségügy, pontosabban, az egészséges társadalom alapvető versenyképességi kérdés, ugyanis csak a jó karban lévő munkaerő tud hatékonyan termelni. A tartósan fennálló betegségek csökkentik a munkában eltöltött aktív időt, valamint a munkaerő termelékenységét, továbbá az idő előtti halálozás is jelentős kárt okoz a nemzetgazdaságnak. Éppen ezért az egészség megőrzése egyéni és gazdasági szempontokból is előnyös a társadalomnak – olvasható a jegybanki jelentésben. A magyar lakosság egészségi állapotában felzárkózási tartalék azonosítható a hasonló fejlettségű régiós országokhoz képest, vagyis a jegybank kódolt üzenete szerint jelentős a lemaradás. Az MNB több javaslattal is előáll: a leghatékonyabb és legolcsóbb megoldás a betegségek kialakulásnak megelőzése lenne, ehhez megfelelő prevenciós programokra van szükség. Ez különösen igaz a daganatos betegségek késői felismerésére, ami miatt a gyógyítás költséges és a kimenetel is jóval kétségesebb, mint a korai szűrés esetén.
A magyar egészségügy számtalan problémájának eredője az alulfinanszírozottság: Magyarország GDP-arányos egészségügyi kiadásai (6,7 százalék) alacsonyabbak a többi visegrádi ország átlagánál (6,9 százalék), és az uniós országok átlagánál (8,2 százalék). Az egészségügyi kiadások GDP-arányos átlagos szintje 2010 óta nem változott számottevően az Európai Unióban és a régióban sem, azonban Magyarország esetében enyhén csökkenő trend figyelhető meg – olvasható a jelentésben. Magyarországon az egészségügyi kiadások 70 százaléka származik állami forrásból származik, ami 4 százalékponttal alacsonyabb az Európai Unió, és 9 százalékponttal a többi visegrádi ország átlagánál. Vagyis az MNB két magállapítást tett: 2010 óta csökkent az egészségügyre fordított kiadás és már így is az uniós átlagnál többet költenek a emberek az egészségügyi ellátásukra. Ráadásul ezzel általában nem a plusz szolgáltatásokat, hanem a társadalombiztosítási rendszerben elérhetetlen, vagy hosszú várakozás után elérhető vizsgálatokat, műtéteket vásárolnak. Az MNB ennek ellenére nem tett most eget rengető, költségvetést érintő ajánlásokat, például az egészségügyi kiadások uniós szintre való felzárkóztatását, azt viszont javasolják, hogy a magánpénzeket csatornázza be a kormány a pénzügyi intézményrendszerbe. Ezért javasolják az magán-egészségbiztosítás vagy egészségpénztárak újbóli helyzetbe hozását. A jelentést bemutató Baksay Gergely az MNB múlt heti sajtótájékoztatóján megjegyezte, hogy ezzel a megoldással a vásárolt egészségügyi szolgáltatások olcsóbbá válhatnának, hisz a biztosítók, pénztárak nagyobb alkuerővel bírnának és megoldódna a minőségbiztosítás kérdése is.
A másik jelentős versenyhátránya a magyar gazdaságnak a gyenge oktatási és felnőttképzési rendszer. Könnyű belátni, hogy magas hozzáadott értékű munkát csak képzett, rugalmas munkaerővel lehet végezni. Azonban a magyar oktatásban már a gyökereknél baj van: mind regionális, mind uniós összehasonlításban idehaza magas a korai iskolaelhagyók aránya, vagyis a diákok 12 százaléka nem fejezi be középfokú tanulmányait. A mutató javítása azért is lenne lényeges, mivel azok a fiatalok, akik
nem rendelkeznek középszintű végzettséggel vagy szakképzettséggel, sokkal nehezebben helyezkednek el a munkaerőpiacon, illetve közülük sokan lesznek hosszú távon inaktívak – jegyzi meg az MNB. A jegybank szerint minőségi, illetve módszertani problémák vannak az oktatásban is: az oktatási rendszer eredményességét mérő nemzetközi tesztek azt mutatják, hogy a magyar diákok az elvárt módon megtanulják a tananyagot, ugyanakkor a tanultakat kevésbé tudják megfelelően alkalmazni a valós életből vett példák megoldásakor. Magyarország a GDP 3,9 százalékát fordította oktatási kiadásokra, ami megfelel a többi visegrádi ország átlagának (3,8 százalék), azonban enyhén alacsonyabb az uniós átlagnál (4,3 százalék). Az állami kiadások mértéke hazánkban 3,3 százalék, ami szintén megfelel a régiós átlagnak, ám alacsonyabb az uniós átlagnál (3,9 százalék). A tanári pálya anyagi megbecsültsége ugyanakkor Magyarországon – a régióhoz hasonlóan – alacsonyabb mint más felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásoknál. A közoktatásban dolgozók átlagos bére a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkének 66–70 százaléka, ami nagyjából megfelel a többi visegrádi ország átlagának (72–73 százalék), azonban számottevően alacsonyabb az uniós országok átlagos színvonalánál, ahol eléri a diplomás átlagkereset 85–96 százalékát.
