Nem büdös a munka Szűcs Lajosnak

Büszke a munkájára, és arra, hogy az elhivatottsága példaértékű a fiatalok számára - a korábbi háromszoros labdarúgó-válogatott Szűcs Lajos futárnak állt.

Két futballhír egymás után:

1., A 48 éves Szűcs Lajos korábbi válogatott kapus, jelenleg kapusedző futárnak állt, csomagokat szállít ki.

2., „Döbbenten tapasztaltam, ahogy 17 éves focisták 500 eurós táskákkal villognak” – nyilatkozta a 25 éves Philipp Lienhart. A Freiburg osztrák védője nem a magyar akadémiai rendszerből kikerült tiniket kritizálta, hanem a Real Madrid Castillánál eltöltött éveinek tapasztalatait elevenítette fel.

Hogy a két hírnek mégis mi köze egymáshoz? Sokkal több, mint ahogy az elsőre feltűnik.

Jelesül: a munka, a munkához való viszony!

Hajlamosak vagyunk azt gondolni: magyar jellegzetesség, hogy az óriási tehetségek elkallódnak még mielőtt az élvonalban megvetnék a lábukat, mivel semmi nem motiválja őket arra, dolgozzanak még keményebben. Manapság a tehetősebb élvonalbeli csapatok utánpótlásában vígan megkap - első profi szerződése alapján - 250 ezer forintot az a magyar fiatal, akiről edzői úgy vélik, szép jövő előtt áll. 2022-ben 200 ezer forintra emelkedik a minimálbér, amiből 133 ezret kap majd kézhez a munkavállaló. Egy fővárosi klub 16-17 éves játékosa ennek a dupláját, a 18-19 esztendős pedig akár a háromszorosát viszi haza nettóban.

Napi másfél, max. 3 órányi edzésért, és a hétvégi meccsért...

És akkor gondoljunk bele annak a tinédzsernek a helyzetébe, aki látja szüleit robotolni, ő meg ennyi melóval jóval többet keres: mit gondolhat? Hát nem egyszerűbb hátradőlni, élvezni a sok pénzt és szabadidőt, mint még keményebben hajtani, mondjuk egy esetleges, az embert valóban próbára tevő külföldi szerződés reményében?!

Az osztrák válogatott védő szavai alapján hasonló a helyzet Madridban (és Londonban és Párizsban és Európa-szerte) is, más kérdés, hogy ott azért kikerülnek az akadémiákról valóban elhivatott, igazi tehetségek (nem véletlen, hogy e szó jelentése mára kiegészült azzal is: az illető mennyire alázatos a sportága iránt), és tényleg elérik a csúcsfutball szintjét. Nálunk viszont nincs akkora merítési lehetőség, ez (és az alázat hiánya) okozza, hogy olykor még az amúgy civilben postásként, villanyszerelőként dolgozó andorrai amatőrök is képesek felülmúlni a magyar válogatottat (lásd még: 2017. 06. 09.: Andorra-Magyarország 1-0). Más a hozzáállás, s mint tudjuk, ezen rengeteg múlik.

És itt jön a képbe Szűcs. Az Újpesttel és a német Kaiserslauternnel egyszer-egyszer, a Ferencvárossal kétszer is bajnoki címet ünnepelt kapus példaértékűen áll a munkához. Futárként helyezkedett el – írta meg a Blikk.

Miközben a közösségi médiában megfigyelhető, hogy a fiatalok körében mind divatosabb a léha semmittevés, illetőleg az esetükben azzal együtt járó pénzszórás (bizonyos követő szám fölött szép pénzt tudnak keresni posztjaikkal), addig Szűcs büszkén vallja: futár állást vállalt.

„A feleségem reggel hat órakor elmegy dolgozni, és este hatra ér haza. Nekem délután négykor kezdődnek a kapusedzői foglalkozásaim. Addig csak nézzek ki a fejemből? Inkább elmentem addig is dolgozni” – magyarázta a Népszavának Szűcs. Elárulta, három hónapja csinálja, kifejezetten élvezi, részint mert szeret vezetni, új emberekkel megismerkedni, részint meg legalább annyit csörög a telefonja, mint amikor aktív játékosként ünnepelt futballista volt.

„Néha meglepődnek az emberek, amikor meglátnak, de senki nem tett még rám vagy a munkámra negatív megjegyzést. Egész életemben a munkában hittem, akkor is, amikor fociztam, vagy amikor megszereztem a legmagasabb szakedzői képesítést. Tudom, minden korosodó generáció hangoztatja, „bezzeg a mi időnkben”, de van azért ebben igazság. Mi a maiaknál jóval kevesebb pénzt kaptunk az ifiben, és ez még inkább igaz az előttünk lévőekre. Általánosítani mégsem tartom helyesnek, mert vannak azért, akik mindent megtesznek, hogy szép karriert fussanak be” – mondta Szűcs, aki kifejezetten jól érzi magát a bőrében.

„Nem az a típus vagyok, aki a karrierje befejezése után depresszióba esik, nem találja helyét a világban, és az ürességet alkohollal próbálja feltölteni” – húzta alá a TFSE-nél, a Vecsésnél és Alsónémediben kapusedzősködő Szűcs, akit csak az bánt, hogy Dániel fia nemrégiben lábtörést szenvedett, illetőleg, hogy eltávolodott a Fraditól.

„Ha az Üllői útra hívnának, ott még a fuvaros kocsit is végleg leparkolnám...”