Azt állította Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, Orbán Viktor miniszterelnök politikai igazgatója, a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnöke (az MCC médiakonferenciáján), hogy „Magyarországról sokszor írnak úgy, hogy a hatalmon lévő jobboldali kormány felszámolta a médiapluralizmust, a szabad sajtót, a vélemények sokszínűségét, ez azonban hamis vád, amelytől az igazság nem is állhatna távolabb”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz-kormány totális uralma alá hajtotta az állami médiát, oligarchái pedig állami támogatással felvásárolták és a kormány szolgálatába állították a magántulajdonban lévő média nagy részét, vagy egyszerűen kinyírták, mint a Népszabadságot. Ami még független maradt, alig él meg, mert nemigen jut hirdetéshez. A véleményünk tényleg szabad, csak egyre kevesebben hallják.
Azt is állította Orbán Balázs (az index-nek adott interjújában), hogy „Magyarország úgy tud egy konzekvens jobboldali vízió mentén működni a 21. században, hogy megkérdőjelezhetetlenek az eredményei”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz 12 éves „sikertörténete” ellenére Magyarország az uniós fejlettségi listák legalján van, a visegrádi országok elhagyták, Románia már a nyakunkon, a versenyképességünk nem nőtt. Az elhanyagolt egészségügyi rendszer recseg-ropog, az oktatásban lemaradtunk. A konzekvens jobboldali vízió pedig a valóságban konzekvens önkényuralmat jelent, amelyben a demokrácia halódik. Ha ez eredmény, akkor tényleg megkérdőjelezhetetlen.
Azt állította továbbá Orbán miniszterhelyettes (ugyanott), hogy „mindig akkor adódik gond a magyar-amerikai kapcsolatokban, amikor liberális adminisztráció van”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán Viktort 1998-ban nagyon szívélyesen fogadta a demokrata Bill Clinton elnök, és a magyar-amerikai viszony éppen akkor romlott meg, amikor már a nem liberális George W. Bush volt az Egyesült Államok elnöke. Akkor sem az amerikaiak, hanem Orbán politikája miatt. Egyrészt svéd Gripen harci gépeket vásárolt amerikaiak helyett, és az ügyletet alaposan beárnyékolta a több külföldi bűnüldöző szerv által is vizsgált korrupció gyanúja, másrészt a magyar miniszterelnök „elfelejtette” elítélni a 2001. szeptember 11-én Amerikában elkövetett merényletsorozatot. Bush ezek után nem is volt hajlandó fogadni őt a Fehér Házban. Amilyenek ezek a mocsok liberálisok…
Azt állította ezen kívül a miniszterelnök politikai igazgatója (arra a kérdésre, hogy az LMBTQ-propaganda elleni fellépés beépült a Fidesz-kormány szótárába), hogy „akar a fene új frontvonalakat nyitni! A gond az, hogy ezek a frontvonalak maguktól nyílnak meg, és nekünk védekeznünk kell.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az LMBTQ-frontvonal Magyarországon nem magától nyílt meg, hiszen nálunk még a Pride-felvonulások is csak néhány ezer embert mozgatnak meg, évente egyszer. A kormány viszont milliókat akar megmozgatni a népszavazásával. Orbán (és tanácsadója, a másik Orbán) pontosan az olyan frontvonalakat szereti, ahol ágyúval lehet lőni minden verébre. A lényeg, hogy nagyot szóljon.