Néhány nap elég volt ahhoz, hogy a teljes tagadástól eljusson a vádak részleges beismeréséig Turi György mesteredző, aki a legújabb úszóbotrány központi alakja. Tanítványai egymás után vádolták meg lelki terrorral, megfélemlítéssel, hatalommal történő visszaéléssel. Turi György ezután egy interjúban elismerte, valóban volt nála nevelő célzatú testi fenyítés („Igen, Szepesit Nikit nyakon vágtam”), meg volt egy pálcája, amivel a szerinte fegyelmezetlenkedőket vagy nem jól teljesítőket instruálta. „Igen, volt bot, pálca, de nem azért, hogy fájjon, hanem, hogy figyeljen már oda”, érvelt a módszer helyessége és előre mutató volta mellett. Egyik női úszója azonban szexuális zaklatással is megvádolta. Utóbbit határozottan visszautasította a tréner, mondván tanítványa csak kitalálta, hogy a pekingi olimpián a szobájába hívta, de az edzés- és részidőidők ismertetése helyett a nyakát kezdte csókolgatni. Bárhogy is végződik a történet, akár teljes rehabilitációval, akár a sportágból való végleges száműzéssel, itt már szép végkifejlet nem lesz. Az egyik fél nagyon csúnyán sérülni fog.
A kérdés most az, hogy miért ismétlődhetnek meg újra és újra az efféle botrányok? És miért majdnem mindig az úszásban? Az uszoda speciális közeg, és a szereplők fürdőruhában közlekednek, de egyik sem elfogadható magyarázat, a magyar tornászokon, műugrókon is alig van ruha, de valahogy onnan nem érkeznek ilyen hírek. Valahogy olyan érzése van az embernek, hogy az old-school arcok már nem fognak megváltozni a medenceparton, és csak abban lehet bízni, hogy koruknál fogva kikopnak a rendszerből. Maximális igyekezettel kell lenni, hogy a probléma a helyükre lépők esetében ne termelődjön újra, hogy az edzőképzés centrumából, a Testnevelési Egyetemről csak olyanok kerüljenek ki, akik már nem az érzelmi terrorban, vagy a pálcában hisznek. Még akkor is, ha a nagy öregek nem akartak fizikai fájdalmat okozni. Mert a lelki gyakran még annál is jobban fáj.
Ha nem így lesz, akkor túrót nem ér az egész képzés. Marad a Turi Rudi.