– Ezeknek a rohadékoknak persze jól megy. Világtőke. Világösszeesküvés. Nézd, ott van egy. Gyere, üssük! Aztán be a Dunába!
– Rohadék. Ennek már akkor is volt földje. Éhbérét dolgoztatott. Gyere, üssük. Kistarcsa. Aztán be a téeszbe.
– Rohadt ávós! Rettegtünk tőle. Gyere, üssük!. A fára!
– Rohadt kis ellenforradalmár. Gyere, üssük! Bitóra!
– Rohadék. Jól megszedte magát a privatizálásban. Baloldal. Tönkre az ország. Végveszély. De mi mások, mi jobboldaliak vagyunk. Magyar emberek. Nemzet. Haza. Kerítés. Kereszténység. Nézd, az ott a Brüsszel. Gyere, üssük!
– Rohadék. Csak úgy nyelte le a tendereket. Offsórcéges. Korrupt. Tönkre az ország. De mi mások, mi igazi jobboldaliak vagyunk. Keresztények. Katolikusok. Nekünk van a legtöbb gyerekünk. Kerítés? Még nem tudjuk. De nézd, az ott egy pekingi moszkovita. Fudános. Üssük? Még nem tudjuk, de lehet. És a bilincs az kattan… majd valakin.
