Bár másfél hete a németországi Zöldek panaszosan megjegyezték, nehezen lehet majd tartani a koalíciós tárgyalások ütemtervét – a december 6-i héten választanák meg a szociáldemokrata Olaf Scholzot kancellárnak –, mind az SPD, mind a liberálisok időközben azt közölték, nincs ok aggodalomra, minden megy a maga útján.
A szabaddemokraták érezhetően másként viszonyulnak a mostani koalíciós tárgyalásokhoz, mint négy éve, amikor Angela Merkel vezetésével próbálták meg létrehozni a CDU/CSU, a környezetvédők és a liberálisok alkotta kabinetet. Az FDP elnöke, Christian Lindner 2017 novemberének közepén azt közölte, inkább kiszállnak a megbeszélésekből, nem akarnak egy rossz kormányzás részesei lenni.
Most ilyen lépés nem várható, éppen ellenkezőleg. Igaz, sok hír nem is szivárgott ki a tárgyalásokról. A tárgyaló felek teljes titoktartást ígértek. Konkrétumot nem árulhatnak el a sajtónak arról, hogy miben értenek egyet, vagy miben nem, arról pedig végképp nem oszthatnak meg információkat, kinek milyen hely jut az új kormányban. A három politikai erő először a kormányprogram szövegében akar megállapodni, és csak azután beszélni a minisztériumokról. Legalábbis ezt állítják a nyilvánosság előtt. Ám hírek szerint már nagyon is komoly egyezkedés zajlik a tárcák elosztásáról, s a legjobban áhított poszt, a pénzügyminisztérium, a jelek szerint már meg is találta új gazdáját. A tisztség favoritjának számító Christian Lindner nyerte el az EU vezető gazdaságának egyik legfontosabb tárcáját, adta hírül a minap a Frankfurter Allgemeine Zeitung a tárgyalásokon résztvevő forrásokra hivatkozva.
A pénzügyminisztériumot a környezetvédők is be akarták venni, de mind a FAZ, mind a Süddeutsche Zeitung úgy tudja, a Zöldek feladták a pénzügyi tárcáért folytatott harcot, így Lindner elérte a célját. Ez nem tekinthető meglepetésnek, hiszen az FDP lényegében a pénzügyi tárca megszerzésétől tette függővé a koalícióban való részvételt. A Zöldek eredetileg azért akarták megkaparintani a tárcát, mert a pénzügyminisztérium évi 50 milliárd eurós éghajlatvédelmi beruházásokról dönthet, tehát a klímapolitika szempontjából is döntő szava van. A párt társelnöke, Robert Habeck is versenyben volt a posztért.
A Zöldek azonban végül változtattak stratégiájukon, és most egy környezetvédelmi szuperminisztérium létrehozásáért szállnak síkra, amely központosítaná az eddig több minisztériumra kiterjesztett hatásköröket. Habeck töltené be ezt a posztot, míg a párt másik vezetője és a szeptemberi választások kancellárjelöltje, Annalena Baerbock lenne a külügyminiszter, legalábbis az eddig kiszivárgott értesülések szerint. A Zöldeknek voltaképpen azért érheti meg a legbefolyásosabb pénzügyminisztériumról való lemondás, mert így nőhet a befolyásuk a kormányon belül, s még az sem zárható ki, hogy hat tárcát is megszerezhetnek. Mindenképpen kárpótolni kell őket, mert a párton belül egyre többen vélik úgy, hogy az FDP túl nagy befolyásra tett szert ahhoz képest, hogy a leendő koalíció pártjai közül a legkevesebb mandátumot szerezte.
Bár nyilván az SPD is szívesen megtartaná a külügyminisztériumot, amelynek élén jelenleg Heiko Maas áll, nagyon valószínűtlen, hogy a kancellári tisztség mellett a diplomácia vezetője is szociáldemokrata politikus lesz. A múltban ezt a tárcát rendre a koalíciós partnerek kapták meg.
A koalíciós tárgyalás rendkívül összetett folyamat. Jól jelzi ezt, hogy három hétig összesen 300 szaktárgyaló folytatott megbeszéléseket 22 tematikus munkacsoportban. Ahol technikai szinten nem sikerült nagyobb áttörést elérni, ott a politikusoknak kell megoldást találniuk. Múlt hét második felében érkeztek döntő szakaszba a megbeszélések, változott a tárgyalások lebonyolítása, hiszen egy kisebb, a főbb pártvezetőkből álló csapat vette át az irányítást. A cél az, hogy a hónap végére véglegesítsék a koalíciós megállapodást.
A Zöldek másfél héttel ezelőtt arra figyelmeztettek, hogy nem történt előrelépés a számukra kulcsfontosságú kérdésekben, például a közlekedés, de Olaf Scholz időközben mindenkit megnyugtatott és jó hírekkel szolgált. Angela Merkel kormányának még hivatalban lévő szövetségi pénzügyminisztere közölte, a vártnál lényegesen magasabbak az adóbevételek. Elmondta, hogy mindig is bízott a tárgyalások sikerében, de ezzel a lendülettel még könnyebb lesz a politikai nézeteltérések leküzdése. Németországnak nagymértékben be kell fektetnie a digitalizációba, az infrastruktúrába és mindenekelőtt az energiaátalakításba az éghajlatvédelem érdekében. Mint mondta, a világjárvány és a költségvetési feszültségek ellenére Németország pénzügyei jó állapotban vannak.
Míg a kiberbiztonsággal várhatóan továbbra is a berlini belügyminisztérium foglalkozik majd, a társadalom és a közigazgatás digitalizációja egyfajta innovációs minisztériumba olvadhat, amelyet Bettina Stark-Watzinger, az FDP politikusa vezetne. Az SPD az oktatási tárcát szerezné meg, míg az FDP az igazságügyi minisztériumra vetett szemet. Amennyiben ez utóbbi párt kapná meg a tárcát, Marco Buschmann lehet az esélyes. A Zöldeknél Anton Hofreiter frakcióvezetőt a közlekedési vagy a mezőgazdasági minisztérium jelöltjeként tartják számon. De mivel minden szövetségi kormánynak szüksége van egy új arcra, Agnieszka Brugger, a Zöldek védelmi szakértője fejlesztési segélyezési miniszter, vagy külügyminisztériumi államtitkár lehet. A védelmi tárca az SPD-é lehet. Katrin Göring-Eckardt, a Zöldek korábbi frakcióvezetője pedig a családügyi miniszteri tisztség várományosa. Lassan, de biztosan alakul Scholz csapata.
Rossz hír lenne a magyar kormánynak
Hogy változni fog a német külpolitika, s hangsúlyeltolódások lesznek e tekintetben, azt Olaf Scholznak az a kijelentése is igazolja, amelyben „rossz diktátornak” minősítette Alekszandr Lukasenko fehérorosz vezetőt. Scholz alighanem szakítani kíván Merkel pragmatikusabb megközelítésével.
Annalena Baerbock, a Zöldek társelnökének esetleges külügyminiszteri megbízatása ráadásul nagyon rossz hír lenne a magyar kormánynak. A választási kampányban a kancellárjelöltek közül egyedül ő hozta fel Magyarország kérdéskörét, s határozott fellépést sürgetett az uniós alapértékekkel szembemenő tagállamok ellen. Bő két éve, 2019 februárjában már határozottan követelte a Fidesznek az Európai Néppártból (EPP) való kizárását. Akkor így fogalmazott (még Jean-Claude Juncker volt az Európai Bizottság elnöke): „Az Európai Unió és a Jean-Claude Juncker elleni legutóbbi rágalmak nem méltóak egy európai kormánypárthoz. Elgondolkodtató, hogy vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy Manfred Weber végre a helyére tegye párttársát, Orbán Viktort, és kizárja a Fidesz pártot az EPP-ből.” Azóta a Fidesz úgymond kilépett az EPP-ből, tarthatatlanná vált a helyzete a konzervatív pártcsaládban.
Tavaly júniusban határozottabb fellépést követelt a német kormánytól Magyarországgal szemben. Keményebb diplomáciai nyomásgyakorlást sürgetett Magyarországra az alapvető jogok tiszteletben tartásának kikényszerítése érdekében. Azt azonban elutasította, hogy Magyarország kilépjen az EU-ból. „A kilépési viták helyett most az uniós jog következetes érvényesítésére van szükség” – jelentette ki akkor az AFP hírügynökségnek. „A német kormánynak végre aktív fellépést kell követelnie az Európai Bizottságtól”, tette hozzá.
Baerbock azzal is vádolta a német kormányt, hogy hibákat követett el a Magyarországhoz való viszonyulásban. „A berlini kabinet túl sokáig hallgatott a magyarországi alapjogok leépítésével kapcsolatban” – fejtette ki. Hozzátette, a német kormánynak biztosítania kell, hogy az Európai Bizottság használja a rendelkezésére álló eszközöket Magyarországgal szemben. „A folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokat – például az uniós jogot sértő magyar felsőoktatási törvény ellen –az Unió Bizottságának azonnal folytatnia kell, és az Európai Bírósághoz kell fordulnia a bírságok kiszabása érdekében” – fejtette ki akkor Baerbock.
