nem szeretne meghalni
biztosan van olyasvalaki
aki azért nem szeretne meghalni
mert akkor többé nem álmodhatna
nem lélegezne éjjel élve is halva
nem találkozna élőként holtakkal
nem írhatná sorsát újra a pirkadattal
nem kutatná múltját tovább
sosem látott helyeken
halálnemének pedig csakis azt kérné
hogy álmában érje végzete
a bátorság gyökere
és most talán félnem kéne tőletek?
apám tizennégy évesen látott először
parizert. anyámnak kétéves koromban
két évet adtak. engem talán nem illet meg
a felháborodás joga?
aztán persze jól tanultam. persze ma már
minden gyerek jól tanul. holott volt
közben családi viszály. verekedés is olykor.
én meg felgyújtottam a cigány
barátaimmal egy bokrot. legalábbis
a pletyka így szólt. nem baj.
költemény lett belőlem.
azóta bátorkodom.
fátyolos kilátás
fátyolos kilátás az ablakon
a háttérzaj autók jövése-menése
így néznek most ki a szobámból használt
gondolataim a fejemben mégis ez a nyugalom
ellazítva pihentet s amikor a csend teljesen honol
lényemmel le- és idetelepszem közelebb vagyok az élethez
egy tuja egy fűzfa s egy juharfa közelében a természet őszbe még
nem öltözött de ez már nem soká várat magára még az egészségtelen
palatetőt is elnézem a szomszédos raktárépületen ha cserébe az eget
kémlelhetem olyan idilli most itt pár évre kaptuk a lakást az
önkormányzattól jó lenne gyökeret verni benne helyette
néhány gyökér nő bele oldalról idegen jóindulaton
múlik meddig élvezhetem ezt az idillt a harmónia
mindig úgy lódít az emeletit előtte néztük meg
végül nem az kellett régi linóleum padló
volt ott ezt viszont frissen meszelték
régi kislány sóhaja
régen olyan halogén izzók voltak.
nekem pedig volt egy olvasólámpám.
apám cserélt benne mindig körtét.
aztán egyszer csak kiégett.
pont amikor ő meghalt.
én meg fény nélkül maradtam.
(nem igazán gyártanak ma már ilyen izzólámpát.)
Édenkert
Lángoló esőerdő képe mered
ezer folyadékkristályos kijelzőn,
míg szombati bulinkból jövet-menet
zöld pezsgősüveg szilánkjai előtt
fogadja meg ifjúság vérünkben, hogy
itt és most ez volt az utolsó fertő,
s nem kérünk több kiszállítást. Á, dehogy!
Sznob álhír, mint feloszló atomfelhő.
Hiábavalóság elhitetnetek,
a papírhatalom nem elég ehhez,
ateista ismérv szántja a régit.
Csak egyhektáros parcellák kellenek
unatkozó foteltudósok helyett,
és cselekedni – mert hinni már tévhit.