Bár Németország kereskedelme rekordszinteket döntöget a kelet-európai államokkal, aggódnak a térségben érdekelt német vállalkozók, mert járulékos károkat okozhatnak a politikai viták. Így a Belarusz által a lengyel határra irányított migránsok, vagy a Magyarországgal és Lengyelországgal kialakult jogállami ellentétek. A Keleti Bizottság, vagyis az érintett cégeket tömörítő szövetség elnöke szerint az EU-nak épp ezért határozottan közvetítenie kell. De be kell vonni a dolgok elegyengetésébe az új német kormányt is.
Hozzátette, hogy ha a Bizottság huzamos időre megvonja a pénzeket Budapesttől és Varsótól, az előbb-utóbb árt a gazdaságnak és a végén a német társaságoknak is. Jelenleg azonban a viszályok egyáltalán nem befolyásolják az áruforgalmat, bár azért a magas energiaár, a munkaerőhiány és a szállítóláncok megszakadása a régióban is érezteti hatását. Hogy nincs elegendő félvezető, az láthatólag fékezi a német autóipar kapcsolatait Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával.
Ezzel együtt az első háromnegyedév alapján egyre jobbak az adatok. A forgalom a 29 állammal 20 %-kal nőtt, ami 60 milliárd eurót jelent. Az összérték: 367 milliárd, vagyis a térség fontosabb a német gazdaság számára, mint az USA és Kína együttvéve. Már rég helyreállt a járvány előtti szint, sőt még emelkedett is. A legfontosabb piacokra, vagyis a V4-ekhez jóval több német áru érkezik, mint egy éve.
A lengyel miniszterelnök azzal riogat a belarusz határ mentén kialakult válsághelyzet kapcsán, hogy akár több száz millió migráns jöhet Európába. Azt hangsúlyozta, hogy országa Európát védi azokkal a tömegekkel szemben, amelyeket Lukasenko fegyverként vet be az EU ellen. Reméli azonban, hogy fegyveres viszály nem robban ki, bár a másik fél egyre egyérteműbben provokál. Ezzel együtt bízik abban, hogy Minszk nem lő túl a célon, mert Lengyelország kész minden eszközzel megvédeni a határait.
Azt hangsúlyozta, hogy ha most nem képesek néhány ezer bevándorlót távol tartani, akkor hamarosan milliók, sőt százmilliók érkeznek, Afrikából, a Közép-Keletről. Putyin és fehérorosz szövetségese nyilvánvalóan igyekszik elbizonytalanítani, destabilizálni a Nyugatot. Hogy mi mindenre készülnek, azt persze nem tudni. Az is belefér, hogy az egész határkonfliktussal csupán az Ukrajna ellen készülő katonai támadást igyekeznek álcázni.
Azzal számol azonban, hogy eredményes lesz a nemzetközi nyomás és nem gyarapodik tovább a Belaruszban lévő 20 ezer bevándorló száma. Ám hogy ezeket az embereket feltartóztassák (majd később hazaküldjék), ahhoz szükség van a védekezés és a megfigyelés minden formájára. Falra, kerítésre, elektronikus berendezésekre, amelyek azonnal jelzik, ha valahol megpróbálnak áttörni az akadályon.
A politikus úgy értékelte, hogy abszolút téves volt Merkel politikája, tehát hogy Németország 6 éve jó egymillió migránst fogadott be. Ezzel több európai állam szuverenitását veszélyeztette és mesterséges multikulturalizmust alakított ki.
A miniszterelnök azt állította, hogy aki átjut jelenleg a határon Belarusz felől, azt vagy kórházba viszik, vagy táborba, és ott azután menedékkérelmet nyújthatnak be. Vagyis megóvják őket a fagyhaláltól. Arra a kérdésre, hogy ettől azért még folyamatosan löknek vissza embereket a határ túloldalára, minden eljárás nélkül, azt válaszolta, hogy hatékony határvédelemre van szükség. Ezért azzal a lehetőséggel is élni kell, hogy kitoloncolják azokat, akik megsértik a határt. Újságírók, civil segítők, sőt politikusok pedig azért nem mehetnek a térségbe, mert sokan propaganda célokra használták ki a helyzetet. Sőt, védelmi berendezéseket rongáltak meg.
Az Európai Bíróság ezúttal az igazságügyi miniszter túl nagy jogköre miatt marasztalta el Lengyelországot, ám a Morawiecki-kormánynak esze ágában sincs végrehajtani az ítéletet, sőt ellencsapásra készül. Elemzők szerint ugyanakkor az országban már nem működik a hatalmi ágak szétválasztása, a jogállam súlyos károkat szenvedett. A luxemburgi testület legújabb döntése is ezt bizonyítja, miután az igazságügyi tárca vezetője igencsak szabadon dönthet a bírák kinevezéséről, illetve visszahívásáról.
Ráadásul az érintett politikus, Ziobro keményvonalas, ő szorgalmazza leginkább az igazságszolgáltatás átalakítását. Az érvényben lévő rendszer olyan, hogy nem tanácsos ujjat húzni a miniszterrel, mert megbosszulhatja a neki nem tetsző bírósági verdikteket. Ezért – mondta ki az EUB – nem lehet kizárni, hogy a politika befolyásolja az ítéleteket, veszélyben a bírói függetlenség.
Daniel Freund, német zöld EP-képviselő azt mondja, hogy a PiS politikai támadást intéz a jogállam ellen, ám a Bizottság elnökének ebből le kell vonnia a következtetést, így nem szabad Varsónak anyagi támogatást folyósítani az újjáépítési alapból. Viszont mivel a PiS szembeszegül több európai bírósági ítélettel is, köteles horribilis napi bírságot fizetni. Ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a lengyel Alkotmánybíróság szerint a közösségi jog nem élvez elsőbbséget a nemzeti szabályozással szemben.
Ennek megfelelő a lengyel kormány egyik tagjának véleménye, miszerint amit az EUB kimondott, annak nincs jelentősége, teljesen alaptalan, a kukába vele. A kabinet pedig már rutinszerűen alkalmazza, hogy az általa ellenőrzött Alkotmánybírósághoz fordul, ha az európai legfelsőbb bíróság valami neki nem tetszőt határoz el. Most is történt, úgy hogy az EU kezdhet aggódni a továbbiakat illetően.
Egy neves amerikai elemző úgy látja, hogy Macron ugyan az európai ügyek élharcosaként hirdeti magát, ám az elnökválasztás közeledtével tanácsosabbnak véli, ha takaréklángon tartja az uniós ügyeket. Mujtaba Rahman, az Eurázsia Csoport nevű washingtoni elemző intézet európai igazgatója az okot abban találja meg, hogy az államfő belpolitikai megfontolásokból nem szeretné, ha odahaza parttalan vita robbanna ki az EU alapkérdéseiről, miközben a szervezet meglehetősen ködös jó pár francia számára.
Márpedig Brüsszel és a keményvonalas, tekintélyelvű lengyel vezetés vitája azzal fenyeget, hogy csak ráerősít azokra a francia véleményekre, miszerint Varsónak igenis igaza van és vissza kell venni bizonyos nemzeti hatásköröket az uniótól. Mint emlékezetes, hasonló volt a kiinduló pont a briteknél is, ami azután a végén a Brexitbe torkollott bele. Noha ez az álláspont az egységes piacot és magát az integrációt veszélyezteti.
Macron persze kész kiállni az európai együttműködés előnyei mellett, ám mégis kerülné, hogy iszapbirkózásba bonyolódjon a szervezet értelmét illetően. Főként amikor a felmérések azt igazolják, hogy a jogosultak 45 %-a eurószkeptikus jelölteket pártol.
A dolgot csak bonyolítja, hogy Franciaország a jövő év első felében lesz az EU soros elnöke, pont akkor, amikor döntő hónapjaihoz érkezik a választási hadjárat. Így elképzelhető, hogy az elnöknek pont akkor kellene tisztába tennie a nézeteltéréseket Lengyelországgal. Azt mondja, a céllal ellentétes volna, ha frontális támadást indítanának a varsói kormány ellen. Inkább hagyni kell, hogy az ügy kiforrja magát. Meg egyébként is jelentős a lengyel ellenzék.
Ilyenformán jelenleg igen óvatos. Nehogy a jogállami vitából európai alkotmányos válság kerekedjen, ami azután visszahatna a francia választási küzdelemre is.
Romániában ismét kaotikus a belpolitikai helyzet, így a két nagy ellenfél most az izraeli megoldással kísérletezik, vagyis felváltva gyakorolná a hatalmat. A volt miniszterelnök, Ludovic Orbán szerint azonban ily módon veszélybe kerül a demokrácia. Merthogy a szálakat mozgató államfő, valamint a helyi politikai nagyságok csak még szemérmetlenebbül és nyíltabban felosztják az országot egymás közt.
Mindenesetre új kormányfő továbbra sincs, de a románoknál immár menetrendszerűnek lehet tekinteni a politikai válságokat. Amiből az következik, hogy egyre inkább gyengül az állami intézmények tekintélye, új arcok bukkannak fel, a problémák viszont a régiek. Minden nagyon bonyolult és minden nagyon román. Ideértve, hogy mindenki betöltött már minden posztot, hogy azután ott hagyja, most viszont nem bízzon az ország jövőjében.
Optimistákat elsősorban a külföldiek között találni. Ők az mondják, volt már sokkal rosszabb is. Jelenleg a demokrácia működik, mint ahogy az igazságszolgáltatás is. Kedvezőnek tartja a változásokat az EU országjelentése is. A dokumentum azonban sürgeti, hogy számolják fel a bírák megregulázásra szolgáló testületet, ám román Alkotmánybíróság éppen most nyilvánította ki, hogy a hazai jog az uniós játékszabályok fölött ál. Ezt más ismerjük Magyarországról és Lengyelországból.
Brüsszel mindazonáltal sokkal inkább kedvezően vélekedik Romániáról, mint a Magyarországot vaskézzel irányító Orbán Viktorról vagy a notóriusan korrupt Bulgáriáról. De ettől az ország sok tekintetben a problémás tagok közé tartozik. Hiányos demokráciának minősíti pl. a Transparency International, nagyjából a magyarokkal és a bolgárokkal egy sorban.
Helyi szakértők a súlyos gondok közé sorolják a jogállamiságot, az intézmények működésképtelenségét, az ország csekély súlyát az unión belül, valamint a korrupciót.
Európában 3 éve meredeken csökken a populizmus támogatottsága. Erre jut a YouGov és a Guardian közös felmérése, amely a földrész 10 államában, köztük Magyarországon készült. Ezért nagyon is elképzelhető, hogy az irányzat több országban is már túl van a zenitjén.
A lap megjegyzi, hogy a populizmus, amely a politikát az emberek és a korrupt elit harcaként határozza meg, az utóbbi 20 évben igencsak megerősödött. Főleg a szélsőjobbon olyanok futottak be, mint Orbán, Salvini és Le Pen, az ilyen pártok több országban is hatalmon vannak.
Az Amszterdami Egyetem egyik politikai szociológia professzora arra hívja fel a figyelmet tanulságképp, hogy a jelek szerint nagyon sokan mérséklődnek, már nem annyira fogékonyak a populista narratívára. Ugyanakkor egy kicsiny, ám igen hangos réteg alighanem csak még tovább radikalizálódott, még inkább demagóg lett. Ugyanakkor bár félő volt, hogy a járvány miatt új lendületet kapnak az összeesküvés elméletek, kiderült, hogy több országban is pont az ellenkezője következett be.
