Nyáry Krisztiánnak több könyve és írása kapcsolódik Erdélyhez. Ez volt a fő motiváció, hogy Önt kérték fel és Lucát?
Nyáry Krisztián: Nem hiszem, hogy ez volt. A készítők arra törekedtek, hogy találjanak egy középkorú apát és egy fiatal felnőttet.
Nyáry Luca: A műsor angol licenc alapján készült, melyben ez volt az egyik alaptétel.
Nyáry Krisztián: Erdélyre pedig azért kerülhetett a választás, mert a Spektrumot több országban is sugározzák, így másoknak is izgalmas lehet ezt a színes régiót megismerni. Másrészt én gyakran járok Erdélybe. Régen turistaként, tíz éve pedig íróként. A rutinom, hogy ha megjelenik egy könyvem, akkor először Budapesten mutatom be, aztán viszem Erdélybe. Ilyenkor persze magyar közegbe megyek, szóval én sem fedeztem fel mindent. Luca pedig korábban még nem járt a régióban, így a mostani jó alkalom volt, hogy bemutassam neki.
Ön mikor járt először Erdélyben?
Nyáry Krisztián: Kamaszkoromban voltam először, a romániai forradalom előtt. Akkoriban a kalandvágy vezetett. De a nyolcvanas évek Romániája nagyon más világ volt. Később aztán elkezdtem visszajárni részben a természeti szépségek, részben az épített környezet miatt, és mert a régiónak sok magyar vonatkozása van, miközben eléggé eltér a mai magyar valóságtól.
Miben tér el?
Nyáry Krisztián: Sok erdélyire olyan vállalkozókedv jellemző, amit én Magyarországon utoljára a kilencvenes évek elején éreztem, amikor berobbant a kapitalizmus, és mindenki valami újat akart. Erdélyre ez a mentalitás azért lehet ma is jellemző, mert az emberekben még frissen élnek a nyolcvanas évek emlékei. Vagyis nagyon tudják, hogy mit nem akarnak. Másfelől hozzászoktak az akadályokhoz, és képesek megbirkózni velük. Nálunk hajlamosak az emberek egy-egy nehézség után feladni.
Nyáry Luca: Találkoztunk például egy agrármérnökkel, aki egy éjjel megálmodta, hogy hőlégballont kell vezetnie. Aztán fogta magát, elvégzett egy tanfolyamot, és elindította a vállalkozását. Marosvásárhelyen pedig találkoztunk egy lánnyal, aki látva, hogy a városban nincsen kortárstánc-képzés, szervezett egyet.
Nyáry Krisztián: Az erős vállalkozókedvnek az lehet a másik oka, hogy Erdélyben a magyarok kisebbségben vannak, ami eleve megtanítja őket arra, hogy a jég hátán is megéljenek.
Mielőtt elindultak, milyen tanácsokat Lucának?
Nyáry Krisztián: Eleinte azt gondoltam, hogy az egész út alatt majd magyarázni fogok neki, de kiderült, hogy csomó témában ő otthonosabban mozgott, mint én.
Nyáry Luca: Ilyen volt, amikor elmentünk Csíkszeredára egy építész-házaspár mobil házakat gyártó cégéhez, ami személyre szabott otthonokat készít helyi, környezetbarát anyagokból, vagy amikor egy éjszakát a tordai Drakula-hotelben töltöttünk. Egyszer aztán beugrottam egy elektronikus zenei fesztiválra, máskor meg tetoválást csináltattam egy menő kolozsvári művésznél.
Mi az, ami Erdélyben meglepő volt?
Nyáry Krisztián: Én nagy húsevő vagyok, és szeretem az erdélyi tradicionális konyhát, de Kolozsváron felfedeztünk rendkívül színvonalas vegetáriánus éttermeket is. Sőt, ettünk öt fogásos menüt egy fine dining helyen, ami szerintem bármelyik nyugati nagyvárosban megállná a helyét. A Csíki Sörgyárban meg kipróbáltunk egy különleges párlatot, az úgynevezett sörpálinkát.
Nyáry Luca: Nagy állatvédő vagyok, így izgalmas volt, amikor meglátogattunk egy bölények visszatelepítését végző nemzeti parkot, és láttuk, ahogy az erdőben egy-egy példány felbukkan előttünk. Persze kellő távolságból néztük őket. És voltunk medvelesen is. Egy házikóban, üvegfalon keresztül néztük őket.
A forgatás harmincegy napon át tartott. Az út előtt mennyit készültek?
Nyáry Krisztián: Nem úgy vágtunk neki az útnak, mint amikor az ember kirándulni megy. Vagyis nem egyenként jártuk be a régió városait, hanem ahogy sikerült leszervezni az interjúalanyokat. Nagyon sokat ültünk autóban. És ne felejtsük el, hogy ami a Királyi Magyarországból Romániához került, az nagyobb, mint a mai Magyarország. Hatalmas távolságok vannak.
Nyáry Luca: Elég húzós volt. Nekem közben érettségizni kellett, meg felvételizni is. Az egyik erdélyi szállodában pedig arcüreggyulladást kaptam. Még a mentőt is ki kellett hívni.
Beleszólhattak abba, hogy a műsorban hova utazzanak?
Nyáry Krisztián: Persze. Jó barátom például Barabási Albert-László hálózatkutató, akivel elmentünk megnézni a szülővárosát, a mára lényegében elnéptelenedett egykori bányászvárost, Balánbányát. Láttuk az általános iskoláját, és találkoztunk a régi osztálytársaival. Meg elmentünk megnézni egy festő barátom, Részegh Botond műtermét, akinek a műveit Amerikában is jegyzik.
Mi az, amiért visszamennének Erdélybe?
Nyáry Luca: Szívesen újranéznék pár várost, de ezúttal a barátaimmal. Szerintem a fiataloknak Erdély elérhető úti cél.
Nyáry Krisztián: Én meg szívesen megnézném a téli Erdélyt is, mivel a mostani nyári utazás volt. Egy ismerősömnek van például kutyaszánja, és mondta, hogy szívesen megmutatná. Biztos, hogy kipróbálnám.
Infó:
Erdély, a székelykapun túl
Spektrum TV
