Tíz megkérdezettből hatan ellenzik a kötelező oltás bevezetését, és csak a magyarok alig több mint harmada támogatna egy ilyen rendelkezést – tárta fel a Policy Solutions vizsgálata. Ebben a kérdésben nem mutatkoznak pártpolitikai törésvonalak: az összes politikai csoportban többségben vannak azok, akik elutasítják a kötelező oltás ötletét. A kormánypártiak 52, az ellenzéki összefogás támogatóinak 59 százaléka tartozik az ellenzők közé. A pártnélküliek körében 80 százalékos az arány, az oltatlanok táborában még ennél is többen utasítanák el a kötelezővé tételt (87 százalék). Szinte azonos a megítélése annak, hogy a munkáltatók megkövetelhessék-e dolgozóik vakcinával való átoltottságát.
A kutatás adatait Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója csütörtökön ismertette egy online rendezvényen. A reprezentatív felmérés a Závecz Research közreműködésével, a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült.
A magyarok nem csak az oltási kötelezettséggel, de az oltást ösztönző lépésekkel szemben is szkeptikusak. Bár Szlovákiában sikeres volt az úgynevezett vakcinalottó, nálunk kétszer annyian elleneznék, mint amennyien támogatnák a bevezetését.
Az idén márciusban végzett hasonló felmérés eredményéhez képest csökkent azok száma, akik a világjárvány utáni időszakban, például influenzaszezon idején is egyetértenének a kötelező maszkhasználat vagy más higiéniai intézkedések elrendelésével. Valószínűleg ez részben annak tulajdonítható – áll a kutatás összefoglalójában –, hogy az emberek belefáradtak a folyamatos „készenléti állapotba”, tudatosan maguk mögött akarják hagyni a járvány élményét, így akár annak a tanulságait is.
A válaszadók közel háromnegyedének (73 százalék) nem okozott problémát a visszatérés a lezárások nélküli életbe, de a megkérdezettek több mint negyedének (27 százalék) ez nem ment könnyen: egy számottevő kisebbséget traumatizált a járvány. Sokan vannak, akik a hosszú elzártság után feszengenek nagyobb társaságban (29 százalék), és azok is, akik úgy érzik, lelki segítségre lenne szükségük (28 százalék).
Fél év alatt megfeleződött azok száma, akik anyagi helyzetük romlásáról számoltak be: arányuk márciusban még 39 százalék volt, szeptemberben már csak 20 százalék. Mutatja azonban a tavaszi nyitás utáni konszolidáció korlátait, hogy csupán a válaszadók 4 százaléka tapasztalt javulást. Annak ellenére is, hogy a válság legsúlyosabb időszaka volt a viszonyítási alap, vagyis lett volna honnan javulni. A válság a budapestieket és a gyermeket nevelő családokat viselte meg legjobban.
A következő egy évben már nagyon kevesen számítanak gazdasági nehézségekre. A válaszadók közel negyede optimista, ennél jóval kevesebben borúlátók, további visszaeséssel már csak a megkérdezettek 6 százaléka kalkulál.
A világviszonylatban is kiugróan magas magyar halálozási adatok sem rontották az Orbán-kormány egészségügyi válságkezelésének megítélését. Az 1-től 5-ig terjedő skálán a magyarok közepesre (3,2 pont) értékelték a kormány intézkedéseit, ami 0,2 pontos javulás márciushoz képest. A magyarok átlagosan a gazdasági válságkezelést is közepesre értékelték (3 pont), a kormány megítélése valamelyeset ebben a tekintetben is javult tavasz óta (0,2 ponttal). A kormánypártiak mindkét kérdésre jó, az ellenzékiek elégséges minősítést adtak.
A válaszadók többsége (55 százaléka) hiányosnak tartotta a kormány munkavédelmi és szociális intézkedéseit. A politikai hovatartozás ebben a kérdésben is jelentősen befolyásolta a kormány értékelését.
Külön kérdésblokk vizsgálta a védőoltásokhoz kapcsolódó attitűdöket. Az oltatlanok leginkább a vakcinák hosszú távú melléhatásaitól félnek, közel harmaduk az oltás hatékonyságában kételkedik. A járványról született konteók, összeesküvés-elméletek elfogadottságának sorrendje nem változott, de mindegyikben többen hittek ősszel, mint tavasszal.
A leginkább elterjedt nézet szerint „a koronavírust szándékosan szabadította Kína a világra, hogy átvegye a világ vezető hatalmának szerepét”. Minden tizedik megkérdezett teljes mértékben elfogadta ezt az elméletet, 28 százalék pedig hajlott rá, hogy higgyen benne.
A második helyen az áll, hogy „a gyógyszercégek fejlesztették ki és engedték szabadjára a koronavírust, hogy utána könnyebben eladhassák a gyógyszereiket és az oltásaikat.” A harmadik legnépszerűbb konteó: „a koronavírus vakcina meddőséget okozhat, az oltás titkolt célja a népességszabályozás”.
Azt, hogy „a koronavírus nem is létezik, csak kitaláció”, a válaszadók 2 százaléka vette biztosra, további 19 százaléka valamivel kevésbé magabiztos vírustagadónak bizonyult. A trend aggasztó. A harmadik hullám kezdete óta 9 százalékponttal nőtt, közel megduplázódott a vírustagadók száma. A legkevésbé elfogadott elméletnek, miszerint „a védőoltással titokban microchipet ültethetnek az emberek testébe”, a 2 százalékot kitevő „meggyőződéses” mellett a megkérdezettek 17 százaléka volt hajlamos hitelt adni.
Az alacsonyabb végzettség felé haladva növekszik a konteók elfogadási szintje. A szorongásnak szintén szignifikáns hatása van: egy súlyosan szorongó egyén, akit a karantén rendkívül megviselt, a 10-es skálán átlagosan 3,2 ponttal fogékonyabb az összeesküvés-elméletekre, mint az, aki zökkenőmentesen átvészelte a szociális távolságtartás időszakát.
Problématérkép: fontosabb témává vált a korrupció
A Policy Solutions ezúttal is felmérte, hogy milyen társadalmi ügyek foglalkoztatják a leginkább a magyarokat. Új elemként a „túl sok a homoszexuális propaganda” kijelentés is bekerült a felsorolásba, vizsgálandó, hogy mekkora hatással volt a problémaérzékelésre a kormány LMBTQ-ellenes kampánya.
A lista első három helyén tavasz óta nincs változás. A megélhetés magas költségeinek problémája 47 százalékos említési aránnyal végzett az élen, ettől csupán egy százalékkal lemaradva az, hogy alacsonyak a fizetések. Az egészségügyi ellátás alacsony színvonala 38 százalékkal került dobogóra.
Fontos változás – állapította meg a kutatás –, hogy a korrupció a márciusi lista hatodik helyéről szeptemberben a negyedik helyre ugrott előre. A túl magas lakásárak problémája szintén előrébb került: a tizedikről a hetedikre.
A Fidesz évekig tartó, intenzív migrációellenes kampányának kifulladását jelzi, hogy a bevándorlást csak a magyarok tizede sorolta az ország fő problémái közé, ami csupán a lista 13. helyére volt elegendő. A szexuális kisebbségeket veszélyként beállító kommunikáció korlátait mutatja, hogy a „homoszexuális propagandát” még a migrációnál is kevesebben említették (8 százalék). Hasonló volt ugyanakkor a környezeti és klímaválság megnevezési aránya is (7 százalék): ez a téma hat helyet csúszott hátra.
A kormánypárti, ellenzéki és pártnélküli válaszadók csoportjában is a megélhetés magas költségei, az alacsony fizetések és az egészségügyi ellátás alacsony színvonala a három leggyakrabban említett probléma. Legfeljebb a sorrendben volt némi eltérés.
Akadnak meghatározó különbségek is a politikai csoportok között. Míg például az ellenzékiek közel fele említette problémaként a korrupciót, a pártnélkülieknek csak az ötöde, a kormánypártiaknak pedig mindössze a tizede. A demokrácia helyzete sokkal jobban aggasztja az ellenzékieket (vagy akár a pártnélkülieket is), mint a kormány támogatóit.
A migrációt ellenben a fideszesek nevezték meg gyakrabban az ország fő gondjai között. A „homoszexuális propaganda” szintén a fideszesek számára volt fontosabb, de a téma 12 százalékos említési aránnyal így is csak 10. helyet ért a kormánypártiak problémalistáján.
