építőipar;Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége;munkaerőhiány;vendégmunkások;

2021-11-27 07:00:00

Hiány van szakmunkásból: már diákként fognák a külföldi munkaerőt az építőiparban

Még nagyobb figyelmet fordítana az unión kívülről érkező vendégmunkások hazai foglalkoztatására az ÉVOSZ. Tovább egyszerűsítenék például az engedélyek kiadását.

Kétségtelenül a koronavírusjárvány munkaerőpiaci nyertesei között van a hazai építőipar, hiszen az ágazatban most 2019-hez képest 25 ezerrel többen, mintegy 370 ezren dolgoznak. Az ágazat a pandémia közepette is folyamatosan tudott működni, így az idei évben az építőipar teljesítménye a 2019. évi kimagasló eredményt is meghaladva eléri majd az 5 ezer milliárd forintot. A járványhelyzet alatt ugyanakkor gyengébben nőtt a hatékonyság, mert zömmel „be sem tanított” munkások érkeztek az építőiparba. A hatékonysági kérdések háttérbe szorultak, sajnálatos módon a foglalkoztatás extenzív, azaz mennyiségi bővítési lehetőségei kerültek előtérbe – fogalmazott Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke, aki a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségével (MGYOSZ) közös kutatásuk és javaslatcsomagjuk apropóján beszélt minderről. Mint mondta: az elmúlt öt évben a vállalkozások rendre a szakmunkás- és mérnökhiányt jelölik meg az építőipari tevékenységet leginkább akadályozó tényezőként.

A létszám növelése ugyanakkor csak részleges megoldást jelenthet, hiszen az élő munkaerőt egyre drágábban lehet megszerezni, és egyre inkább megvannak a korlátai – mutatott rá Koji László. Ezzel együtt szerinte – rövid távon - nagyobb figyelmet kell fordítani az Európai Unión kívüli, harmadik országokból érkező munkavállalók hazai foglalkoztatására. Ezekre a dolgozókra szükség van az építőiparban, ezért tovább kellene egyszerűsíteni például a tartózkodási és munkavállalási engedélyek kiadását. Nem ördögtől valók az olyan kormányközi megállapodások sem, amelyekben a küldő ország is felelősséget vállal, például abban, hogy a hozzánk érkező dolgozóknak megfelelő végzettsége van-e – sorolta Koji László. A magyar építőiparban jelenleg mintegy 40 ezer, harmadik országbeli állampolgár dolgozik, többségében ukránok, szerbek és törökök. Mintegy 80 százalékuknak szakmunkás végzettsége van, és csak 20 százalékuk végez segédmunkát – emelte ki az ÉVOSZ elnöke. Kérdésünkre, hogy e téren milyen mértékű bővülésre, hány vendégmunkásra lenne szükség, Koji László úgy fogalmazott: ha hatékonyabban tudna dolgozni a hazai építőipar, akkor azt mondhatnánk, hogy a 40 ezer vendégmunkással még sokan is vagyunk. Mivel azonban a hatékonyság terén az unió utolsó harmadában áll a magyar építőipar, 2022-ben mintegy 10 ezerrel több vendégmunkásra volna szükség.

A létszámbővítést nemcsak a vendégmunkásokra alapozná az ÉVOSZ, hanem a jelenleg még külföldön dolgozó magyar szakemberekre is. Koji László szerint a 2019-ben elindított hazahívó programjuk sikeresen működik, és ma már többen térnek haza, mint ahányan külföldre mennek dolgozni. Az elkövetkező időszakban az ÉVOSZ elnöke szerint néhány ezer fővel ebből az irányból is bővülhet a magyar építőipar létszáma. Hangsúlyozta: a szakmának arra is nyitottnak kell lennie, ha valaki vállalkozóként szeretne hazatérni.

Komoly gondot jelent ugyanakkor, hogy továbbra is kevesen választják az építőipari szakmunkás képzéseket: évfolyamonként csupán mintegy 6500-7000 diák tanul ilyen középiskolában. Közülük is rengetegen lemorzsolódnak, a végzés évére 4 ezerre csökken a diákok létszáma. Koji László szerint ezért a munkaerőért folytatott versengésében nagyobb figyelmet kell fordítani a pályaválasztás előtt álló családokra. Itt sem állna meg azonban az országhatároknál, hanem azon túl is toborozna már középiskolás korban leendő diákokat. A tapasztalatok azt mutatják ugyanis, hogy ha valaki az adott országban szerzi meg a végzettségét, akkor nagy eséllyel hosszabb távon is ott marad.

A magyar munkaerő eközben más országokhoz képest jóval kevésbé mobil, a magyarok munka reményben sem szívesen költöznek az országhatárokon belül sem, amit tovább tetéznek az elszabadult ingatlanárak és lakásbérleti díjak. Azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány, drágábbak az ingatlanok, magasabbak a bérleti díjak. Koji László szerint ebben a kérdésben kifejezetten az ágazatra vonatkozó ösztönzőket kellene bevezetni, és újra kellene gondolni például a munkásszállókra vonatkozó kedvezményeket.