A szocialista gazdálkodás hajnalán, az 1950-es években, ha valami akadozott a gazdaság gépezetében, csökkent - a ma már használaton kívül helyezett fogalommal jelzett - életszínvonal mértéke, akkor mindezt a "gaz imperialisták" mesterkedéseinek a nyakába varrták. Az egyébként is általános csüggedést, illett valamilyen rózsaszínű jövőkép felvázolásával valamicskét tompítani. Varga Mihály makrogazdasági helyzetértékelésében örömmel láttuk viszont az egykori kommunikációs panelt: minden "rossz" kivülről tör ránk. A különbség mindössze annyi, hogy a "gaz imperializmus" mételye helyett a globális nyavalyák pusztító hatásától szenvedünk. A pénzügyminiszter is érzékelte: korántsem mennek olyan kiválóan a dolgok, mint azt a második negyedév GDP adatai alapján még a nyáron elhitetni szándékozott velünk. Varga Mihály alig öt héttel, a meglepetésekben nem szűköldő esztendő lezárása előtt arra a felfedezésre jutott, hogy külső ok miatt ugrottak meg az árak Magyarországon, " kedvezőtlen alakulásukban a hazai fiskális és bérfolyamatok csak mérsékelten játszanak közre." A megállapítás egy fejlődési folyamat eredménye. Októberben az évesítetten 6,5 százalékos infláció okát a kormányzati körök még azzal magyarázták, hogy minél hamarabb lábal ki egy gazdaság a világjárvány okozta sokkból, annál nagyobb a pénzromlás üteme, ami történik az nem is olyan rossz! A teória pillanatok alatt a hamvába holt, s megtalálták a kiugró áremelkedésért felelős bűnbakot az ergiahordozók drágulásában. Megfeledkezvén, az Európa-bajnok áfáról, ami aligha mondható külső oknak.
A növekedést tűzön-vízen keresztül támogató költségvetési politika ugyancsak nehezen mutathat fel tartós sikereket, ezért vissza kellett venni a nyáron vizionált GDP-számokból. Az elmúlt esztendőkben a hatósági árak növekedésének ütemét lefékezte a kormány, de a jövedelmek növekedése a fogyasztói keresletet élénkítette, sőt az alapvető élelmiszerek árának elszállása mellett a tartós fogyasztási cikkek ára is emelkedő pályára állt. Ugyanakkor Varga Mihály mereven tagadja, hogy a nagyobb mértékű bérkiáramlás, és az egyszeri - a szükségesnél kisebb - nyugdíjkorrekció keresletélénkítő hatását hamar felemésztette, illetve felemészti az általánossá vált drágulás. A miniszter érve: Luxemburgot nem számítva, a magyar gazdaság szembesült a legnagyobb mértékű importár-emelkedéssel, amely megjelenhet az árakban is. Viszont kénytelen volt elismerni, Magyarországon az importárak emelkedéséhez az árfolyamnak a tagállami összevetésben legnagyobbnak számító leértékelődése is hozzájárult. Ez pedig már a pénzügyi kormányzattal kutya-macska barátságban lévő jegybank sara. Késlekedve, s a szükségesnél mindeddig kisebb mértékben emelték az alapkamatot, aminek szomorú bizonyítéka, hogy minden próbálkozásuk ellenére a forint árfolyama az euróhoz képest a rekordmélységbe zuhant. S, ha korrigál is a hazai deviza, ez addig aligha lesz tartós, amíg a jegybank nem lesz ura a monetáris folyamatok alakításának.