Advent van, a várakozás időszakát éljük – és ez nem csak a karácsony előtti készülődésre igaz. A magyar emberek többsége érzi, hogy ami eddig volt, az nem folytatódhat tovább. Óriási változások előtt áll az egész ország – ezt tudjuk mindannyian –, de hogy mik lesznek ezek, arról még csak kevesen mernek beszélni. Az MSZP társelnökeként úgy gondolom, itt az ideje, hogy fényt vigyünk a remények és találgatások várakozó időszakába. Mert közös jövőnkből csak úgy lehet a demokrácia ünnepe, ha mindenki számára világossá tesszük, hogy hol tartunk most, és hová akarunk eljutni.
A rendszerváltás utáni magyar történelem egyik legfájóbb karácsonyát hozza össze nekünk idén a Fidesz. A félresikerült járványkezelés, a kapkodva, átgondolatlanul eldöntött, vagy épp elmulasztott kormányzati intézkedések drámai következménye, hogy több mint 33 ezer honfitársunkat elveszítettük. És ez nem csupán egy szám: szülőket, nagyszülőket és gyerekeket gyászolunk, akiknek Szenteste majd nem az ünnep, hanem az emlékezés gyertyái égnek. A csonka családok fájdalmát pedig még az is fokozza, hogy mindezt egyedül kell feldolgozniuk, mivel a felelősségét hárító hatalom részvét és együttérzés nélkül lép át az elveszített életeken, s gőgös elbizakodottságában úgy tesz, mintha ez a nemzeti tragédia meg sem történt volna.
Arról a kormányról beszélünk, amelynek országos tiszti főorvosa másfél éve még azt mondta, hogy a maszk viselése káros, a kancelláriaminiszter pedig kijelentette, hogy a 65 év alattiak nyugodtan összevissza fertőzhetik egymást. Már önmagában ez is mindent elárul a Fidesz „járványkezeléséről”, pedig az igazi bűnöket még csak ezután követték el: a miniszterelnök a teljes felhatalmazást nem az emberek megmentésére használta, hanem arra, hogy hatalmának bebetonozása érdekében megváltoztassa a választási szabályokat, és minél több vagyont kilapátoljon a közös kasszából. Miközben az egész ország a túlélésért küzdött, a válság alatt az Orbán-klán nagy lelki nyugalommal építette tovább korrupt önkényuralmi rendszerét, az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat pedig kivéreztették. Lopásból és bosszúállásból jeles, életmentésből elégtelen – ez a Fidesz eddigi „teljesítménye”. Egyszerűen cserbenhagyták a nemzetet.
Ez az elhibázott járvány- és válságkezelés azzal a következménnyel járt, hogy a Fidesz szinte berobbantotta a szegénységet Magyarországon. Orbánék már a pandémia előtt sem vitték túlzásba a szociális érzékenységet, de a válság első évében már szinte páros lábbal rugdosták az árokba a rászorulókat. Ma GDP arányosan 6%-kal kevesebb jut szociális kiadásokra, mint tíz évvel korábban, és az egy főre jutó szociális kiadások euróban számolva nem érik el azt az összeget, amit a 2008-as válság évében.
A járvány alatt kisvállalkozások tömegei mentek tönkre. Tízezrek veszítették el az állásukat, hogy aztán az álláskeresési támogatás folyósításának három hónapja után szinte semmilyen ellátást ne kapjanak. Miközben a környező országokban mindenhol a segítségnyújtás különböző formáit keresték, az Orbán-kormány tétlenül nézte, ahogy százezrek küzdenek a túlélésért mindenfajta érdemi támogatás nélkül. Ez pedig drámai módon felgyorsította egyes társadalmi csoportok lecsúszását.
Most ott tartunk, hogy a TÁRKI egyik, még a nyáron megjelent kutatása szerint a magyarok háromnegyede(!!!) az uniós szegénységi küszöb alatt él. A KSH adatai szerint tavaly 1 millió 752 ezer embert, a lakosság 18,2 százalékát érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, ami döbbenetesen nagy arány. A Fidesz nem csupán hagyta szétcsúszni a társadalmat tehetősekre és szegényekre, hanem egyenesen erre építette a politikáját: annak adják a legtöbb támogatást, akinek eleve is van már mit a tejbe aprítania, miközben a leginkább rászorulókat eleve elzárják az anyagi felzárkózás lehetőségétől. A szegénység mélységét jelző mutató több mint kétszeresére nőtt 2016 és 2020 között; az egyszülős családok szegénységi aránya 21,6%-ról 28,2%-ra nőtt két év alatt. A legtöbben a nyugdíjasok között nélkülöznek, szegénységi arányuk 2010-hez képest több mint háromszorosára – 4,6%-ról 14,4%-ra emelkedett, miközben a szegénységük mélységét jelző mutató közel négyszeresére ugrott. Mindez annak is a következménye, hogy az ő járandóságuk csak az átlagos inflációt követi, a fizetések emelkedését nem, így a nyugdíjak egyre jobban leszakadnak a bérektől. Pedig a boltokban a nyugdíjasoknak ugyanazt az árat kell kifizetniük, mint a fizetésből élőknek!
Az előttünk álló időszak még dermesztőbb lesz, méghozzá szó szerint. Itt a tél, jönnek a csikorgó fagyok, amikor fűteni kellene – de sokak számára már ez is szinte megoldhatatlan kihívást jelent. A lakások jelentős része rosszul szigetelt, a felfűtésükre nincs pénz, az állam pedig cserbenhagyja a didergőket. Az elmúlt télen, tavaly október és idén február között 121 ember fagyott halálra Magyarországon a Magyar Szociális Fórum adatai szerint. Idén még el sem kezdődött a tél, de október eleje és november közepe között már 25-en haltak meg a hideg miatt. Az áldozatok többsége fűtetlen helyiségben, a saját lakásában hűlt ki. A Fidesz-kormány pedig nem hogy nem segít, de még csak tudomást sem vesz ezekről a tragédiákról.
Kérdezhetik most sokan: egy ilyen helyzetben mi lehet a kiút, mi lehet a megoldás? Miben bízhatnak a cserbenhagyott milliók? Nos, nem állítom, hogy a zsebünkben lenne a bölcsek köve, de nekünk MSZP-seknek vannak olyan konkrét javaslataink, amik viszonylag gyors segítséget jelenthetnek. Ilyen például egy igazságosabb, sávos rendszerű rezsiszámítási rendszer. Mi azt mondjuk, nem azokat kell támogatni, akiknek nagy a rezsijük, mert például szaunát vagy saját úszómedencét fűtenek, hanem annak kell több kedvezményt kapnia, aki kevesebbet fogyaszt! Ha kormányra kerülünk, ezt a javaslatunkat a koalíciós kabinet asztalára fogjuk tenni – mint ahogy azt is, hogy törvényben tiltanánk meg, hogy a magyar háztartásokban a fűtési szezonban kikapcsolják az alapvető közműveket, elsősorban a gázszolgáltatást. Azt tervezzük, hogy a létfenntartáshoz minimálisan szükséges alapvető közszolgáltatásokhoz mindenki megfizethető áron hozzáférhessen: senki ne fagyjon meg a saját fűtetlen otthonában azért, mert nem tudja kifizetni a gáz- vagy a villanydíjat, senki ne kerüljön emberhez méltatlan helyzetbe azért, mert nem tudja kifizetni a vízdíjat. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy minden víz-, villamosenergia-és gázszolgáltatásból kikapcsolt lakást kapcsoljanak ingyen vissza a szolgáltatók, és előre fizetős (kártyás) mérőt adjanak az energiafogyasztásuk mérésére. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a lakás fűtésére, villamos energia ellátására kapott támogatást csak erre a célra használják fel.
Emellett az MSZP széles körű energiahatékonysági, lakásfelújítási támogatási programot is javasol indítani, melynek részeként támogatni akarjuk az épületek szigetelését, a szénnel, fával és gyakran szeméttel fűtött kályhák lecserélését. Ez a program ösztönözné a megújuló energiaforrások lakossági felhasználását még a legszegényebb háztartások számára is.
A nyugdíjak terén is viszonylag könnyen igazságot lehet tenni. Az MSZP azt akarja, hogy aki ledolgozott egy életet, az később ne nélkülözzön. Ezért az MSZP nem csak az infláció növekedését akarja odaadni a nyugdíjasoknak, hanem a fizetések növekedését is beleszámítaná a nyugdíjemelésbe – ez az úgynevezett svájci indexálás. Ezzel mindenki jobban járna. Ezen túl az MSZP a 13 éve nem emelt 28 500 forintos nyugdíjminimumot is legalább 70 ezer forintra akarja emelni, és sokkal igazságosabban folytatná a 13. havi nyugdíj visszaépítését. Mivel mindenki a saját nyugdíjának arányában kapja meg a plusz ellátást, most azoknak adják a legkevesebbet, akiknek a legkisebb a nyugdíjuk. Az MSZP szerint úgy lehet megszüntetni ezt az igazságtalanságot, hogy a 13. havi nyugdíj kifizetése minden nyugdíjas számára azonos összegben történjen. Ezzel ugyanis azok járnának a legjobban, akik a legkevesebb nyugdíjat kapják. Ez lehet az első lépés a nyugdíjak közti különbségek csökkentésére.
Látható, hogy még a mostani, reménytelennek tűnő helyzetben is vannak konkrét és sikerrel kecsegtető megoldások. Gondoskodó államra van szükség, mert esélyt kell teremtenünk mindenkinek a nyugodt életre és biztos megélhetésre.
Persze, sokszor megkapom a kérdést: mennyi lesz ezekből a valóság. A válasz egyszerű: ahányan jövő tavasszal erre szavaznak. A felhatalmazást, a cselekvéshez az erőt ugyanis a most még cserbenhagyott emberek bizalma adja. Mi készen állunk.