A járvány (döghalál)
Az Apokalipszis negyedik lovasa, a „döghalál” a koronavírus képében a világ valamennyi országában megjelent fakó lován és megváltoztatta az emberek és a kormányok mindennapjait. Hazánkban a kormány mintha a járvány negyedik hullámának terjedését akarta volna gyorsítani, ezért nyáron és ősszel tömegdemonstrációkat rendezett (focimeccsek, eucharisztikus kongresszus, vadászati világkiállítás, október 23-i békemenet), illetve a minden országban szokásos védekezés (zárt térben kötelező maszkviselés, távolságtartás és nagy volumenű oltóakciók) helyett lagymatag propagandát folytatott, miközben a gazdasági tevékenység változatlan ütemű fenntartását hirdeti.
A tél már nem az Orbán démoni agyszüleményeivel (Sorossal, a mindenütt jelenlévő Gyurcsánnyal) való küzdelmet ígéri, hanem a valóságos szörnyűségek ideje jön el. Ezeket az Apokalipszis lovasainak nevezem, és közülük – előző írásaimban - megismerkedtünk az inflációval, az energiapiac felborulásával, az Unióval folytatott háborúval. Most a Covidról és az Orbán újraválasztását szolgáló járványkezelés miatt az egészségügyi rendszer széteséséről lesz szó.
Annak ellenére, hogy a fejlett országok soha nem tapasztalt összefogásával rekordidő alatt megszületett a koronavírus elleni oltóanyag, még mindig nem tudunk eleget a vírusról, a járvány kialakulásáról, a terjedés módjáról, a betegség lefolyásáról, még inkább a következményekről. A járvány olyan sebességgel terjedt és olyan gyorsan szedte áldozatait, hogy egymásra torlódtak a megismerési-kutatási-elemzési és a tovaterjedést akadályozó elfojtó-védekezési-gyógyítási teendők. Az első megfigyelések alapján - a legyengült immunrendszerű (idősebb, krónikus betegségekben szenvedő) egyének életben maradási esélyei kisebbek - megszületett a veszélyeztetettek izolációja, majd a vírus terjedésének lassítása érdekében szinte valamennyi érintkezés elfojtása (teljes, ill. részleges kijárási tilalom).
De nem sikerült értelmesen megmagyarázni, hogy a megelőző intézkedések (maszkviselés, gyakori fertőtlenítő kézmosás, távolságtartás) csak lassítják a járvány terjedését, ám nem akadályozzák meg azt, és hogy a legfontosabb céljuk, hogy megpróbálják a rendelkezésre álló ápolási kapacitáshoz (kínálat) igazítani a kórházi kezelésre is szoruló, súlyos állapotba került fertőzöttek számát (kereslet). A vakcinák megszületése után a (téves) várakozás az volt, hogy az oltás felválthatja a megelőzést, az átoltottság éppúgy elvezet az ún. nyájimmunitáshoz (a teljes közösség vírussal szembeni ellenállóképessége), mintha mindenki megfertőződött volna.
A szabad, demokratikus országokban kezdettől fogva nagyarányú a tesztelés és a fertőzés nyomon követésére irányuló kontaktkutatás, továbbá az információk teljesen nyilvánosak. Az önkényuralmi rendszerekben – amilyen hazánk – ezzel szemben esetleges a tesztelés, nincs kontaktkutatás, és az adatokat előzetesen és utólagosan szűrik, az oltások hatásosságára vonatkozóan (beleértve a kórházban ápoltak oltottsági állapotát is) semmilyen információ nem áll a tudósok és még kevésbé a közvélemény rendelkezésére.
Nemcsak azért tudunk Magyarországon keveset, mert ez a világhelyzet, hanem azért is, mert Orbán azt akarja, hogy kiszolgáltatottságunk fennmaradjon. Nem tudunk eleget, így hazánk nem tud jól védekezni a járvánnyal szemben - de azért sem, mert nem vesznek emberszámba. Ennek egyik cáfolhatatlan példája a kormány által létrehozott operatív törzs tájékoztatója, amelyen Müller Cecília játszhatta a primadonnát, és csak a kiválasztottak kérdezhettek; vagy a Covid kormányhonlap, amely az ostoba kormánypropagandát harsogta ahelyett, hogy objektíven szerkesztett, jól áttekinthető táblázatokkal, grafikonokkal mutatta volna be a helyzet alakulását és gyűjtötte volna csokorba az alkalmazott intézkedéseket - ahogyan azt a németek, szlovákok, osztrákok, hollandok tették.
A másik, hogy Orbán az oltásszámot tűzte ki tervcélként, mintha nem az egészséges emberekben, hanem a kinyitott sörteraszokban kellene mérni a járvány leküzdését. Innen adódik, hogy a tesztelt vakcinák helyett – részben nyerészkedési célból – kevéssé kipróbált és egyes korosztályoknál (ld. 60 felettiek) kevésbé hatékony kínai vakcinák beadására kötelezték a háziorvosokat, csak hogy Orbán tervmutatóját, a szabadon sörözni-t elérjék. Ebből fakad, hogy a negyedik járványhullám már eddig gyorsabb fertőződést, súlyosabb eseteket és sokkal több halálozást eredményezett nálunk, mint az USA-ban és Nyugat-Európában.
Orbán számára az „emberanyagban” számolt veszteség kevésbé számít, mint a GDP elvesztett százalékai. Emiatt Orbán és kormánya az emberiesség elleni cselekményeivel egyetlen célt követ: hogy a gazdaság – a kényszerű bezárások és kijárási tilalmak ellenére - minél kisebb visszaesést szenvedjen el. Cinikusabban: hogy a súlyos krónikus betegek és az idősek ápolásának pénzügyi terheitől megszabadítsa az egészségügyi kasszát. Azért sem vállalt felelősséget, hogy mindenki kapja meg mind a két oltást, sőt az idővel mérséklődő védettség miatt a harmadikat is - a népszerűtlenséget a munkáltatókra hárította.
A koronavírus járvány kitörése óta a védekezés szinte mindenütt a (lukacsos) „svájci sajtszeletek” szerinti: az egymás mögötti minden szelet sajt fokozza az előző és az utána következő védekezésre gyakorolt hatásosságát; az egyes (sajtszeletek) valószínűségek összeadódnak, és az egészségügyi rendszer kapacitásaihoz igazodóan képesek lassítani a terjedést, míg az oltás elfojtja a járványt. A maszkviselés (70-80 százalék valószínűséggel) akadályozza, hogy viselője – ha nem tudná, hogy beteg - mást megfertőzzön, illetve mások által (40-50 százalék) megfertőződjék. Néhányan (tudósok is) legyintenek arra, hogy a zárt térben a kötelező maszkviselést írta elő a polgáraiért felelősséget érző kormány Ausztriától Spanyolországig, Hollandiától Szlovákiáig, mert Orbán, Merkely és sok más társuk egyedül az oltásban hisz.
Az egyszerű emberekkel azonban nehéz megértetni, hogy az oltás nem mindig és nem mindenkinél akadályozza meg a fertőzést (akárcsak a gyermekeknek beadottak), csak a fertőzés következményei lesznek enyhébbek, a kórházi kapacitásra gyakorolt nyomás kisebb, az élet folytatható. Ráadásul egyre többet tudunk arról, hogy fenn kell tartani az ellenállóképességet, azaz ismétlő oltásokra van szükség. De Orbán nem hangsúlyozta ennek a jelentőségét, a falusi gettókba zárt szegényekhez – akiknek nincs számítógépük, nem tudnak regisztrálni, nem is értik a járványt – nem juttatta el oltóbuszokkal a vakcinát, nem alkalmazott egyszerű ösztönzést (pl. minden beoltott kap egy tál levest), így nem kell meglepődni azon, hogy a negyedik hullám ott is fellobbant, ahol nagy a mélyszegény népesség aránya (Szolnok, Csongrád, Békés).
Ahogyan napról napra romlanak a „számok”, egyre többen fertőződnek meg, egyre többen kerülnek kórházba, mind többen szorulnak intenzív kezelésre, a kormányon eluralkodik a pánik, amit kapkodással, ukázokkal álcáz, katonásdit játszva szétveri az egészségügyi rendszert. Egyre élesebb a különbség a járvány aggasztó hírei és a kormány hatalommegtartásra koncentráló erőfeszítései, ígéretözöne között. Ha kevesebb lett volna a nagyrendezvény, de a nyilvános helyekre történő belépéshez megkövetelték volna az oltottságot/védettséget, a falusi lakosság felkészültségéhez, műveltségéhez igazították volna az oltás megszervezését, akkor…
Hazaküldenek kezelésre szoruló betegeket, elhalasztanak műtéteket és fontos kezeléseket, vidékről „vezényelnek” át halálosan fáradt orvosokat, nővéreket, asszisztenseket, lehetetlen elszállásolás, a pihenési lehetőségek teljes hiánya mellett. Nővérek, ápolók híján a kórházba kerültek reményei kicsik, az ő pénzüket elnyelték a stadionok. Folytatódott, ami az Orbán rendszer lényege, a lopás és a hazudozás, csak hogy hűbéresei birtokán (szállodáiban, éttermeiben, sörözőiben) költhessék a pénzt a járvány későbbi áldozatai.
Az Apokalipszis negyedik lovasa ugyanazt a kérdést teszi fel, mint a többi: mi kell, hogy megelégeljétek?