Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) olyat tett, amire a NER uralmának időszakában eddig még alig-alig volt példa. A szervezet felvállalta a demokrácia pénzügyi garantőrének szerepét.
A legfrissebb jelentésükben arról számolnak be, hogy miképpen gazdálkodnak az adófizetők pénzéből működtetett költségvetési szervek a rájuk bízott közvagyonnal. A válaszuk sajnos lesújtó, egy szóval: pocsékul. A számvevők megállapították, hogy az általuk vizsgált 127 szervezet közül 122 nem alakított ki olyan rendszert, amelynek révén ellenőrizni lehetett volna, mi lett a náluk lévő nemzeti vagyon sorsa. Arról nem is szólva, hogy többségüknek tiszta képe sem volt arról, a vagyongazdálkodása eredményesen működik-e vagy sem.
Ilyen körülmények között illúzió lett volna azt vizsgálni, hogy a közpénzügyek a nyilvánosság számára milyen mértékben átláthatóak, vagy hogy a szervezetek megfelelően védik-e a közvagyont a korrupció ellen. Az ÁSZ azonban nagy jóindulattal, mintegy biztatásként - az öt fokozatú skálán - 3,1-es osztályzatot adott a megvizsgált költségvetési szerveknek, mivel többségük letette a nagyesküt, hogy hamarosan a javulás útjára lép. A bátrabbja - de az sincs kizárva, hogy a korruptabbja - azonban azt is megengedte magának, hogy nem is válaszolt a számvevők észrevételeire. Közöttük lehetnek azok, akiknek a pandémia okozta sokkra hivatkozva a költségvetés bőkezűen osztogatott beruházási pénzeket - ráadásul biztosak lehetünk abban, hogy a jövő évi országgyűlési választásokig ez így is marad.
Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke - márpedig az ő szavainak van súlya - mindennek a pénzügyi hátteréről értekezvén egy minapi cikkében kifejtette: "a magunk dolgaiban ma nem juthatnánk messzire, ha az államháztartás stabilitása, mozgósítható tartalékainak ereje, a tíz évnyi sikeres honi pénzügypolitika teremtette »ütésállóság« őrzése és erősítése nem lenne napjaink valósága." A felelőtlen pénzszórás viszont - az elnök szavaira rácáfolva - súlyos sebet ütött az államháztartáson, hiszen egyetlen esztendő kilencedik és tizedik hónapjában sem volt még akkora a deficit, mint 2021-ben. A "mozgósítható tartalék" is eléggé eufemisztikusan hangzik, hiszen annak a fedezete nem volt más, mint a nemzetközi pénzpiacokon felvett gigahitel.
Kovács Árpád ezért - miután észrevehette, hogy túllőtt a célon - kijózanodott, jelezve: "számomra aggodalomra ad okot, hogy a honi fiskális politika költségvetési forrásokból és hitelekből - inflációs hatásokat is vállalva – továbbra is erőteljesen bővíti a gazdaság finanszírozását, a monetáris politika pedig azt szűkíteni igyekszik. A »gáz és a fék« egyidejű használata a rally versenyek kanyartechnikájára emlékeztet, gyorsabb a kocsi, de nagyobb a kisodródás kockázata. (..) szurkolunk, hogy sikerüljön a kanyarban előzni…."
Eszerint az elnök olyasminek a megvalósulásában bizakodik, amit ő maga is kockázatosnak tart. Okfejtésével lehetetlen leckét próbál megoldani, egyaránt dörgölőzne a Pénzügyminisztériumhoz és a Magyar Nemzeti Bankhoz is. Mindnyájunk kárára teszi.