Még mielőtt a lényegre térnék, meg kell állapítanom, hogy Isten malmai lassan őrölnek!
Budapesten is, Lausanne-ban is...
A vívóvilágban (értsd: a világvívásban) ugyanis a múlt szombaton tartottak tisztújítást, ehhez képest mind a nemzetközi, mind a honi szövetség hivatalos honlapján állni látszék az idő, mintha kőbe lenne vésve a múlt, semmi nem változott: ugyanazokat a neveket lehet olvasni, ugyanazok az arcok néznek vissza ránk a fotókról, mint a múlt héten.
Pedig a változás, a magyar szempontból teljes lelki nyugalommal katasztrofálisnak minősíthető változás, felér egy cunamival!
Ha lenne a földkerekségen olyan speciális biztosító, amelyik az olyan károkért fizet, amilyen a magyar vívósportot érte, most óriási bajban lenne, s még a pusztítás felmérése is komoly gondot okozna...
Mondok egy konkrét példát: évek óta – szinkronban a közismerten nagyon nagyra törő sportpolitikánkkal – komolyan szó van arról, hogy a dollármilliárdos elnökkel az élén a FIE (Nemzetközi Vívó Szövetség) Budapesten realizálná régi tervét egy nemzetközi vívóakadémia tető alá hozásával. Jönne hozzánk minden: pénz, paripa, fegyver...
Ebből – nem nehéz kikövetkeztetni az eddigi sportági csúcsdiplomata, Szabó Bence ellehetetlenítése után – semmi sem lesz!
Úgy nagy általánosságban kockázat nélkül megállapítható, hogy a jelek szerint nem kell a pást világának a magyar vívás, szépen magunkra maradtunk egy olyan sportágban, amelyikben – ezerszámra idézhetnénk fel pró és kontra szubjektív ítéleteket kritikus helyzetben a zsűrik részéről! – a személyes nexusoknak egy-egy sok mindent eldöntő együttes találat megítélésénél hatalmas jelentősége lehet.
Szombat óta köztudott, hogy a lausanne-i kongresszuson óriásit égtünk: a 11 jelöltünk közül mindössze 2-nek volt sikeres a megméretése. A személyeskedésnek még a látszatát is kerülném, de az utóbbiak egyike, hát... Dr. Kamuti Jenő, mint „ezer” éve mindig, most is bekerült az orvosi bizottságba. Sovány vigasz, ráadásul vele kapcsolatban pluszként szomorú a tény: alaposan megkopott a hajdan megkerülhetetlen befolyása a pástvilág történéseire! Vélem, hogy annyi energiája maradt csupán, hogy legalább a saját szerény renoméját megőrizze.
Ne legyen igazam, de az, ami történt a FIE-választáson, annak következményeit a jövőben érzékelni fogjuk a különféle versenyeken is. Jó-jó, van egy Istenadta tehetségű Szilágyi Áronunk, akin – fogadni mernék – nem fog majd a küzdőtér melletti „átok”, de... Úgy egyébként történhetnek számunkra kínos-kellemetlen dolgok!
Hogy ne így legyen, ahhoz a sportágnak fel kellene ébrednie, mert ez így nem mehet tovább, a hozzá nem értő sarlatánok, kiskaliberű politikai ejtőernyősök kora lejárt.
Most és mindörökké!