Egy műtétre váró férfi Covid-gyorstesztje pozitív lett. Nem köhögött, szaglását és ízérzékelését sem veszítette el. Mint kiderült, családjában mindenki elkapta a vírust. Enyhék voltak a rokonok tünetei is. A kórház orvosa, Angelique Coetzee aznap még több hasonló pácienst látott, és úgy találta, hogy az esetekre nem illik a delta variáns leírása. Minthogy tagja annak a tanácsadó testületnek, amely a kormány járványügyi döntéseit készíti elő a Dél-afrikai Köztársaságban, komolyan vették a figyelmeztetését. Sietve megkezdték a laboratóriumi vizsgálatokat, és azonosították a B.1.1.529 jelű variánst, amely azóta – elődeihez hasonlóan – a görög ábécéből kapott nevet.
Mondd meg az igazat…
A dél-afrikai hatóságok tették a dolgukat. Nem úgy, ahogy a kínaiak a járvány kezdetén: nem titkolóztak, nem beszéltek mellé, nem hazudtak, nem tartottak vissza információkat. November 24-én megosztották felfedezésüket a külfölddel. Válaszul napokon belül beutazási tilalmat rendeltek Afrika déli feléből a fejlett világ számos régiójában (Európai Unió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Japán). Természetesen a zárlat szükséges óvintézkedés – még akkor is az, ha a variáns tanulmányozása után esetleg az derülne ki, hogy az elővigyázatosság ezúttal túlzott volt.
Ugyanakkor meg lehet érteni a dél-afrikai kormányzat csalódottságát is. Cyril Ramaphosa elnök úgy nyilatkozott, országát bűnbaknak kiáltották ki Nyugaton, és megbüntették a korrektségéért. A lezárás súlyos csapás a gazdaságra, lenullázza az idegenforgalmat, méghozzá a legrosszabbkor: a turistaszezon kezdetén. „Az utazási tilalom egyetlen hatása az lesz, hogy károkat okoz az érintett nemzetgazdaságoknak, aláássa képességüket arra, hogy reagáljanak a pandémiára és hogy magukhoz térjenek”, fogalmazott az államfő.
Elemzők figyelmeztetnek, a szituáció súlyos következményekkel fenyeget. Ha a gazdag országok most magára hagyják a bajba jutott Dél-Afrikát, veszteségeit egyfajta „kollaterális kárként” fogják fel, akkor legközelebb aligha számíthatnak ilyen gyors és őszinte együttműködésre. Ez rossz üzenetet küldene minden szegény országnak: vészhelyzetben könnyebben megússzák, ha kínai módra tagadják, szépítgetik a kellemetlen valóságot – ez viszont a globális védekezés szempontjából lenne katasztrofális.
Eközben az omikron, korlátozás ide vagy oda, mégiscsak megérkezett Európába, majd Amerikába is. Az izoláció rövid távú megoldás, és mint látjuk, nem képes csodákra. „Szigorítani a korlátozásokat Nyugaton, válaszul az omikronra, klasszikusan az az eset, mint bezárni az istállót, miután a ló megszökött. Hiszen a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank hónapok óta figyelmezteti a fejlett országokat, hogy a pandémia lezárásához a szegény embereket éppúgy be kell oltani, mint a gazdagokat”, fogalmaz a brit Guardian szerkesztője. Larry Elliot szerint elhúzódva még durvább károkat okozhat a pandémia, és az ipari országok csakis magukat hibáztathatják rövidlátásukért.
Bátorság dolga
A vakcinát megosztani a szerencsétlenebb sorsú népekkel nem csupán erkölcsi parancs: önérdekünk is ezt diktálja. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) főigazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus már az omikron felbukkanása előtt két tényezőt nevezett meg, amely súlyosan hátráltatja a védekezést, így elnyújtja a járványt. Az egyik az, hogy az emberek világszerte belefáradtak a korlátozásokba, egyre inkább fütyülnek az előírásokra, nem vigyáznak eléggé.
A másik, ahogy az etióp szakember nevezi: a vakcinanacionalizmus; egyes országok nagy készleteket halmoznak fel az oltóanyagból mások kárára.
„A pandémia akkor ér véget, amikor a világ úgy határoz. A döntés a mi kezünkben van. Már nem technológiai vagy tudományos kérdés, hanem politikai szándék és bátorság dolga”, mondta a főigazgató Párizsban. A vakcinák nemzetközi elosztására tavaly áprilisban hozták létre a Covax-programot, amelyben a WHO partnere, egyéb szervezetekkel együtt, Bill és Melinda Gates alapítványa. A csikorogva induló program a nyár vége felé felpörgött, ám az afrikai átoltottság így is igen csekély. Az 1200 millió lakosú földrészen csupán minden tizedik ember kapott legalább egy oltást, a kétszer oltottak aránya alig hat százalék.
A WHO el szeretné érni, hogy az oltóanyagokat fejlesztő gyógyszeripari óriáscégek lemondjanak szabadalmi jogaikról, vagy fosszák meg őket a patenttől, mert úgy sok más ország – például éppen a Dél-afrikai Köztársaság is – gyárthatna saját vakcinát. Ezt az Egyesült Államok támogatná, ám az EU, Nagy-Britannia és a gyógyszergyári nagyhatalom Svájc ellenzi. A gyakori ellenérv szerint egy ilyen lépés után a hatalmas kutatói kapacitással és fejlett technológiával rendelkező ágazat nem fog hatalmas pénzeket befektetni a fejlesztésbe, márpedig globális vészhelyzetben a multik közreműködése nélkülözhetetlen.
Kátyúk és babonák
Afrikában is emberi, politikai tényezők bonyolítják a helyzetet. Ramaphosa elnök populista húrokat pengetett, amikor a nyugati államokat hibáztatta, hiszen beutazási tilalmat rendelt el a kontinens déli feléből számos afrikai ország is (köztük Marokkó, Egyiptom, Ruanda, Angola és Szudán). Közben egyelőre vonakodik népszerűtlen járványügyi szigorításoktól. Lapzártánkkor a lockdown light, legalacsonyabb fokú készültség van érvényben, kötelező maszkviseléssel és éjfél után négyórányi kijárási tilalommal. Ugyanakkor változatlanul tartanak sokezres tömegrendezvényeket; egyelőre nem mondták le a durbani koncertet sem, amely tavaly ilyenkor „szuperterjesztő” eseménynek bizonyult – ám az idén már csak oltottak mehetnek.
A rapszodikusan érkező vakcinák elosztása is sokszor gondot okoz Fekete-Afrika országaiban, a közigazgatáson kifog tömeges oltás logisztikai feladata. Nagyok a távolságok, rosszak az utak, kevés a szakképzett egészségügyi személyzet, egyszerűen képtelenek elég gyorsan oltani. Malawiban és Dél-Szudánban például egész szállítmányokat kellett megsemmisíteni, mert lejárt a szavatossági idő – írja a BBC. Külön probléma a szérumok hűtése a forró éghajlaton, pláne, ahol áram sincs. Ebből a szempontból előny Sierra Leonénak, hogy a 2014-es ebolajárvány miatt speciális hűtőszekrényeket szereztek be.
Végül, de nem utolsósorban, bajt okoznak a vírustagadók és oltásszkeptikusok. Becslések szerint arányuk 20 százalék körül lehet Afrikában, bár a kép országonként igencsak eltérő. Joe Phaahla dél-afrikai egészségügyi miniszter azt mondja, hamis híreket terjesztve szítják a vakcináktól való félelmet.
A Johannesburgi Egyetem felmérése szerint az oltást nagyobb arányban utasítják el a fehérek, mint a feketék – ám az átoltottság mégis a fehérek körében magasabb, mert ők jobb életkörülményeik miatt könnyebben hozzáférnek a vakcinához – ha akarnak. A pandémia szövetségesei, az emberi butaság és az önzés, félelmetes ellenségek mindenhol, Afrikában és Európában egyaránt.
