Advent van, a várakozás időszakát éljük – és ez nem csak a karácsony előtti készülődésre igaz. A magyar emberek többsége érzi, hogy ami eddig volt, az nem folytatódhat tovább. Óriási változások előtt áll az egész ország – ezt tudjuk mindannyian –, de hogy mik lesznek ezek, arról még csak kevesen mernek beszélni. Az MSZP társelnökeként úgy gondolom, itt az ideje, hogy fényt vigyünk a remények és találgatások várakozó időszakába. Mert közös jövőnkből csak úgy lehet a demokrácia ünnepe, ha mindenki számára világossá tesszük, hogy hol tartunk most, és hová akarunk eljutni.
Holnap sok ablakba kerülnek ki a kis cipők és csizmák. Ugyanakkor rengeteg családban már annak is örülnek, ha a gyereknek találnak olyan lábbelit, ami télen megvédi őt a hidegtől. Tudom, hogy a gyermekszegénység az a téma, amiről sokan még beszélni sem szeretnek – Novák Katalin családügyi (!) miniszter például már az említésétől is kiborul –, mégsem tehetünk úgy, mintha a jelenség nem is létezne. Egyrészt azért, mert érző emberként nem fordíthatjuk el a fejünket, ha kiskorúak nélkülözéséről, szenvedéséről van szó (ehhez még baloldalinak sem kell lenni), másrészt mert ezek a gyerekek hamar felnőnek, és majd akkor szembesítik a magyar társadalmat azzal, hogy a félrenézés, az önbecsapás csak ideig-óráig működik, a szőnyeg alá söpört problémák ugyanis az idő múlásával hatványozottan jelentkeznek.
Mondjuk ki: a Fidesz-kormány az út szélén hagyta a fiatalokat. Nem véletlen, hogy egyre több pályakezdő nem itthon keresi a kitörés lehetőségét. A Závecz Research 2021 évi kutatása szerint minden ötödik (!) magyar fiatal azt tervezi, hogy külföldre költözik. Ez pedig igazi nemzeti tragédia, hiszen 2010 óta mintegy százezer magyar gyermek született külföldön, és a jellemzően fiatal, jólképzett kivándorlók tömegeivel együtt Magyarország a jövőjének, a felemelkedés esélyének is búcsút inthet. Európában egy szakmunkás átlagosan nettó 2000-3000 euró között keres, aminek már az alsó határa is – a gyengülő forint miatt – átszámítva egyre közelebb van a nettó egymilliós havi keresethez. Ehhez képest a 25 év alatti fiataloknak adni tervezett szja mentesség nem jelent érdemi érvet a maradás mellett, tekintetbe véve, hogy a szakmunkás nettó fizetések 220-250 ezer forint között mozognak.
Persze nem csak a jobb megélhetés reménye űzi el a magyar fiatalokat: az öreg antidemokraták pártja, a Fidesz korrupt, önkényuralmi világának fullasztó légkörében ma a magyar gyermekek 23 százalékát veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztés. A PISA-tesztek eredményei szerint a magyar 15 évesek alapkészségeinek átlagos szintje jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Matematikából, szövegértésből, természettudományból a diákok negyede alulteljesítőnek számít.
A Fidesz szándékosan olyan helyzetet teremtett, hogy a közoktatásban részt vevők minél kiszolgáltatottabb helyzetben érezzék magukat: a magyar pedagógusok kezdő fizetése az egyik legalacsonyabb az EU-ban, szakmai autonómiájuk szinte a nullával egyenlő, túlterheltségüket viszont a maximumon tartják. Differenciált oktatásra, tehetséggondozásra ilyen körülmények között még csak gondolni sem lehet.
A fideszes Magyarországon a gyermekek nem a tehetségük és szorgalmuk alapján érvényesülnek, a boldogulásukat sokkal inkább az határozza meg, hogy hol élnek, kik a szüleik és hová járnak iskolába.
Ezek a körülmények magyar gyermekek millióinak sorsát állítják egy előre meghatározható pályára. Ők segítség és támogatás nélkül csak munkanélküliek, alkalmi munkások, közmunkások vagy kivándorlók lesznek. Ha maradnak, a korai életszakaszban elszenvedett hátrányok végigkísérik egész életüket, és valószínűleg felnőttként tovább viszik a generációkon átívelő kirekesztettséget.
A Fidesz családpolitikája is ezt az állapotot betonozza be azzal, hogy Orbánék fordított Robin Hoodot játszanak: azoknak adnak többet, akik már eleve tehetősebbek, a nélkülözőket, a kevesebbet keresőket pedig egyszerűen elzárják a támogatási lehetőségektől.
Ebbe az amúgy is siralmas helyzetbe ütött be a koronavírus-járvány okozta válság, amely az egyik napról a másikra evickélő családokat még kilátástalanabb helyzetbe sodorta. A digitális eszközök hiánya tovább növelte a nehéz körülmények között élő gyerekek lemaradását, amihez hozzájárult még a szociális háló meggyengülése, a munkanélküliség növekedése és az élelmiszerek brutális drágulása is.
Tennivaló lenne tehát bőven, de szögezzük le: sem a gyermekszegénység felszámolása, sem az esélyteremtés nem csupán pénzkérdés. Egy minőségi oktatási rendszerrel óriási lépést lehetne tenni a lecsúszott társadalmi csoportok felzárkóztatásáért – erre azonban semmi esély nincs, amíg Magyarország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják. Az egyedüli megoldás a jövő évi kormányváltás. A Fidesz bukása után az MSZP kezdeményezni fogja egy olyan esélykiegyenlítő, az egyéni igényekre reagáló oktatási rendszer elindítását, amely már az óvodában, majd az iskolában megadja a lehetőséget a kitörésre.
A családoknak értékálló támogatást, a pályakezdő fiataloknak pedig esélyteremtő segítséget kell adni! Csak egy példa: Magyarországon ma saját lakáshoz jutni sokak számára szinte lehetetlen, mivel 2010 és 2020 között csaknem duplájára nőttek a magyar lakásárak – az EU-ban ez a második legnagyobb drágulás. Az albérlet is horribilis összegekbe kerül, a lakásbérleti díjak nálunk növekedtek a legnagyobb mértékben a visegrádi országok közül. Eközben a 30 év alatti korosztály bruttó átlagkeresete ennél szerényebb mértékben, 70 százalékkal nőtt. Így épp a családalapítás előtt állók többsége került távolabb a saját otthontól, hiszen őket nem érinti a tervezett szja-kedvezmény, és a többségük nem tudja igénybe venni a kormányzati támogatásokat. Ennek szomorú következménye, hogy a 18-34 év közötti fiatalok nagyjából 60 százaléka él együtt a szüleivel.
Ilyen helyzetben egy felelős kormánynak mindent meg kellene tennie a bérszínvonal 25-30 százalékkal történő feljebb tornázásáért és a leginkább rászorulók otthonteremtésének segítéséért. A Fidesz-rezsim azonban nem ezt az utat járja: Orbánék tavaly mindössze 41 milliárd forintot költöttek a rászorultság alapú lakhatási támogatásokra, miközben ennek több mint hétszeresét, 300 milliárd forintot fordították nem szociális lakhatási támogatásra. A teljes lakáspolitikai költségvetés 40 százalékát költötték arra a CSOK-ra, ami leginkább a tehetősebbek ingatlanszerzését segíti, de nem kezeli az egyedülálló fiatalok lakhatási problémáját, feltételrendszere pedig (tb-jogviszony időtartam igazolás, a köztartozások kizáró okok) legnagyobb arányban a legszegényebbeket zárja ki a jogosultak köréből.
A helyzet azonban szerencsére nem reménytelen: az MSZP-nek a kormányváltás után konkrét tervei vannak a fiatalok életkezdésének megkönnyítésére – csak okosan kell sáfárkodni a lehetőségekkel. A könnyebb lakáshoz jutás érdekében például kezdeményezni fogjuk egy olyan bérlakásrendszer létrehozását, amelynek alapját az állami és önkormányzati fenntartású ingatlanok felújítása, illetve a bérlakásépítés jelenti. Számításaink szerint évi 600 milliárd forint állami támogatás mellett évente 13-15 ezerrel is növelhető az önkormányzati bérlakások száma. Így 8-10 év alatt legalább 100 ezer új bérlakást lehet építeni. Programunk szerint az így felújított vagy épített lakásokat nem lehetne eladni sem magánszemélynek, sem magánvállalkozásnak – kizárva ezzel a nyerészkedőket. Ez a megfizethető és rászorultsági alapon működő bérlakásprogram jelentheti a gerincét a jelenlegi lakhatási válság megoldásának.
A CSOK-ot meg akarjuk tartani, de úgy, hogy ezt a támogatást a valóban rászoruló családok is megkaphassák. Emellett létre akarunk hozni egy párhuzamos támogatási rendszert is Pályakezdő Otthonteremtési Támogatás néven, amely a szociális alapokra helyezett CSOK-hoz hasonlóan működne, azzal a különbséggel, hogy a támogatás feltételei között nem szerepelne a gyerekvállalás.
Látható, hogy még a mostani, reménytelennek tűnő helyzetben is vannak konkrét és sikerrel kecsegtető megoldások. Gondoskodó államra van szükség, mert esélyt kell teremtenünk mindenkinek a nyugodt életre és biztos megélhetésre.
Persze, sokszor megkapom a kérdést: mennyi lesz ezekből a valóság. A válasz egyszerű: ahányan jövő tavasszal erre szavaznak. A felhatalmazást, a cselekvéshez az erőt ugyanis a most még cserbenhagyott emberek bizalma adja. Mi készen állunk.
