A jobboldali lap azon tanakodik, vajon Orbán Viktor nem értékelte-e a túl a lapjait, amikor folyamatosan támadja az EU-t, ugyanakkor tesz a bírálatokra. Merthogy a jogállami mechanizmussal Brüsszelnek hamarosan hatékony fegyver lesz a kezében és ellenszél fúj mostanában a tengerentúlról, de odahaza is. Mindez pedig nem jó előjel a választások közeledtével.
Ha az Európai Bíróság kimondja, hogy nincs jogi akadálya az új szankciós rendszer alkalmazásának, akkor a magyar vezető kénytelen lesz szembesülni politikája kézzelfogható következményeivel, mégpedig anyagi területen. Moritz Körner, a német liberálisoktól azt mondja, azt megérzi Magyarország, ha milliárdokat vonnak meg tőle. Ezt ugyan már nem lehet várni a választás előtt, de jelzésértéke volna, ha az unió beindítaná az odavezető folyamatot. Orbán ugyanis szívesen dicsekszik azzal, mekkora befolyása van a Brüsszelben, ám kiderülne, hogy ez csak lufi, ha nem tudja kivédeni a szankciókat.
A magyar vezetés fel van háborodva azon is, hogy nem kapott meghívást a Biden-féle demokratikus világtalálkozóra. Egy magyar illetékes úgy értékelte, hogy az amerikai húzás ajándék az ellenzéknek, és az bizonyítékul használhatja fel, hogy az ország rossz úton halad. Az idegesség jogos, mert a hatpárti összefogás 4 százalékkal vezet a Fidesz előtt a közvélemény kutatásokban.
Ráadásul jön fel Márki-Zay Péter, aki konzervatív, vallásos és családközpontú. Az Európai Külkapcsolati Tanács Magyarország-szakértője szerint ugyanazokat az értékeket jeleníti meg, amelyeknek egykor Orbán köszönhette a népszerűségét. Ily módon alternatívát jelent a kormánypárt kiábrándult szavazóinak. A hódmezővásárhelyi polgármester azonban egyidejűleg meg tudja szólítani a nagyvárosi liberális tábort is, mert azt ígéri, hogy javítja az unióhoz fűződő viszonyt és az európai értékek, a demokrácia és a jogállam fontosságát hangsúlyozza. Úgy hogy – mondja Andreas Bock – alighanem igencsak aggódik a miniszterelnök.
A demokráciáért vívott világméretű harc odahaza kezdődik, azaz a liberális értékeket minden országnak először a saját földjén kell megvédenie, de ez vonatkozik az Európai Unióra is. Erre hívja fel a figyelmet Nathalie Tocci, a római Nemzetközi Ügyek Intézetének igazgatója, a neves elemző. Mint rámutat, Biden pont azért kezdeményezte a két nap múlva kezdődő nemzetközi konferenciát, mert – túl a Kínával zajló rivalizáláson – meg kell akadályozni a jogállam visszaszorulását. Bizonyítani kell, hogy a liberális demokrácia működik, érdemes küzdeni érte.
Ugyanakkor fel kell tartóztatni a külső beavatkozási kísérleteket, az autoriter rezsimek részéről mutatkozó hibrid destabilizációs próbálkozásokat. Erre egyre kevésbé alkalmasak az eddigi eszközök, a katonai fellépés, a szankciók, a kereskedelemben támasztott feltételek, valamint az EU-nál a bővítés ígérete. Már a nyugati modell sem olyan vonzó, mint régen.
Amit az unió leginkább csinálhat, az az, hogy rendet tesz a saját háza táján. El kell érnie, hogy a közös értékeket azok az államok is betartsák, amelyek már bekerültek a tagok közé. Itt kiemelkedik Lengyelország és Magyarország, utóbbit ott sem lehet holnapután Washingtonban és most éppen azon van, hogy ezért bosszút álljon Brüsszelen.
Leginkább gazdasági eszközökkel lehet rávezetni ezeket a kormányokat, hogy tegyenek eleget a közös normáknak. A tét nem csupán a magyar és a lengyel demokrácia, de a pénzek megvonásán keresztül jelzést kell küldeni más illiberális, illetve nacionalista erőknek is a földrészen. Meg kell védeni a szervezet alapjait és általában a liberális demokráciát.
A még Nixon által alapított amerikai Nemzeti Érdek Intézet egyik szakértője elképzelhetőnek tartja, hogy fordulatot vesz az orbánizmus pályaíve, vagyis inflexiós ponthoz ér, mert egyre nehezebb megtalálni a modus vivendit a mind inkább birodalmi vonásokat mutató unió, illetve a nacionalista és kulturálisan homogén Magyarország között. Sumantra Maitra, aki tagja a Brit Királyi Történelmi Társaságnak is, felidézi, hogy a magyar miniszterelnök nemrég kijelentette: az ország nem akar kilépni, viszont nem szeretne Európai Egyesült Államokat.
A brüsszeli válasz hasonlóképpen vegyes volt: az EU beállt Lengyelország mögé a Belarusszal kirobbant határválságban, ugyanakkor kész megbüntetni a magyar vezetést a migránsokkal szembeni bánásmód miatt. Miután Varsóra már sok millió eurós bírságot szabott ki az Európai Bíróság ítéletének be nem tartásáért. És ahogy éleződik a magyar választási kampány, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy kinek a győzelméért szurkol az unió.
Az orbánizmus nagy ellentmondása, hogy olyan erők közt igyekszik ellensúlyozni, amelyekre nincs hatása. A rendszer egyfelől némiképp statikus, sőt, leninista, ha a szerkezetét nézzük. Van egy élcsapat párt, amely kézben tartja a politikát, az igazságszolgáltatást, az anyagi forrásokat. Másfelől társadalmilag határozottan konzervatívként jelenik meg, taktikája reakciós. De nem képes szembeszállni az EU-val és előbb-utóbb eljut oda, hogy döntenie kell: betársul a Star Trekből ismert Borgokhoz, akik mindenkit a maguk képére formálnak, vagy netán követi a brit példát.
Ha Orbán meg akarja őrizni az ország egynemű etnikai-társadalmi viszonyait, akkor óhatatlanul fel kell számolnia a sokszínűséget. Ám ez nem lehetséges, amíg az ország az unió tagja. A birodalom által kifejtett nyomás és az antidemokratikus brüsszeli elit folyamatosan próbálja majd a liberalizmus felé terelni a viszonyokat. Ragaszkodik a kisebbségi jogokhoz, noha azok ab ovo ellentétben állnak az orbánizmus többségielven alapuló modelljével. Ezért is nem lehet átvenni ezt a rendszert sokkal nagyobb országokban, mint Nagy-Britannia vagy az USA.
Úgy hogy a választásokon nagy próbatétel vár az egész szerkezetre, mármint hogy mennyire életképes. Tud-e igazodni és ily módon képes-e fennmaradni? Ha veszít, az országot EU-sítják. De mi van, ha nyer? Meddig maradhat benn a szervezetben, anélkül, hogy ne Brüsszel irányítsa? Itt egy okos és pragmatikus vezetőről van szó. Ám a politika alapszabálya, hogy aki fizeti a vacsorát, az rendeli a zenét.
A lengyel kormányfő védelmébe vette a populista európai vezetők hétvégi varsói tanácskozását, mondván, Lengyelországnak szövetségesekre van szüksége a központosított és szövetségi EU ellen. Morawiecki azzal érvelt, hogy a különféle jogviták során az uniós intézmények nem sportszerű módon bánnak országával, gyakran mélyütést visznek be neki.
Ugyanakkor elhatárolta magát a konferencia egyik részvevőjétől, Le Pentől, aki azt nyilatkozta az egyik lengyel lapnak, hogy Ukrajna az orosz befolyási övezet része. A PiS részéről alapvetés, hogy támogatja Kijev uniós belépési törekvéseit. A politikus ugyanakkor azzal igyekezett elvenni a francia szélsőjobbos vezér kijelentésének élét, hogy nem muszáj mindenben egyetérteni. Eltérhetnek az álláspontok egy sor kérdésben, mint ahogy ez az eset is mutatja. De nyugaton nem mindenki van okvetlenül tisztában a kelet-európai helyzettel.
Az új Európai Ügyészség vezetője azt tapasztalja, hogy egyetlen uniós ország sem tisztakezű, mindenütt vannak visszaélések a közösség pénzének felhasználása körül. Azaz a csalás és korrupció nem kizárólagosan keleti jelenség, sőt nagyjából azonos szinten van jelen az egész földrészen. Codruta-Kövesi hangsúlyozta, hogy ő jogász, ezért más szemmel néz a magyar és a lengyel jogállam lebontására, mint a nagy többség. Azt tapasztalja, hogy egy csomó helyen támadják az igazságszolgáltatást. Az ő ügynökségének az a feladata, hogy segítse a jogállam védelmét. Ahol ez sikerül, ott egyben nő az emberek bizalma az európai terv iránt.
Kitért arra, hogy Magyarország ugyan nem csatlakozott az EPPO-hoz, de ettől még az uniós ügyészség együttműködik vele, csak más csatornákon keresztül. Jelenleg súlyos veszélynek tartja, hogy a járvány miatt nagyon sok pénz folyik az egészségügybe, ez pedig felveti a nagystílű visszaélések lehetőségét. A kormányok lemondanak a közbeszerzésekről, gyengül az ellenőrzés, nemigen átláthatóak a folyamatok.
Szlovéniával változatlanul az a baja, hogy az belülről szabotálja az intézmény működését, mert még mindig nem nevezte ki a nemzeti megbízottakat. Ugyanakkor a saját hazai, romániai tapasztalatai alapján a szakértő azt mondja, hogy náluk olyan a korrupció elleni küzdelem, mint a szélmalomharc. Egyeseket börtönbe lehet ugyan küldeni, de sokkal mélyebbre kell hatolni, mert a gyökerek igen erősek. Ez a fajta mentalitás a kommunista diktatúra öröksége.
A konzervatív lap arra figyelmeztet, hogy Bidennek nem szabad beszállnia Putyin pókerjátszmájába, mert az orosz elnök szándékosan válságot idéz elő Ukrajna körül, hogy azután megoldást kínáljon rá, cserében viszont a Nyugat hajoljon meg kívánságai előtt. Amerikai hírszerzési elemzések szerint a támadás már nagyon közeli, ennek érdekében 175 ezer orosz katonát sorakoztattak fel a közös határon. Az államfő – igazi maffiafőnök módjára előállít egy problémát, majd közli, hogy hajlandó segíteni elsimítani a dolgot, de persze megkéri az árát.
Ez az egyik oka, hogy ma videokonferenciát tart Biden és Putyin, ami megadja az orosz politikusnak az annyira áhított nemzetközi tekintélyt. Határozott kívánsága az, hogy a NATO ne bővüljön tovább és korlátozza katonai jelenlétét a keleti végeken, Ukrajnát pedig bontsák szét. Azért Kijev a közvetlen cél, mert az bizonyítja, hogy egy szovjet utódállam képes szabadságban, jólétben élni. Akkor meg az oroszok miért nyugodjanak bele a mostani korrupt, elnyomó, stagnáló rezsimbe?
Lehet persze, hogy az orosz államfő elhiszi saját propagandáját, de a 94-es Budapesti Memorandumban szavatolta a szomszéd ország területi épségét. A 40 milliós Ukrajnát azonban nem lehet gyalognak tekinteni valaki másnak a sakktábláján. Ráadásul Putyin nem érné be ennyivel, másutt is hasonló követelésekkel állhat elő. Hosszú távú szerződésekkel fokozhatja szerepét a földrész gázellátásában. Továbbá növelheti befolyását a Nyugat-Balkánon.
A NATO azonban nem azért bővült, mert be akarta keríteni Oroszországot, hanem mivel Moszkva folyamatosan terrorizálta szomszédjait, így azok egyre inkább be akartak lépni. Azon kívül a szövetség az egymást követő orosz provokációk miatt változtatta meg stratégiáját a térségben. De az még így sem alkalmas, hogy elhárítson egy esetleges orosz támadást.
Meg kell mondani Putyinnak, hogy amiket felhoz a Nyugat ellen, az képtelenség. Ehhez képest a demokratikus világ azon tanakodik, miként lehetne megbékíteni a másikat.
FAZ
Az amerikai elnök jobb időpontot nem is választhatott volna a csütörtök-pénteki virtuális csúcsértekezletre, miután hatalomra kerülésekor megígérte, hogy megvédi a liberális demokráciát. Van mitől: elég csak az orosz csapatösszevonásra gondolni, vagy a kínai provokációkra a Tajvani-szorosban. Ám azt is látni kell, hogy rossz állapotban van a nyugati jogállam. Ideértve, hogy veszély fenyegeti belülről.
Önmagában sokat mondó, hogy egyetlen uniós tagállamként Magyarország nem képviseltetheti magát a fórumon. Nem vitatható, hogy meg lehet kérdőjelezni, mennyire testesíti meg a közös értékeket Budapest – Orbán alatt? De mi van Lengyelországgal, sőt Irak mennyivel jobb?
Azon kívül mi van Amerikával? Trump majdnem pusztulásba vitte a világ legrégebbi demokráciáját, amikor megtagadta a békés hatalomátadást. Híveinek kétharmada még most is meg van győződve arról, hogy elvették tőle a sikert. A republikánusok pedig a január 6-i ostrom ellenére azon vannak, hogy előkészítsék az előző elnök visszatérését.
De a szövetségesek is bizalmatlanok az Egyesült Államok demokratikus elkötelezettségét illetően. Amiben van logika, hiszen az ország válságjelenségeket mutat. Ám Európát vajon nem ugyanazok a veszélyek fenyegetik: a jobboldali populizmus, a baloldali értelmiségi véleményterror, a politikai közép marginalizálódása?
Amerikát persze már sokszor temették, de amíg Európa nem képes biztonságpolitikai síkon szembeszállni az autoriter kihívással, addig túl kell lépnie a Washingtonnal szembeni bizalmatlanságon és szövetkeznie vele. Peking és Moszkva éppen elégszer szolgáltat okot a Nyugat megvédelmezésére, ahelyett, hogy a multipoláris világrendről menjen a süket duma és ily módon csak gyengüljön a demokratikus szövetség.
A Biden által meghirdetett csúcskonferencia nem is annyira demokratikus, amilyennek látszik. Hogy kiket hívtak meg rá, az az amerikai érdekeket tükrözi, és nem a demokratikus értékeket. A téma a tekintélyelvűség és a korrupcióellenes harc, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása lesz, ám a vendégek közül hiányzik Törökország és Magyarország, noha mindkettő a NATO tagja. A magyarok emellett benne vannak az unióban is, de most – éppen a fricska miatt – azzal próbálkoznak, hogy megnehezítsék az EU részvételét a tanácskozáson. De mind Budapest, mind Ankara azok közé tartoznak, akik felhúzták Amerikát a demokrácia visszaszorításával.
Kénytelen távol maradni Kína, Oroszország és Szaúd-Arábia is. Viszont ott lehet a többi közt Irak és Angola, pedig azok a Freedom House szerint nem szabad rendszerek. A lista a továbbiakban is tele van ellentmondásokkal, illetve elszalasztott lehetőségekkel. Lengyelország pl. visszacsúszott a Freedom House idei demokrácia rangsorában, mégis kapott meghívót, mert politikailag túl jelentős ahhoz, hogy kihagyják. De persze maga Amerika is hátrébb szorult az értékelésben.
